Az Európai Unió.
Ha egy népet, egy országot, egy nemzetet, le akarnak törölni a történelmi palettáról, ennek többféle módja lehetséges. A legegyszerűbbnek tűnik, egy katonai agresszió, melynek során, egyszerűen lemészárolják. Ehhez, hatalmas túlerő, jó helyismeret, mérhetetlen lelkiismeretlenség, és egy pszichológiai felsőbbrendűség elfogadtatása szükséges.
Ha bármelyik hiányzik, a dolog nem jön létre.
Amerikában, az indián őslakosság kiirtása, helyismeret hiányában, évtizedekig tartott, az egyházi dekrétum ellenére is. Minden nép harcol a túlélésért, az utolsó csepp véréig, és ez, az agresszoroktól is nagy áldozatokat követel.
Vannak nemzetek, akiket az agresszió sem képes elpusztítani.
Itt, nem csak a megnyerhetetlen koreai, vietnami, iraki, vagy líbiai háborúra gondolok. Ezek, a kapkodó, időzavarban lévő uralkodni vágyás eredménytelen újkori vadhajtásai.
A magyar történelem, kiváló példa arra, hogy az a nemzet, aki nem fogadja el mások pszichológiai felsőbbrendűségét, elpusztíthatatlan. Ha nem sikerül egy nép, jövőbe vetett hitét megrendíteni, az a nép elpusztíthatatlan.
A magyar ilyen. Fél szemmel a múltba, másféllel a jövőbe tekint. Most.
A Pártus birodalom (Jézus hazája, a magyarság legrégebbi, kimutatható, állami formákat hordozó őshazája) amelyről a mai történelem tudni sem akar, összeomlott ugyan, de helyette, nyomában, hamar kialakult, a Hun birodalom, mint az ókor legnagyobb birodalma. Ezek a tömbök, létezésük kezdetétől a nyugatot leginkább zavaró alakulatok voltak. Részben jelentős katonai erejük, részben, felülírhatatlan erkölcseik, megkérdőjelezhetetlen becsületességük miatt.
Évezredes kísérletsorozat van az elpusztításukra sikertelenül. Attila megmérgezésével elérték a Hun birodalom összeomlását, de helyette, egy történelmi szempillantás alatt kialakult a magyar állam.
A magyar államiság, korántsem Árpáddal, de Nimróddal kezdődött, és ez nem holmi legenda, hanem a legendák világába degradált történelmi tény.
Ha konkrétan azt az alakulatot szemléljük, amit a történetírásban, először, Magyarországként neveztek meg, akkor ez valóban köthető Árpád fejedelem nevéhez. A korábbi birodalmaink aláásói, itt sem tudtak megpihenni.
Árpád Magyarországát, (a levéltári dokumentumok szerint) 907-ben
százezer fős, egyesített német-római haderővel próbálták megsemmisíteni.
(„a magyarok kiirtassanak”) Az erkölcs, az egymás iránt érzett felelősség, a jövőbe vetett hit, és a pszichológiai egyenrangúság tudata, olyan erőt jelentett, hogy Árpád fejedelem, negyvenezer magyarral, megsemmisítette, az agresszorok, közel háromszoros túlerejét, méghozzá szégyenletes fölénnyel.
Ezzel kezdődött, a magyarság évezredes kálváriája, túlélésért folytatott harca, ami a mai napig tart.
A katonai sikertelenséget követően, és annak mérhetetlenül nagy vesztességét látva, a nyugat stratégiát váltott. Elvetette a nyílt agressziót, és vallási alapra helyezte a támadását. Hiába azonban a beígért (esetenként pénzért árult) „bünbocsánat” (búcsúcédulák, stb.), a magyar, ennek ellenére, nem vált erkölcstelenné, csalóvá, hazuggá. Ösztönösen, zsigerből tudta, hogy az elkövetett bűn, nem megbocsátható, csak tudomásul vehető. Egy bűnös, elkövetett bűnével, önmagának, haláláig nem képes elszámolni. Együtt él az emlékével, és hordozza a súlyát. Társai, ezzel együtt fogadják el, elvárva tőle a későbbi becsületes magatartást.
Ez az ősi ösztön segített, beilleszkedvén a nyugati kereszténységbe, megőrizni magyar identitásunkat. Ez a nyugat számára elfogadhatatlan. Egy nép, aki ősi tudásával ellenáll, megőrzi erkölcsét, áttörhetetlen gátja a hatalom kiterjesztésének.
Sokáig sorolhatnám a tatár, majd a török háborúk, eddig napvilágra került mozgató indítékait, de most az eu. csodás , és meg kell vallani, eddig legeredményesebb koncepciójáról kezdtem írni.
Elviseltük szabadságharcaink, és a leverésüket követő tisztességtelen megtorlások vesztességeit. Noha fájó szívvel, de akkor is emelt fővel.
Az első világháború kirobbantásával, sem sikerült a magyarságot megsemmisíteni. Túléltük Trianont, sőt. a várakozások ellenére a II. háborút, és 56-ot is.
Kellett valami, ami a legeredményesebben pusztít, és hirdethető róla, hogy ez a mi érdekünkben történik. Így született meg az Európai Unió.
Nehéz szülés volt. (Európai Szén és Acélközösség – Európai Közös Piac - Európai Unió.)
Így jöhettek be, és állhatnak minden törvény felett a bankok, a multik, és bizonyos bevándorlók, hiszen ők hozzák (hozatják) a törvényeket. Ha valaki utal rá, az fasiszta, nacionalista, antiszemita, gonosz közellenség. Ez már köznevetség tárgya, a gondolkodók körében, de sok gyanútlan magyar észre sem veszi, mint ha a bevándorlók hatalmi visszaélései természetesek, az ellene való cselekvés, ördögtől való lenne.
Az uniós csodacsinálás eszközei.
Házfalnyi méretű táblák hirdetik: Ezt a beruházást az Unió támogatja.
Zsebkendőnyi tábla sincs viszont ott, ahol a magyar beruházóval, mondvacsinált okból, visszafizettetik az uniós támogatást. Nem tesznek ki nagy transzparenst, hogy ezt pedig, az unió elárverezi. A házainkra sem, a bankok. Stikában teszik, fal – ár(t)veréseken, meghatározott vevők számára. Ekként folyik a szemfényvesztés, de nézzünk kicsit mögé.
Még anno, mikor a módszeres eladósítás kezdetét vette, a bankok „leszegényedtek”. Jótékony Magyar Államunk akkor, a mi pénzünkből „feltőkésítette” azokat. Ezt a pénzt, egyszer, már adóban kiizzadtuk. Utána, kaptunk belőle morzsákat a bankoktól, és fizethetünk uzsorakamatot a saját pénzünk után. Ez az, amit csak egyfajta ember tud a világon, az viszont, a világ bármely részén tudja, és teszi. El kell érni, hogy csak egymás között üzletelhessenek.
Ez, az emberiség, ezen belül a magyarság túlélésének, egyik sarokköve.
Kezdjük már látni. Már a parlamentben is szóba tudjuk hozni, akárhogy pfujjognak. A „mama”, a magyar lelkiismeret, hazaérkezett, már keresi a megoldást, és meg is fogja találni, mint a mesében.
https://www.youtube.com/watch?v=ZviKxlUzmm8
Béla László
