Jó dolgok is történnek.
Hosszú évtizedek után, ismét nemzetközi kiállításon kínálják termékeket a magyar termelők. Ez a felemelkedés egyik első jele.
Idősebb honfitársaink legendákat tudnának mesélni arról, milyen színvonalas vásárokon kínálták, a kiváló adottságú Magyarország mezőgazdasági produktumait, terményeit, konzerveit, tenyészállatait, haszonállatait.
Ugyanilyen színvonalas, nemzetközileg is jegyzett rendezvények voltak anno, a Budapesti Nemzetközi Vásárok. Sokan ma is nosztalgiával emlékeznek rájuk.
Ezeknek a rendezvényeknek rangja volt. A világban magukra adó cégek, szükségszerűen, szinte kötelezően megjelentek, és „egy gyékényen” kínálták termékeiket, a nagy múltú magyar ipar kiváló termékeivel. A Mercedes és a MAN versenyzett a felhasználók elismeréséért az Ikarusszal, és a Rábával,
De előfordult a Krupp, a Csepeli Vas és Fémművek társaságában, és még sorolhatnám. A kohászattól a gép és járműgyártáson, olajipari berendezéseken át, egészen a műszer és híradástechnikai iparig. A magyarok mindenben ott voltak, komoly versenyben a világ élvonalával.
Ott is lesznek.
Ahogyan egy kisebbség kirekesztette a magyarokat a vásárok szervezéséből, és a nagy múltú BNV-t Konstrumává degradálta, nehogy valami magyar jellemzője legyen, ugyanez a kisebbség bontotta le a magyar ipart, de felépítjük.
Kezdjük a mezőgazdasággal, az önellátásért, nemzeti függetlenségért, egészséges táplálkozásért. Már épülnek, illetve újraindulnak a cukorgyáraink, de ismét, és immár, a megtanult lecke nyomán, garantáltan, és végérvényesen magyar kézben. Nyomokban még létezik az iparunk. Sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint 1944-ben. Nincsenek egytől egyig romokban az épületeink, élnek kiváló szorgalmas szakembereink, „csak” a hegemóniát kell visszaszereznünk megtámadott hazánk felett. Az ellenségeink, nagyon erősnek próbálják mutatni magukat, de valójában már gyengék, és egyre gyengébbek lesznek. Az idő nekünk dolgozik, csak meg kell értenünk az „idők” szavát.
Nincs egyéb teendőnk, mint becsületesen dolgozni, ügyesen szervezni, és módszeresen kirekeszteni a vezetésből, és minden országos döntésből, minden ellenséges pusztító szándékot és embert.
Megtesszük! És a magyar szorgalom és kreativitás, ismét magasra emeli hazánkat. Nem lesz, aki pénzzel, ármánnyal, álságos törvénykezéssel megosszon bennünket. A munkának újból becsülete lesz, a munkásnak pedig pénze. Nem kevés, elég. Elfelejthetjük az apátiát. Ha bízunk a szebb jövőben, meg is teremtjük.
És ez így igaz!
Béla László
