évszázados átverés

    Sokkal módszeresebben felépített tervezett leépítéssel, mint amilyen módszeres és tervezett volt, az ellene való védekezés az emberiség részéről.

Mondhatni inkább, hogy mi magunk is közreműködtünk az eredményes lepusztítás sikerében.

  Nézzük, kizárólag a hazai régmúlt, és jelen összehasonlítását, és benne a mi szerepünket. II.András királyunk már felfigyelt a módszeres lepusztítás károkozására. 1222-ben, Aranybulla néven fennmaradt, örökérvényűnek szánt rendelkezésével, megállította a lepusztítást, és eltávolította annak megvalósítóit minden közhatalmi, királyi, állami pozícióból. Ezeket az intelmeket nem tartottuk be, hanem hagytuk őket, az évszázadok ködébe veszni. Milyen lett akkor, a gazdasági helyzet. Lévén feudális hierarchia, a király, adományozott birtokokat, verette a pénzt. A jobbágyra, (az a ma lepusztított középosztály) és a zsellérre, (ez a mai munkásság) milyen teher nehezedett? Leginkább az úri, és a papi tized. Ez, írd és mond 20%. Ma a mindenkire egyformán nehezedő ÁFA egymagában 27 %.

Ezen felül, a személyi jövedelemadó, az egészségbiztosítási járulék stb.

  Miután az áfa, a már adóval és járulékokkal megcsapolt jövedelemből fizetendő, ez összességében 50-55%. A megmaradt 45-50 %-ból kell finanszírozni a lakhatást, a közszolgáltatók extraprofitját, a ruházkodást és az élelmezést, hogy az esetleges banki törlesztésekről ne is beszéljek.

Semmi baj ezzel, ha az alapjövedelem 50 %-a mondjuk, háromszorosa lenne a felmerülő költségek összességének, mint a „fejlett”nyugaton, de ez nem így van.

Lehet, hogy egyesek szerint meg lehet élni 47ezer Ft-ból, de a gyakorlat mást mutat. Jelenleg, ez a megmaradó cca. 50 % a felmerülő költségek 2/3-ára elegendő. Hogy honnan veszi a magyarság, ezt a hiányzó 1/3-adot, ez, a 2/3-os kormány számára is rejtély. Ez, a magyarság rendkívüli alkalmazkodó, és túlélő képességéből adódik. Ez lehet többletmunka, amit már csak az ÁFA terhel, de lehet sok minden más. Lényeg, hogy ilyen állapot sokáig fent nem tartható.

Elfogadhatatlan, hogy az elvont 50%-ért, a magyar ember semmit sem kap.

A magyar közbiztonság, ami a Kádár korszakban világelső volt, ma a 10-es skálán, jó, ha kettő. A várólisták az egészségügyben tengeri kígyók. A magyar pénzből épült autópályák díjkötelezettek, a járművekre adót, biztosítást, regisztrációs díjat, és még ki tudja, miket fizetünk. Mindez, megy a levesbe,

de, a levest, nem a nép eheti meg, hanem mindig valaki más. (parkolási társaságok, bankok, stb.)

    Csoda e, ha a népnek, tele a csizmája.

Ezek mind, kormányzati szándékból léteznek. Egymást követik a privatizáló, a szemkilövő, liba, vagy hídlopó, vagy a szabadságharcos kormányok. Az ínység idején, háromszoros áron metróépítő, a 3 méter lösz alá alagutat építő, a külföldről metrószerelvényeket, városi buszokat vásárló, megkérdőjelezhetetlen hatalmú és ostobaságú politikai kiskirályok. Azt fel sem tételezem, hogy nem a mérhetetlen ostobaság, hanem egyfajta szándékos rosszindulat vezérli őket.

     Tény, hogy a magyarság, mindeddig hitt a hazug ígéreteknek, de mára, a zöm, már átlátja, hogy ezek, mind egy alomból valók, legyenek is bármilyen színűek, kenetűek, vagy tarkák, a színek keverésével, mint a DK.

A hiánygazdálkodás, a nélkülözés, a legjobb meggyőző eszköz, és ezt, „forradalmi-nemzeti” kormányunk, a széles tömegek számára általánossá tette.

Nyilvánvaló, hogy nem kell a magyarságnak az imperializmus. A magyarok igazságot, békét, és biztonságot akarnak, és ezt meg is fogják teremteni a saját hazájukban, ha kell, az áruló elit teljes félreállításával, hatalomfosztásával is.

Béla László