Régi gyakorlat Magyarországon, hogy az idegen szándékból hatalmat bitorló kormányok, vagy diktátorok, ország, és népellenes lépéseiket, mindig nemzeti jelszavak mögé rejtették, a nép akaratából történt változásként próbálták, ellenállás nélkül, lenyomni a magyarság torkán. A magyarok végtelen toleranciájából adódóan, ez mindig sikeres volt.
Az a tény, hogy egy-egy ilyen intézkedés hatására, nem kerültek elő azonnal a fegyverek, vagy a Fa-testápolók, az nem jelentette azt, ahogyan most sem jelenti, hogy a nép, elfogadta volna, saját szándéka szerint valónak a tolvajlást.
Amikor a szovjet letarolás után, a szkinhed (bőrfejű) Rákosi uralma alatt, államosították a 100 főnél nagyobb gyárakat, az egybeesett a nép szándékával.
Amikor a Weisz Manfréd gyárból Rákosi Mátyás Vas és Fémművek lett, az már az emberek nagy részében ellenérzést váltott ki. Egyértelművé tette, hogy a magyarok szorgos munkájából keletkezett gyár, pusztán, egyik zsidó kezéből, egy másikéba került, mégsem szóltak semmit. Nem is lehetett, abban a nemzetközi helyzetben. Amikor a legkisebb vállalkozásokat is megszüntették, az már érvágás volt a lakosság ellátásán. A legnevetségesebb és legszégyenletesebb mégis az volt, amikor megirigyelték a gyepmesterektől a végterméket, amit anno merőkanállal (cserpákkal) szedtek ki a pottyantós árnyékszékek gödreiből, és megszüntetve ezeknek a közegészségügyi vállalkozásoknak a státusát, létrehozták belőlük, a „ Szervestrágyagyűjtő Nemzeti Vállalatot” az már közröhej tárgyává vált. A magyarok, nyíltan kinevették bábkormányukat, de nem lázadtak.
Az orbáni csapat sem talált ki újat. Akkor is, most is, minden gazemberség nemzeti színekbe volt öltöztetve. Viktorék szolgaian lemásolták a „NAGY ELŐD” taktikáját. A nép most sem szól semmit, csak gyűjti emlékezetében a sérelmeket.
Amikor a szemembe ötlik egy ilyen egységesített NEMZETI tábla, talán nem is a mutyi jut eszembe, vajon ki keresett ezen, milliókat, inkább elfog a nevetés.
Eszembe jut a nagyapám elbeszélése, erről a bizonyos NEMZETI vállalatról.
Most sem cselekszik a nép. Nem szerez érvényt, jogos elvárásainak. Tűr, néha tüntet, de rohamosan erősödik. Nő az egyetértés, csökken a bitorlók megosztási kísérleteinek eredményessége. Vonulgathatnak a buzik. Csak messziről fujjogják őket. Undorodnak a magatartásuktól, de ebben, nem gyűlölet van, csak a pimaszság feletti jogos felháborodás. Bárkinek saját joga eldönteni, hogyan él.
Aki viszont a devianciájával henceg, az szánalmasan buta. Őket, a legtöbb egészséges ember csak sajnálja, ahogyan azt a kormányt is, akinek hatalma megszerzéséhez, és megtartásához, ilyen rétegre kell támaszkodnia.
Nem lehet hosszúéletű, ahogyan Rákosi sem volt.
Ma viszont, egészen más a nemzetközi helyzet. Ma Magyarországnak, megsemmisített védelmi képessége ellenére se kell, bármilyen politikai változás ellenére, vagy következményeként, katonai agressziótól tarania.
Szemmel látható sebességgel csökken, a zsidó világhegemónia befolyása.
Sok olyan hatalom van, aki egy Magyarország elleni agressziót, a saját területe ellen elkövetettnek ítélne, és annak megfelelő választ is adna rá.
Természetesen, ne váljon az ország hadszíntérré, mint 56-ban, de bárki nyugodtan szavazhat egy becsületesebb politikára, minden félelem nélkül.
Béla László
