Napjaink eseménye, hogy, az FMPPK. (forradalmi munkás paraszt pusztító kormány, ha a betűszóból valaki nem tudná), szóval, pártunk és kormányunk törvényt hozott, a dohányáru forgalmazás monopóliumára. Is.
Azt, hogy kinek a zsebét akarja kitömni vele, még nem sikerült megfejteni, de ki fog derülni… Nem ez a lényeg. A lényeg, hogy Józsi bácsinak Gárdaistvándiból
Turulkergetőbe kell kerékpározni, vagy buszozni, ha elfogy a cigije, mert vonat arrafelé már nem jár. Tudom, egymillió munkahelyet kell teremteni, de ez, arra nem megoldás. Igaz, amíg Józsi bácsi a cigi után kerekezik, meg vissza, megéhezik, ezzel fellendül az élelmiszerfogyasztás. Addig sem azon dühöng, hogy megint ellopták a kertjéből azt a három szem félérett paradicsomot, amit hajnalban kiszemelt reggelire. Az élelmiszerfogyasztás ehelyt, nem segít a multiknak, hiszen Józsi bácsi spájzában, még ott lógnak a kalbászok, szalonnák.
Még nem törték fel, mint a szomszédasszonyét. Neki még a kampói is a méhecskében kötöttek ki.
Mit is beszélek a vidékről. A városokban a munka nélkül éhező melósnak lesz trafik a „szájában” ha már spájza, és benne kajája, na meg pénze nincs is.
Szóval, forradalmi, szabadságharcos kormányunk KDNPáldásos tevékenysége nyomán, hazánk megindult a felemelkedés útján. Csak az a baj, közben esett egy kis hó. A felemelkedés útja meredek, így aztán hazánk hátrafelé csúszik. Nem baj. A BM. mindenkinek küldött sms-t: segítünk! Üljön másik autóba, azzal csússzon tovább. Oda nem megyünk, mert ugye mi is elakadunk, de mire a gödör aljára érnek, nem is kell segítség, mert elolvad a hó. Akkor aztán gőzerővel mehetünk a felemelkedés útján. Tényleg? És a keresztbe fordult törvények? Azok mellet hogyan menjünk el? Átlépjük a záróvonalat?
Hogy is ne! Ott meg lapít a közeg: Jó napot kívánok. Ötvenezer.
No de félre a tréfával. Ez nem tréfa? Dehogynem! Így tréfálnak velünk, mióta az eszüket tudják. Vagy mióta elvesztették? Ki tudja?
Lényeg hogy törvénykezni, meg rendelkezni ezt nagyon tudnak. Úgy nyomogatják a gombokat bármire, mint ha fizetnének érte. Ja, hogy fizetünk? Nem is keveset? Hú! De akadékos népség vagyunk! A kákán is csomót keresünk. Keresnénk mi azon is, ha fizetnének érte, de az nekünk nem jár.
Még nem vagyunk túlélők. Majd csak leszünk, de azt, még meg kell érni.
Ha mindenki megéri, abból még gubanc is lehet. Afféle gordiuszi, amit húsz év alatt sem lehet kibogozni.
Hova kerültem a cigitől?
Ha már ugye, olyan törvénykező kedvükben vannak, meg amúgy is rendszerváltás volt, kapitalista gazdaságban élünk, törvényt kéne hozni, a szabad verseny értelmében, a dohánymonopólium ellen. Bárki szabadon termelhessen dohányt, gyárthasson cigarettát.
Azonnal rengeteg munkahely keletkezne, nem minimálbérrel.
Ja, az újonnan felálló dohánygyáraknak elő kéne írni: cigarettát csak magyar néven forgalmazhatnak. Előkerülhetne a Kossuth, a Fecske, a Munkás, a Honvéd, de a szabadkőműveseknek a Bagoly, elvégre Magyarországon vagyunk. Azzal lehetne támogatni, a magyar néven forgalmazókat a versenyhátrányukban, hogy ők, minden egyéb gyártmánynak megfelelően, 27% ÁFÁ-t fizetnének. Kiesne egy sor állami jövedelem?
Dehogy!
Amit a magyar gyártók nem fizetnének meg, azt rátehetnék a nyugatos flancra.
Akinek nem jó a magyar cigi, fizesse meg a dörgölőzés árát. Megint lenne cigi 50 FT.-ért, meg 1800-ért, aztán tessék választani.
Elvégre szabad országban élünk. Úgy e?
Volnának még tippjeim, de azokat akkorra tartogatom, amikor ezek már megvalósultak.
Addigra befonhatom a szakállam?
Nem hiszem. Az idő, már nekünk dolgozik. A kormány az kormány, de a nemzet örök.
Béla László
