Sokan tudják már, de még mindig nem elegen, az erőszak ideje lejárt.
Mi magyarok, az emberiség egészével, jó és rosszindulatúakkal együtt, haladunk egy békés, erőszakmentes, szeretet alapjain álló, önzetlen, bőségtől és jóléttől kellemes világ felé.
Sokunkban fogy már a türelem.
Ismerjük az ígéretet, de még semmit nem látunk, a megvalósulásból, az ígéret realitásából. Sokan érezzük úgy, hogy folyamatosan elvesznek tőlünk valamit. Erőszakosan, jogosulatlanul elveszik a pénzünket, a perspektívánkat, a pozitív jövőképünket, mindent, amihez alanyi jogunk fűződik, hogy Isten rendelése, és örök igazsága szerint, bőségben, boldogan éljünk ezen a Földön.
Ez az állapot, sokunkat harcra ösztönöz.
Harcolunk bankokkal, emberi jogainkat lábbal tipró törvényekkel, rendeletekkel, ezeket megalkotó, és végrehajtó kormányokkal, háttérhatalmakkal, és ez a harc, rendre eredménytelennek tűnik.
Ebben a formájában örökre az is marad!
Ellenségeket, ellenségképet keresünk, és találunk, akit gyűlölni lehet, aki ellen jogosan , igaz harcot vívhatunk.
Nincs(!) ellenség.
Mi kreáljuk azt, miközben önmagunk ellenségeivé válunk.
Harcolunk azért, hogy végre kirekesszük a hatalomból mindazokat, akik eddig méltánytalanul bántak velünk, becsaptak, kifosztottak, és kínjainkon épültek.
Mindeközben, nem fordítunk figyelmet azokra az embertársainkra, akik meglátták, és követik a becsületes irányt, és ezzel, alkalmasak egy jobb, emberibb, igazságosabb rend kialakítására.
Nem azon kell fáradnunk, hogy Bajnai, Gyurcsány vagy Orbán, kirekesztődjék.
Ha ezt tesszük, hatalmas energiákat koncentrálunk körülöttük, aminek segítségével, biztosan a nyakunkon marad valamelyik, és hogy melyik, az teljesen mindegy.
Aki változást, tisztességet, igazságot, és ebből következő bőséget akar, annak arra kell koncentrálni, hogy azok kerüljenek pozícióba, akik a megfelelő irányban haladnak. Ha körülöttük koncentrálódik az energia, a közfigyelem, ennek erejével felhatalmazzuk őket, és automatikusan zárjuk ki azokat, akik évtizedek óta, élősködők kiszolgálásával nyomorítanak bennünket.
Biztosan nem vagyunk egységesek.
A megosztottság, ellenfeleink eredményes stratégiájának következménye. Cselekvőképtelenné akarják tenni a nemzeteket, és erre, hosszú idő óta képesek is.
Mindezt azért, mert természetes reakcióinkkal, a rossz ellen tiltakozunk, próbáljuk akadályozni, amivel valójában folyamatosan támogatjuk, hiszen gondot fordítunk rá.
Nem tiltakozni kell!
Nem akadályozni haraggal, gyűlölettel gátolni a tisztességtelent, de támogatni szeretettel, együttérzéssel őszinte szándékból, a becsületes irányt.
Ha egy Ángyán, egy Kásler, egy Vona, ennek a szeretetteljes támogatásnak az energiájával megkapja a lehetőséget, bármelyik egyenként, vagy vállvetve mindhárman, megvalósítják, amit mi szeretnénk. Lesz becsület, igazság és jólét. Munka, megélhetés, perspektíva.
Abban a pillanatban válik huszadrangú kérdéssé, mi lesz a korábbi fosztogatók, erőszakosok sorsa. Isten malmai, lassan de biztosan, és módszeresen őrölnek. Mindenki megkaphatja, ami neki dukál, de csak akkor, ha az embereket a szeretet, a megbocsátás, és az egymás iránti kölcsönös megbecsülés vezeti.
Így kell lennie!
Nem a felelősök megbüntetése a cél. Nem lehet az! Ennek, szándékunktól függetlenül, a körülmények alakulása folytán kell bekövetkeznie. A cél, önmagunk megtisztítása, az ellenségesség megszüntetése, embertársainknak, hibáikkal együtt történő elfogadása kell, hogy legyen. Nem írhatjuk le, nem lehetetleníthetjük el a vétkeseket. Ugyanolyan emberek, mint mi, hibákkal, erényekkel, érzelmekkel. Ha ellehetetlenítjük bármelyiket, semmivel sem leszünk jobbak náluk, hisz ők is ezt teszik mindnyájunkkal. A teremtő Isten, rossz szemmel nézi ezt, ne menjünk szemben az akaratával. Minden retorzió, csak az igazság helyreállításának mértékéig mehet el. Ami ezen túlmutat, önkény, erőszak, hatalommal való visszaélés, ami a jobb világban lehetetlen fogalom.
Ennek kell szemünk előtt tisztán látszania, hogy mindenki, MINDENKI valóban boldogan élhessen az eljövendő békés világunkban.
