évszázados átverés

Pinkász a Magyarokhoz

Szevasz buta magyar. Én lenni a pinkász.

Most mi a frászt bámulsz? Ismered az írást.

Az van odaírva, amit lát a szemed.

Vagy már megszoktad a seggnyaló szemetet?

Kíméletnek vége, mondom, a mit teszek,

Életed végéig a nyakadon leszek.

Vagy tán a stílus az? -mitől e döbbenet?

Többet is tűrtél már, az csak mégtöbb lehet.

Lehetnék én Jóska, Marcsa, Pista, Klára,

Nekem nem gond ez már a te szép hazádba.

Bárki tesz közülünk ott, amit csak akar,

Te meg bambán nézed szegény buta magyar.

De hogy azt ne higgyed, hülyéket beszélek,

Pár ügyes dologba, beavatlak téged.

Leesik az állad? Majdcsak feltámasztod,

Magasztalásomat tovább nem halasztod.

Mert én vagyok az ész, ti meg a sötétség,

Jól mutatja ezt ma a magyar szegénység

Mindig megetetlek, és észre sem veszed,

Vén apó korodra sem jön meg az eszed.

Ha mégis megjönne, az meg nem történhet,

Mert-hogy én, addigra elkaparlak téged.

Azt hiszed, viccelek? Nem tudom megtenni?

Itt vagy sötét. Látod? Adok neked enni.

Azt mondod, van neked?  Az enyém nem kéne?

Hosszú távú ügy ez, amit látni kéne.

Szegénységbe löklek, szenvedj, mint az állat,

Ne tudd megfizetni, hazai kajádat.

Aztán hogy jó legyek, s ezt te is megegyed,

Adok neked olcsón sok import szemetet.

És hogy olcsó legyen, amit neked adok,

Legyen az én dolgom, hogy bele mit rakok.

Sokféle hulladék, mi kutyának sem kell,

Hogy meg ne rohadjon, bele néhány vegyszer.

Így sosem rohad rám, mindig meg(v)eheted,

Jó bacimentessé teszi a beledet.

Nem hülyeség! Mondom! Nézd csak meg a májast,

Adj egy kis darabot, nem girhes macskának.

Meg nem eszi az azt, inkább elkerüli,

Saját életének védelmében teszi.

Mert, hogy ösztöne van, hogyha esze nincs is,

Nem tudom átvágni, bármilyen éhes is.

Ha már az éhhalál vetne neki véget,

Akkor majd megeszi, fontosabb az élet.

Te is így vagy ezzel, ezért hát megeszed,

Ki is tisztítja ez majd a beleidet.

Ami a legolcsóbb, amit neked szánnék,

Mindegyikben megvan ugyanez a szándék.

Van ott jó kaja is, mit nem neked szánok,

Azt majd megvehetik mind a janicsárok.

Ők most is élvezik a magyar életet,

Pár lyukas garasért eladnak tégedet

Ami már ehető, nem tudod megvenni,

Mert én így akarom, így-hát nincs mit tenni.

Valami nincs rendben, érzed, ez elrémíszt,

Ajánlhatok neked „biffidusz effensist”

Ha azt is megveszed megint csőbe jöttél,

Dagadó zsebembe újra csak pénzt tömtél.

Igaz, ez most segít, jobban érezd magad,

De amíg ki nem törsz, a szokásod marad.

Mindezt én intézem, te meg, véghezviszed.

Az benne a lényeg, minden mafla fizet.

Ettől te szegényedsz, én meg gazdagodom,

Nyakadon a hurkot szorosabbra fogom.

Megveszem a gyárat, amiben dolgoznál,

Ott is tőlem függjél, mint ha szolga volnál.

Mert-hogy van rá pénzem, na-meg olcsón adod,

Vele együtt viszem az összes piacot.

Amikor már meglesz, törölheted szemed,

Nekem gyártod aztán az összes szemetet.

Fizetek is érte, de csak egy keveset,

Nehogy azt hihessed, nálam élni lehet.

Rád telepítem majd ügyes bankjaimat,

Hagy használják jól ki, a kapzsiságodat.

Aztán meg elhintem, mi is most a módi,

Mitől fog a magyar embernek látszani.

Azok csak mi vagyunk, a többi mind állat,

Írásunk van róla, mit bárki találhat.

De mivel szereted, ha embernek néznek,

Minden sz@rt megveszel, amire nincs pénzed.

Órát vagy autót, márkás öltönyöket,

Építesz nagy házat, amilyet csak lehet.

Hitelből mindez megy, bolond vagy ha kéred,

De zálogba kérjük, életed és véred.

Adunk mi bőséggel, mind amennyi csak kell,

Aztán meg kopogunk, minden hétfő reggel.

Add csak vissza szépen, amit megígértél,

Kétannyinál többet, mint amennyit kértél.

Tudjuk, hogy nem tudod azt majd kifizetni,

Nem is ez a célunk, ebben haszon semmi.

Amikor a hitelt vissza nem fizeted,

Óócsó árveréssel viszünk mindenedet.

És ha van köztetek, ki végig kitartott,

Hogy eleget tegyen, mindenét eladott,

Utolsó havában jár, a törlesztésnek,

És már bosszankodunk, a fene enné meg.

Épp akkor rúgják ki, nehogy már jó legyen,

Vállalt terheinek, hogy eleget tegyen.

Akkor aztán visszük, amit hitelből vett,

Az meg a mi jussunk, mit eddig fizetett.

Így kell ezt csinálni, hogy jól megszívassunk,

Pinkász tiszteletből egy kis leckét adjunk.

Kilóra megvesszük, ki rólad határozhat,

Te meg buta magyar, legfőbb falba rúghatsz.

Kisajátítjuk majd a nagy politikádat

Na meg a kicsit is, mert jól nem vigyáztad,

Ahol hivatalnok jó pénzért ül székbe,

Mindenütt mi leszünk, hogy nyugodj békébe.

Súlyos adót szedünk, hogy bele is döglessz

Kifosztunk, büntetünk, könyörület nem lesz.

Járathatod a szád, mert nem lesz kiutad,

Utat neked csakis pinkász törvény mutat.

No ki hát az észlény? Én vagyok, avagy te?

Ki hozza a törvényt, ki, ki elszenvedje?

Költői a kérdés, ne is fáraszd magad,

Inkább nézegesd a gyógyszerreklámokat.

Jó sok van belőlük, ezt is én intézem,

Ha nincs semmi bajod, majd beléd beszélem.

Mikor már elhitted, tényleg, mint ha lenne,

Akkor ott a gyógyszer, mert még bízol benne.

Valamikor úgy volt, él még a bizalom,

Ezt az egyszerű tényt jól meglovagolom.

Jó drágán kínálok neked sok szemetet,

Te meg megérdemled, hogy ha meg is veszed.

Még csak hogy megveszed, de még meg is eszed,

Ezzel ismered el, hogy elment az eszed.

Lesz majd sok más bajod, mire nem számítasz,

Mindenre lesz szerem, amit csak áhítasz.

Amikor ezektől már jól megbetegedtél,

Akkor jössz csak rá, hogy listára kerültél.

Amelyiken beteg, amíg csak tud, várhat,

Mert, hogy bezárattam a legtöbb kórházat.

Gyógyítót nem lelsz, ha nincs temérdek pénzed,

Ha sokat nem várhatsz, akkor annyi néked.

Elvétetem a pénzt mind az orvosoktól,

Szétszélednek azok a te országodból.

Jól megvezettelek, és ez nekem öröm,

Mert míg gyógyulni vágysz, én zsebemet tömöm.

Egészséged, vissza hogy tudnád szerezni,

Azon töröd fejed, mit kellene tenni.

Ettől vagy te buta, én meg okos. Látod?

Így hozom közelebb én, a te halálod.

Ez ellen te sehogy nem tudsz védekezni,

Mert tudok fütyülni, te meg tudsz táncolni.

Hogy ez így maradjon, sok mindent megteszek,

Tőled szerzett pénzért, részvényeket veszek.

Megveszem alólad a gázt, villanyt, vizet,

A sok buta magyar, később sokat fizet.

Azt is zsebreteszem, mert a pénzt imádom,

Azzal kötlek gúzsba. Ügyesen csinálom?

Sorolhatnám hosszan a sok hülyeséged,

De okosítani nem akarlak téged.

Rossz lenne ha tudnád, hogy még mit tervezek

Mire védhetetlen, gonosz gazdád leszek.

Jól gondold meg ezért, hogy mit és mért csinálsz

Tanácsolom neked: okos Pinkász Firkász