Putyin példaértékű beszéde
"Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek, akkor azt tanácsoljuk, nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog. Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. ezeknek a kisebbségeknek, kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Jobb ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarjunk élni, mint nemzet. Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok! "
A politikusok a Dumában öt teljes percig, álló ovációval fogadták Putyin beszédét!
Világjelenség, az arrogancia elutasítása.
Már nem csak az amerikai nép utasítja el az emberi szabadságjogokat lábbal tipró terrorállamot, vagy annak világszerte szétszivárgott, kinyújtott csápjait.
Nem csak Magyarországon lett elegünk, az egyre inkább fejünkre növő, a nemzet létét fenyegető, erőszakos kisebbség aknamunkájából. Ebből a szempontból, a Putyin nyilatkozat, nem mutat újdonságot. Óriási jelentősége mégis abban van, hogy a világ legnagyobb katonai hatalmainak egyike, illetve annak egyszemélyi felelős vezetője, kinyilvánította együttérzését, a fenyegetett, és rabszolgasorba taszított emberekkel kapcsolatosan.
Igaz, nem nevesített veszéllyel fenyegető embercsoportot, mint az aranybulla 1222-ben, de kevés ember van a világban, aki nem tudná, mégis kiről, kikről van szó. Ennek a fajtának, csoportnak, tömörülésnek a bitorolt hatalma köti gúzsba, és nyomorítja meg a világ emberiségét mindenhol. Nálunk Magyarországon húsz évnél régebben tartja magát ez a felállás. A választásokon, mindig képesek voltak, ilyen-olyan, jobbára külföldi támogatással megújítani regnálásukat. Képesek voltak az Eu.-ba becibálni az országot, és ennek minden hátrányával, egyre mélyebbre süllyeszteni. Ez a folyamat, elsősorban a szocialistákhoz kötődött, a mai kabinet is változtathatott volna rajta, de esze ágában sem volt, sőt, durván rátromfolt szoci elődeire. Fennen lobogtatott nemzeti lobogójuk, sokakat megtévesztett. Sokan nem gondolták, noha teljesen nyilvánvaló volt, hogy a nemzeti lobogó alatt, nemzetpusztító, idegenbérenc szív dobog.
Olyan bizonyossággal hirdették megdönthetetlen hatalmukat, hogy a magyarok jelentős része, el sem ment szavazni. (sajnos) Így, a kiügyeskedett kétharmaddal, megszerezték a tökéletes pusztításhoz elégséges lehetőséget. Élnek is vele. Ezt mindenki látja, ha nem a saját bőrén érzi is.(szoc. ellátás, egészségügy, oktatás, dohány-mutyi, termőföld visszaélések, mondjam még?)
Azt, hogy miként jöhetett ez létre, sokan nem értik. Hogy a magyarság szándékának képviselete helyet kapott a parlamentben a Jobbik által, édes kevés.
A választásoknál, a mérlegelő ember, a nagyképű globalistákkal szemben nem szavazott. Ez, egyszerűen, a fenyegetettségnek tudható be. Sokan gondolták úgy, hogy ha a választások Magyarországon nem olyan eredményt hoznak, amilyet kirablóink várnak tőle, akkor a gazdasági kirablás, fegyveres kirablássá fokozódhat, az önvédelmi képességében szándékosan meggyengített Magyarországgal szemben. Egyetlen épeszű magyar sem akart Magyarországon a palesztinai helyzethez hasonlót. Ha már, a „rendszerváltáskor” olyan csúnyán elhibáztuk, és nem munkáskollektívák vették kézbe a gyárak ellenőrzését, hanem szabadon hagytuk garázdálkodni a „privatizátorokat” egyszerűbben fogalmazva a tolvajokat, sokan gondolták úgy, jobb ha meghúzzuk, és a rablók kegyeire bízzuk magunkat.
Ez, a nemzeti méretű öngyilkosság.
Hogyan is gondolhattuk, hogy akinek van pofája, ilyen gusztustalanul kirabolni egy országot, az majd bármilyen tekintettel lesz, a benne élők életkörülményeire? Mégis, sokan gondolták így is, és szavaztak a Fideszre.
Mára, jelentős részük már átlátta, rosszul ítélte meg a helyzetet.
Egyáltalán nem arra adta a felhatalmazást, ami annak felhasználásával a hazájában történt.
A szavazóknak az a része, akik a hatalomváltás fegyveres retorzióját elkerülendő, nem szavazott a Jobbikra, vagy el sem ment szavazni, a Putyin állásfoglalás tükrében, nagyobb szabadsággal hozhat döntést jövőre.
Nekünk nincs félni valónk. Nem mi raboljuk végig a világot, és jellemzően gyávák sem vagyunk, ezt a történelem számos helyén, kétséget kizáróan bebizonyítottuk, amiről a kiválasztott közoktatás mélyen hallgatni próbál.
Ők félnek a magyaroktól, mint ördög a tömjéntől, ezért pusztítanak bennünket, egyre nyíltabban, és egyre módszeresebben. Megelégeltük!
A magyar polgárok védelmére alakult Magyar Gárdát, bábkormányunkkal betiltatták. Szégyenletes gyávaság! Mi nem félünk, bármennyire szeretnék is, mert a félelem, akadálya a felemelkedésnek. Noha, sikerült honvédelmünket csaknem a nulla szintre csökkenteni, ha arra szükség lenne, a nemzet egy emberként állna oda a haza védelmére. Mi nem kezdeményezünk erőszakot. ha valaki fegyverrel támadna ránk, akkor állunk ellen. Hiszik, hogy fegyvertelenek vagyunk és birkák. Ez súlyos tévedés. Türelmesebbek, és toleránsabbak vagyunk, a szükségesnél, de ha fegyverrel támadnának ránk, lenne fegyverünk, a támadóktól, és az együtt érző becsületes nemzetektől. Nem akarunk áldozatokat egyik oldalról sem, ezért kell szóval, szavazattal megszabadulnunk ellenségeinktől.
Remélhetőleg, Magyarországon, nem lesz több bábkormány, aki szembe sem mer nézni a valósággal, hanem elbújik a pénzhatalom rot sildje, vörös pajzsa mögé. Ez a rendszer, már megásta a saját sírját, amibe óhatatlanul bele kell zuhannia. A kapzsiság, a mérhetetlen cezarománia, és a lepusztult erkölcs, a történelem minden birodalmát eddig eltörölte. Most sem lesz ez másképp.
A kérdés csak az, kiket sikerül ebbe a sírba magával rántania? Mindenkit szeretne.
Mi magyarok, nem kérünk ebből a „kiváltságból”. Becsületességünk, szótartásunk okán, mindig kitartottunk szövetségeseink mellett, utolsó emberünkig. Ebbe a szövetségbe, körmönfont módon, beledöngöltek minket.
Egyáltalán nem becsületbeli kötelességünk kitartani, és ismét a vesztes oldalra kerülni. Túl a spirituális küldetésünkön, saját, jól felfogott érdekünkben kell kiszállnunk belőle, és példával szolgálni más nemzetek számára, hogy ebben a velejéig romlott világban is, lehet becsületes országot építeni és fenntartani.
Béla László
