évszázados átverés

   Kirukkokltak a cionisták.

Vona Gábor londoni megjelenése kibújtatta a szöget a zsákból. A hatalmi törekvéseiket egyre jobban féltő, a világméretű elutasítást egyre személyesebben tapasztaló cionisták, már nem válogatnak eszközeikben.

    Közömbös számukra, hogy ártó szándékuknak milyen egyéb politikai hozadéka van. Bármit bevállalnak. Tisztán látszott ez, a jobbik ellen szervezett londoni hecckampányban, ami sokkal többet ártott a zsidóknak, a cionistáknak, a kamatszedőknek, mint bárki másnak.

   Hogyan válthatta fel, a több ezer éves megfontolt aknamunkát, ilyen kapkodó, felelőtlen, átlátszóan ellenséges hozzáállás?

  Sürget az idő, rövidesen vége a „versenynek”.

Az emberiség, és a cionisták, mindent eldöntő erőpróbájának. Úgy is mondhatnánk, a szeretet és gyűlölet, a háború és béke, az egyenlő együttélés, és a rabszolgatartás harcának.

   Ennek a harcnak, geológiai, csillagászati, tudatosságbeli változások jelölték ki a végét. Ezek a változások részben lezajlottak, részben most zajlanak, és kiteljesedésük megállíthatatlanul közeledve, karnyújtásnyira van napjainktól.

   Mi motiválhatja a cionistákat erre a nyílt, eleve vesztést magában hordó harcmodorra. Az idő hiánya. Olyan ez, mint egy futóverseny, melyben az emberiség, és a globális gyarmatosítás fut az életéért. Aki megnyeri a versenyt, azé a túlélés, a jog, a boldogulás, a jövő. Hatalmas a tét, és a cionistáknak tetemes előnyük van. Azt hiszik, kétségtelenül megnyerték a versenyt. Ebbeli hitükben, minden tartalékukat (erkölcsi, politikai, gazdasági) bedobva törtetnek az áhított cél, a cionista új világrend felé. Egy dolgot nem tudnak, a döntő igazságot.

    Van egy versenybíróság, aki nem belőlük alakult, nem korrupt, és nem részrehajló. Ez a versenybíróság, sportszerűtlen megatartásuk miatt ( rabszolga kereskedés, kamatszedés, és hasonlók) rég diszkvalifikálta őket.  Hiába lesznek, akár ők a befutók, nem nyerhetnek.

   Egyetlen járható út, a velük való együttélésre, a teljes és tökéletes kirekesztés.

Az a kirekesztés, ha II. András aranybulláját megerősítő új magyar törvényekkel zárunk ki mindenkit a közügyek intézéséből, a közhatalom gyakorlásából, akinek 6 generációra visszamenőleg kimutatható, Magyarországon élő, magyar ősei nincsenek. Ilyen törvényt, a Fi-MSZP-DMP kormányok sohasem hoznának, mert ennyire nem lóghatnak ki a zsidó csizmák sarka alól.  Nem képesek rá.  

     Miénk, nemzetünkért felelősséget érző magyar választóké a kihívás, hogy olyan kormányt válasszunk, aki "kimondja és megoldja", vagyis tudja, meri, és teszi, ami a mai idők magyar kormányának kötelessége.

  Ez, még mindig nem annyira nacionalista elvárás, mint amilyenek alapján Izrael állam ma áll. Kétségtelenül, van benne egészséges magyar nacionalizmus,

de ezzel együtt, ebben van a magyarság szabadsága, felemelkedése, túlélése, és embernek való jövőképe is. Ezt sem téveszthetjük szem elől.

   A gyűlölet bennünket pusztít. Az itt születettek száműzését, kitoloncolását nehéz megindokolni, akik egyébként senkinél nem jobb, sem nem rosszabb emberek, mint bárki ebben a hazában, egészen addig, ameddig közhatalom közelébe nem kerülnek. Ezt kell hát elkerülni, és béke lesz a földön.

Ki sem kell találnunk, mindössze hinnünk kell eleink bölcsességének.

II. András, már a maga korában látta ezt az egyetlen békés megoldást, de a cionisták keresztbeverték. Be kell foltozni a lyukat a béke pajzsán, és lepattannak róla a rabtartó erőszakosok.

Béla László