A globalizmus bölcsője a jog.
A világ, jelentős részében, ma a jog, nagyon messze áll az igazságtól. Nem véletlen, hogy a globalizmus által fertőzött területeken, az igazgatási felhatalmazások, hatóságok, bíróságok, jogot szolgáltatnak, nem igazságot. Ennél sokkal károsabb, hogy ezt nem véletlenül, az igazságtól való szándékolatlan eltévelyedésükkel, hanem szándékosan, törvények alapján teszik. Nem csak teszik, de tehetik, folyamatosan, folytatólag, és egyben deklaráltan, állítólagos társadalmi felhatalmazás alapján. Nem véletlen, hogy Magyarországon a magyarok között, sokáig nem voltak törvények, és a vitás kérdéseket, a szokásjog, vagyis az igazság alapján rendezték. Ezt a globalista igazgatási elképzelések nem tudnák elfogadni, mert az igazságosság megtartásával senki nem lehetne kifosztani, tönkretenni, szolgasorba hajtani. Hogy a magyarság fölött, mégis törvényeket, rendeleteket lehet alkotni, ezt a turáni átok miatti széthúzásunk magyarázza. Megszűnt a magyarságban az, az egység, egyetértés, ami a korábbi évezredekben, nagy birodalmak szervezőjévé, és fenntartójává tette. Elsüllyedt az a szakrális kötelék, ami a magyarságot, egymáshoz, és Istenhez, minden kényszer, félelem és bizalmatlanság nélkül kapcsolta. Az erkölcsileg tiszta, egy Istenhívő magyarok, a Teremtő földi megnyilvánulásának a napot tartották. Táltosaik, igriceik, ismerték és tanították a nép történetét, történelmét, és fenntartották, folyamatossá tették a népnek Istennel való kapcsolatát. Vallásuk erős hasonlóságot mutatott az egyiptomi napkultuszhoz. Ez tette lehetővé, hogy Isten, az ősi tudás, szeretet, és igazságosság őrzőivé tegye a magyarokat. A gonosz kiválasztottjai ezért akarják mindenképpen megsemmisíteni őket, csakhogy az Isteni feladat hordozóit nem lehet megsemmisíteni. Ezt tudják a magyarok, és tudják a gonoszság hordozói őrzői és terjesztői is. Ahogy a számítástechnikában léteznek vírusok, amelyeket nem lehet kitörölni csak a rendszer teljes törlésével, így van ez a civilizációk világában is. A rendszer teljes törlésének terve volt Isten döntése szerint az egész földi civilizáció megsemmisítése. Ezt a szándékát megváltoztatta. Értékelte, hogy az emberiségben sokkal több az igazságra, békességre törekvők száma, mint a háborús uszító, megosztó bajkeverőké. Ezért született az „armageddoni” végső harc elhatározása, melyben a nagyobb hatalom, Isten, a békességre törekvőket támogatja, és segíti győzelemre. Mivel a gonosz, genetikailag is megváltoztatta kiválasztottjait, ebből végzetszerűen következnek tények. Tény, hogy a kiválasztottak, soha sem adják fel törekvéseiket, genetikai eltéréseikkel soha nem integrálhatók, az emberiségnek örök ártalmára lesznek.
Egy ilyen pusztító csoportot, úgy lehet hatástalanítani, ha karanténba teszik, ha már egyszer elpusztíthatatlan. Ezt a karantént kellett volna évezredekkel ez előtt megvalósítani, de az emberiség folyton hibázott. Az első nagy hibát az egyiptomiak követték el. Módjukban állt volna létrehozni a karantént, ehelyett elűzték földjükről, és ezzel a világ összes emberére szabadították a gonosz kiválasztottjait. Ezek jól tudták, hogy pusztításuk megakadályozására Isten a magyarságot jelölte ki, ezért minden eszközzel próbálják elpusztítani, de ez nem lehetséges. Éppen olyan védelem alatt állunk Isten szándéka szerint, amilyen védelem alatt ők állnak a gonosz szándéka szerint. A magyarság megkísérelte végrehajtani küldetését, de első próbálkozása sikertelennek bizonyult. Jézus megjelenése, tanításai, és meggyilkolása, egyértelműen megmutatta, hogy a gonosz is hatalmas erővel bír. Akkor, a római birodalom törvényeivel lehetett volna a karantént létrehozni, ehelyett kr.u. 70-ben, a megvalósíthatatlan kiirtás kísérletével, szétkergették őket a világban, kiterjesztve a gonosz hatáskorét az emberiség egészére. A harc az óta is folyik. A gonosz, néhány generáció alatt átvette a rómaiaktól a birodalom feletti hatalmat, és azonnal a magyarság, akkori nevén a Hun birodalom ellen fordult. 430- körül, el kellett ismernie súlyos vereségét. Képtelen volt Pannóniát (a Kárpát-medencét) provinciává tenni, sőt, súlyos adóterheket vállalt, a római birodalom fennmaradásáért. Később, 451-ben, a római fenyegetettség kivédésére Attila hun fejedelem indított hadjáratot, melyben a catalaunumi mezőkig haladt. Ott számottevő ellenállásba ütközvén megállt, és mivel hódítási szándéka nem volt, a csata valójában létre sem jött, mindkét haderő visszavonult. Ezt a rómaiak, nagy győzelemnek értékelték, ehhez szabták diplomáciai és katonai lépéseiket, ami sértette Attila büszkeségét.
452-ben, a római fennhéjázás letörésére, a gonoszság visszaszorítására, újabb hadjáratot indított. Ennek során, végigsöpört Itálián, seregével körülzárta Rómát, és csak Leó pápa személyes kérésére tekintett el Róma ostromától, és vonult vissza a Kárpát-medencébe. Nem véletlen tartotta a gonosz, Attilát, Isten ostorának, hisz akkor még a Hun-Magyar nép, Isten támogatását élvezte.
Róma látta, hogy katonai erőszakkal, nem bír a hunokkal. 453-ban Attila papkirályt megmérgezték. Ezt követte, a birodalom összeomlása, központjainak megtámadása, az avar (hun-magyar) kincsek elrablása. A fosztogatás, népirtás megállítására 670-és 890-között, a birodalom határainak biztosítására széttelepült hun-magyar törzsek, rendre visszatértek a Kárpát-medencei szálláshelyükre, amit a történetírás tévesen honfoglalásként említ. Közben megkezdődött az elrabolt kincsek, köztük a magyar korona visszaszerzésére irányuló hadjáratok sora, amit megfelelő ismeretek elhallgatásával, kalandozásokként állít be a mai történetírás. A gonosz, nem nézhette tétlenül, a tevékenységének megállítására kiválasztott nemzet megerősödését. 907-ben hatalmas erőfeszítéssel, egy százezer fős haderőt indított, a magyarság elpusztítására. Ez a sereg, a – még mindig Isten kegyelmében álló – negyvenezer fős magyar seregtől, megsemmisítő vereséget szenvedett a pozsonyi csatában.
Ekkor fogta föl a gonosz hatalom, hogy a magyarság, erővel meg nem semmisíthető. Rájöttek, hogy ők is, csak a karantén megteremtésével, a magyarság karanténba tételével képesek a nemzetet, feladatának végrehajtásában akadályozni. Ekkor született a Vajk-féle csapda terve. A magyarság akkor hibázott hatalmasat. Hagyta megosztani évezredes egységét.
Nem volt képes Koppány, a hagyomány szerint jogosult papkirály mögött egy emberként felsorakozni. Hagyta, hogy a gonosz támogatásával Vajk, (késöbb István) teljhatalomra kerüljön, és a nemzet történetében először, megvalósítsa, magyaroknak, magyarok által történő módszeres irtását. Ettől kezdve a gonosz hatalma a világban egyre nőt, a keresztesháborukba, és egyéb felesleges vérontásba kergetett magyarság pedig pusztult. Istentől elrendelt feladatát, képtelen volt végrehajtani. Ennek okán szállt a fejünkre, az a bizonyos turáni átok, ami a mai napig akadályoz feladatunk végrehajtásában. Mivel a körénk vont gonosz karantén, soha nem tudott egészen kiteljesedni, már 1222-ben fogalmazódtak meg szándékok és törvények a gonosz akadályozására.
Az óta, a törekvés egyfolytában meg van, de Isten, ez ideig, nem támogatta a magyar szándékot. Haragja ezer éve sújt bennünket, mert elvetettünk hagyományainkból olyat, mint az ellenségeskedést, irigységet, önzést mindenképpen elkerülő magyar alapállás, és elfogadtunk olyat, mint az Isten, és egymás ellen elkövetett bűnök, ember által történő megbocsáthatóságának tévhite. A bűn, az bűn marad. Hiába a hókusz-pókusz, az egyes ember lelkéről a bűn foltját, másik ember el nem távolíthatja. Ezzel, egyedül önmagunknak, és Istennek tartozunk számadással, és Isten épp azzal bünteti meg a bűneinket, hogy életünk végéig hordoznunk kell azok terhét. Amióta a magyarságot a kereszténységbe gyömöszölték, elvesztette Isten támogatását, mert sok ember hiszi azt közülünk, hogy bűneitől a kémszervezet megszabadíthatja.
Nem! Bűneinktől egyedül Isten, vagy a halál szabadíthat meg.
Isten akkor, ha megbánjuk, és nem ismételjük, hanem teljesítjük a feladatunkat, és egységesen fellépünk a gonoszság ellen. A halál akkor, ha eltelt e ránk mért idő. Jelenleg is karanténban vagyunk. a globalista rabló törvények karanténjában. Ennek a karanténnak a falait, ma épp a kereszténység felhasználásával tömörítik, és mi, a perspektívátlannak hitt helyzetünkben önmagunkat pusztítjuk. Voltak ugyan próbálkozásaink az ellen-karantén megteremtésére, amit királyaink, vezetőink fogalmaztak meg, mint legutóbb a numerus clausus, de ezeket a gonosz rendre keresztbe verte.
Mégsem vagyunk, a perspektívátlanság vermében. Isten soha nem hagyja el egészen a feladattal megbízott embereit. Egyre több magyar látja meg, mindannak a valóságát, amit ebben az írásban megpróbáltam összefoglalni, és ez is Isteni segítség. Van viszont egy ennél is jelentősebb. Naprendszerünk megállíthatatlanul halad, egy csillagászati zóna, a foton öv felé. Ez nem egy vonal, hanem egy kiterjedt jelenség. Hasonlatos a föld légköréhez. A légkört, amikor elérjük kozmikus sebességgel, szinte nem észleljük. Amikor a sűrűbb részébe lépünk, akkor elégnénk benne, ha nincs megfelelő védelem. Ezt a védelmet, emberi technikával sikeresen megoldottuk , kivéve, ha hiba keletkezik rajta. A foton övbe lépés hatása ellen, csak Isteni védelem létezik, ez ellen nem képes egyéb megvédeni, mint a hit, a szeretet, az önzetlenség, a becsület, az igazság és igazmondás.
Mivel a gonosz, a kiválasztottait genetikailag is átalakította, legnagyobb részük képtelen ezekre a dolgokra. Ez viszont azt jelenti, hogy aki képtelen a változásra, vagy nem ilyen az alapállása, az a belépést nem éli túl. (akik nincsenek elpecsételve az „angyalok által”, azt elpusztítják a változások)
Ez lesz az igazság győzelme, ami hamarosan eljön, és nem kell senkin erőszakot tenni érte, mert ez Isten, szigorú, de irgalmas döntése az emberiség szenvedésének megállítására.
Béla László
