évszázados átverés

Legyen már vége !

   Legyen már vége, az esztelen gyűlölködésnek, a haragnak, sárdobálásnak, mert ez fog megölni bennünket.

   Csak egy csekélyke járatosság kell, a szakrális (szellemi) felépítésünk ismereteiben ahhoz, hogy tudjuk, életünket, egészségünket, sikereinket és/vagy kudarcainkat, a bennünk élő érzelmek irányítják, és határozzák meg.

   Nem akarok a „Titok” https://www.youtube.com/watch?v=90R7wrpId5Y című filmre hagyatkozni, mert bár nagyon konkrétan, és célirányosan elmondja a dolgokat, túlzottan, az egót helyezi előtérbe, az egyén érvényesülésére koncentrál. Természetesen, ez nem baj, mert ha egy társadalom minden tagja boldogan, kiegyensúlyozottan, bőségben, félelem nélkül él, mi baja lehet akkor a társadalomnak?

 Nyilvánvalóan semmi.

Arra a kérdésre, miért nem képes egy ilyen egyértelmű film Magyarországon, vagy bárhol a világban minden problémát megoldani, egyszerű válasz adható.

   Sokan nem képesek befogadni, magukévá tenni, életük részeként használni a film alapigazságait. Mi magyarok, azért, mert a magyarságot, nagyon rég, és nagyon körmönfontan, alaptermészete ellenére, belekényszerítették a nemzeti méretű gyűlölködésbe.

Ez, oly mértékben beleégett már a gondolkodásunkba, hogy nehezen emelkedünk felül rajta.

Meg kell tennünk !

Minden magyarnak, aki nemzete túlélését fontosnak tartja, tudnia kell, hogy lehet katolikus, protestáns, gnosztikus (új pogány), ateista, materialista, vagy bármi, elsősorban, és alapvetően, genetikailag, és földrajzi kötődését illetően Magyar.

Ezt az alapvetést hivatott elhomályosítani a megosztás, amit mások zúdítanak ránk, több mint ezer éve, a legkülönbözőbb módszerekkel.

Hogyan is történik?

Az emberi civilizáció kezdeteitől, egészen István királyig, sőt, még inkább, az első világháborúig, a magyarság, különböző megnevezések alatt, (pártus, sumer, hun, stb.) a világ meghatározó, és Európa megkerülhetetlen tényezője volt.

Ez a tény, nagyon zavart másokat, akik ezt a státust maguknak akarták, és mára, jobbára ki is harcolták. Milyen módszerekkel, arról most szó ne essék.

Mi pedig haragszunk ezért, és támogatva őket, haragunkkal önmagunkat pusztítjuk el.

Kezdődött, még Attila, hun birodalmának idején, amikor a római hatalomban, a korábbinál nagyobb befolyást szereztek a militáns „héják”. Kikezdték Róma óvatos politikáját, támadásokra, a Hun birodalom provokálására késztették. Attila, megunva a folyamatos védelmi harcokat, ereje demonstrálására, támadó sereggel dúlta fel a birodalom egy részét, és csak Rómát bekerítve, ostromgyűrűbe zárva állt meg.

   Nem haraggal tette mindezt.

Leó pápa kérésére, el is tekintett Róma ostromától.

Ennek a gesztusnak a „békáját”, a gyűlölködő római „héják”, nem tudták lenyelni.

A jóhiszemű Attila, továbbra is megtartotta római barátait, és Rómával való kellemes kapcsolatát. Vesztére, mert így sikerült őt, a rómaiaknak megmérgezniük.

A Hun birodalom összeomlott, összezsugorodott, a Kárpát-medencére korlátozódott, de katonai ereje nem szűnt meg hosszú távon. Az összeomlás zűrzavarában elrabolt avar kincseket, két köztiszteletben álló magyar hadvezér, Bulcsú és Lehel, rendre visszaszerezték.

Ezeket a hadjáratokat aposztrofálja a mai történetírás, a magyarok „rabló kalandozásainak”.

Már csak a Magyar Szent Korona volt idegen kézen, amikor a visszaszerzésére indult vezéreket, gyanútlanságukat kihasználva, tőrbe csalták, elfogták, és lótolvaj módjára kivégezték.

    Ellenfeleink, a magyarokkal ellentétben, már akkor sem ismerték, nem is gyakorolták, a méltó ellenfél tiszteletét.

Kétes értékű győzelmükkel, elérkezettnek látták az időt, a magyarság megsemmisítésére.

Akkor is hiú ábrándnak bizonyult. Ma is az.

A magyarok kiirtására szóló nyílt paranccsal küldtek hatalmas (100 000 fős) német-római sereget. Árpád, a magyarok akkori papkirálya és hadvezére, 907-ben a pozsonyi csatában, csúfosan szétverte, megsemmisítette kétötöd létszámú seregével, az elpusztításunkra érkezőket. Ezzel, örökérvényű példát adott, minden későbbi, akár mai magyar fiatalnak, bátorságból, hazaszeretetből, megfontoltságból.

   Ezzel vált nyilvánvalóvá, hogy a magyarság, a Kárpát-medencében, katonai eszközökkel meg nem semmisíthető.  (Más eszközökkel sem, mert a magyarság is isteni védelem alatt áll)

  Innen kezdődött a B terv, a megosztás és gyűlöletkeltés terve.

Ellenfeleink kerestek egy magyart, akit rá lehet venni a népe elárulására a hatalom kedvéért.

„Jogilag” alkalmasnak kellett lennie a magyar királyság átvételére, de nem rendelkezhetett ezzel a lehetőséggel a magyar szokásjog alapján, akkor ugyanis nem zsarolható, független magyar király vált volna belőle.

  Megtalálták ezt az embert Vajk személyében. Megzsarolták, és megvették.

Súlyos árat fizettek érte, de a magyarság, sokkal súlyosabbat. Ezer éves gyűlölködés szakadt a nyakunkba általa. Hatása máig nem csökkent. Most, hogy ezeket a szavakat leírom, pontosan tudom, hogy a magyarság egyharmadát teljesen hidegen hagyja. A másik egyharmadnak, kinyílik a bicska a zsebében, és leginkább kötélen lógva látna engem szívesen. Úgy kezd gyűlölni, hogy nem is ismer. Mindezt azért, mert „szent” királyunkról lemerem írni a valós tényeket. Jó, ha a nemzet egyharmada tudja, és érti, miről szól ez az írás.

Ameddig mindenki meg nem érti, egyfolytában gyűlölködni, és szenvedni fogunk.

   Igaz, István királyunkat „szentté” tették, de ki tette azzá?

Talán a teremtő Isten?

Nem.

Egy emberi csoport, aki önkényuralmat akart megvalósítani az emberek felett, ehhez gátlástalanul használta, és ma is használja Isten nevét, és saját céljai eléréséért, önhatalmúlag kinevezte magát Isten földi helytartójának.

Ki legitimálta ezt a megállapítást? Ha senki, akkor talán a cselekedetek?

   Legitimálhat jó szándékot az erőszak?

A keresztes háborúk gyilkosságai?

Az inkvizíciók kínzásai?

Nyilvánvalóan nem.

Tény viszont, hogy a magyarság sok ezer éves történetében István volt az első, aki honfitársaira fegyverrel támadt. Ő volt az első, aki idegen támogatással épített hatalmat nemzete felett. Ő volt az első, aki magyar zászló alatt, idegen zsoldosokkal gyilkoltatott magyarokat. Nyert, de soha sem győzött.

A magyarság Istenáldott békés természete, meghajolt az erőszak előtt, és alkalmazkodván a körülményekhez, jó katolikus, jó keresztény vált belőlük.

Lelkükben, sokan megőrizték az ősi magyar hitet, ami ma is él, és támogat a nehéz helyzetek túlélésében.

    Sajnos, a gyűlölet, a harag ma is pusztít bennünket.

Ebben a korban, a nép fele, haragudott arra, aki Istvánt támogatta, hisz idegen érdekekért, erőszakkal fordult népe ellen.

Támogatói pedig, haragudtak ellenzőire, nem értvén, miért kárhoztatják, királyunk „jó” cselekedeteit.

Ez volt a  kezdet. Az óta, egyfolytában gyűlölködünk. Gyűlöltük az egyházi hatalmasságokat, akik királyi felhatalmazással tették tönkre a népet. Gyűlöltük a keresztes hadvezéreket, akik vágóhídra hurcolták családtagjainkat. Gyűlöltük az inkvizítorokat, akik ártatlan magyarokat gyilkoltak büntetlenül.

Később, az idegen udvaroncokat, (Katona: Bánk Bán) akik megkeserítették életünket.

Az után a törököket, később az osztrákokat, labancokat, majd az oroszokat, most a zsidókat.

Értelmetlen folyam.

Nem csatlakozom a gyűlölködőkhöz.

Feltétel nélkül szeretek minden embert, legyen az bármilyen pártállású, fajtájú, kötődésű, hisz ugyanannak a teremtő Istennek a részeként él a világban. Minden ember egy kicsit bennem is van, és mindenkiben egy kicsit én vagyok.Természetesen, nagyobb távolságot tartok azoktól, akik bántanak, és közeledem azokhoz, akik támogatnak.

Senki ellen nem akarok harcolni, senkit semmiben nem akarok akadályozni. Természetesen, a következmény mégis más.

Azzal, hogy magyar honfitársaimat támogatom a vezető pozíciók megszerzésében, akadályozom, szándék nélkül, az idegeneket.

   Ezt kell értenünk, hogy eredményesek lehessünk.

Nem az idegen vezetés ellen, hanem a magyar vezetésért kell harcolnunk.

Ha ezt tesszük, eredményesek leszünk.

Béla László