Azt mondja a Vona, és a közelmult történései betűre igazolják az állítását, hogy a huszonnégy év óta egymást követő hazaáruló, helyesbítek ország kiárusító pártok és kormányaik, oda juttatták az országot, hogy már nincsen ellopható nemzeti vagyon.
Mára, ha Orbán kutyáinak koncra támad kedve., már csak magánvagyon ellopására, az ő nyelvükön szólva, tulajdonosi háttér étrendezésére van lehetőségük. Náluk így hívják a lopást.
Ebben a kényszerhelyzetben kerülhetett sor, a nyugdíjpénztárak idegen kézre játszására, a trafik mutyira, a föld mutyira, az új halászati törvényre, és még sorolhatnám, a magyarságot ellehetetlenítő intézkedések sorát.
Elkezdődött a tudathasadás Antallal, és Orbánnal sem ért véget.
A jóhiszemű magyar azt gondolhatta, egy skizofrén politikai garnitúra kaphat felhatalmazást egy normális országban. Sajnos, a magyarság erre rácáfolt.
Huszonnégy év óta, csak ilyen kormányokat választunk. Egyiket a másik után.
Ezeknek a beteg kormányoknak, az a fixa-ideájuk, hogy a nemzeti vagyon = állami tulajdon.
Ebből kiindulva hitték, hogy mint az állam vezetésével felhatalmazottak, szabadon garázdálkodhatnak a nemzeti vagyonban.
Ez bőven nem így van.
A nemzeti vagyon, állami vagyon volt, a „rendszerváltásig”. Ott, látványosan kettévált a nemzet, és az állam. Míg korábban a nemzet és az állam, egy test – egy lélekként őrködött a nemzet érdekei felett, a első skizoftrén kormány, az államot, a nemzet ellenségévé tette.
Idegen érdekeket kiszolgálva, magyar nemzeti érdekekkel szemben intézte az ügyeket.
Az a Csepel Vas és Fémművek, mely közép Európa iparában is jelentős tényező volt, soha sem volt egyetlen magyar kormányé sem. Az, azé a harmincötezer magyaré volt és jog szerint ma is az övék, akik azt létrehozták, a háborúk, és 56 viharaiból kimentették, és a rendszerváltás napjáig fenntartották. Övék a gyár, nem,hazug politikusoké.
Ugyanez a helyzet bármely más gyárunkkal is.
Azok a magbízott személyek, akik a rájuk bízott értékeket elidegenítették, nemzeti vagyon kárára elkövetett, különösen nagy értékű lopás alapos gyanújába estek.
Ez az, amit huszonnégy éve senki ki nem vizsgált.
Magyar jóhiszeműségből egymásnak adták a kormányt a cinkosok, miközben a magyarságot ellehetetlenítették.
Vona, Ángyán, Kásler, felismerték ezt a helyzetet. Más úton akarnak járni.
Végre egy irány, ami eltér az eddigi fosztogatókétól.
Rajtunk, magyarokon áll, felhatalmazzuk e őket vagyonunk visszaszerzésére?
El kell menni szavazni, hogy ez kiderüljön.
Állampolgári kötelesség, de nemzeti felelősség.
Én ott leszek.
Béla László
