évszázados átverés

  Amikor először hallottam magyar filozófustól István király szerepét negatívan megítélő megfogalmazást, bevallom, felháborodtam. Engem is keresztény szemléletben, mélyen gyökerező Istenhitben neveltek, és akkor még hittem, hogy az egyházak, az emberekért vannak, Istenhez, a hithez, a becsülethez akarják őket közelíteni, és mindig igazat beszélnek. Igaz, akkor még sokkal kevesebbet tudtam a világról, annak történetéről, az igaz, hamisítatlan valóságról.

  Azt gondolom, ma is sokan élnek még, az én akkori hiedelmeim között, és Istvánt, akiből az egyház nagyon hamar szentet faragott, valóban magasztalni való, bírálhatatlan szentnek, a magyarság megmentőjének tartják. Szerintem, megér egy misét, hogy ezt a kérdést, elfogulatlanul, az idegen és hazai hamisításoktól elhatárolódva, körbejárjuk. Ezer év kellett ahhoz, hogy a dolgok letisztuljanak. Leváljanak róluk az indulatok, a hazugságok, és tárgyilagosan szemlélhetővé váljanak a magyar ember számára.

   Minden eseményt, és annak hatásait, csak a saját korában érdemes szemlélni. Ha trónra lépését vízválasztónak tekintjük, hatása akkor árnyalódik legélesebben, ha a közvetlen előzményeket, és következményeket ütköztetjük.

Még 453-ban Attila hun fejedelem hirtelen halála (egyes források szerint megmérgezése) romba döntötte a hun birodalmat. A hatalmas kiterjedésű gyepűkről, visszatértek a haza szívébe a határok magyar őrzői. Ezt nevezik a későbbiekben honfoglalásnak, (cirka 896)  (Az állítás valóságát az teszi kérdőjelessé, hogy a Kárpát-medencében 30 000 éves magyar vonatkozású régészeti leletek is találhatók.) A hun birodalom összeomlása, és a magyar állam megszilárdulása között eltelt időben, a birodalom hajdani területe, benne a Kárpát-medence is átjáró-háznak számított. Szinte egymásnak adták a „kilincset” a betörő különböző szabadcsapatok, szánalmas pusztítást hagyva maguk után, és elrabolva a hun-magyar birodalmi központok felhalmozott kincseit, köztük a magyar Szentkoronát is, amit görög szerzetesek készítettek Attila tiszteletére, de amit Attila soha sem használt, csak a kincstárában őrzött.

A később, avar kincseknek nevezett vagyonból, szinte semmi sem maradt.

Árpád fejedelem volt az első, akinek sikerült leküzdenie a káoszt. Újjászervezte és a Kárpát-medence köré vonta vissza a gyepűket (határövezeteket) , de jóval azokon kívül is, hatékony megfigyelő-hírszerző hálózatot épített ki. Ami jelentősebb esemény Európában történt, arról Árpád 24 órán belül értesült.

Attila, hajdani hun birodalmából más sem maradt, mint az adó, amit Róma, (452) a hunok általi ostrom elmaradásáért fizetett. Tény, hogy Európában a hun, később a magyar haderő, félelmetes és megkerülhetetlen tényező volt, annak ellenére, hogy hódító hadjáratokat nem folytatott. Aktivizálódására, csak válaszcsapásként került sor. Így került Róma falai alá is, de Attila, lemondott az ostromról, és elvonult hadaival. Róma, (a nyugat) Vajk árulásáig, saját biztonsága érdekében, adót fizetett, az Árpád által fémjelzett magyar államnak, a magyarok fejedelmének, aki nem „Isten kegyelméből”, hanem abból, és a nemzete akaratából volt főpap, és uralkodó egy személyben. A magyar hit, hitvallás, teljes mélységében a becsületen, erkölcsön és szereteten alapult, a teremtő Isten, ismert és érzékelt közelségében. Róma, a nyugat, elsöpörni akarván a magyar fenyegetést, mely a terjeszkedését akadályozta, tisztességtelen  lépésre határozta el magát:

907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében.  A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz "elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".

Erről a hadjáratról Árpád, idejében tudomást szerezvén,(mert hadüzenet nem volt) felsorakoztatta a magyar védelmi erőket, és a háromszoros túlerőt, olyan stratégiával verte tönkre, amit a Wesztpointon ma is tananyagként oktatnak Amerikában. A nyugat, hatalmas seregének szégyenletes kudarca után, kénytelen volt belátni, hogy a magyarok, a Kárpát-medencében, stratégiai helyzetük, hősiességük, és megbonthatatlan egységük okán, katonailag legyőzhetetlenek. Igaz, Árpád, maga is belehalt a csatában szerzett sebébe, de halálával, nem keletkezett hatalmi vákuum, mint Attila esetében. 907-től 997-ig, 90 éven, és négy fejedelem Zolta, Falicsi, Taksony és Géza regnálásán át emésztette a nyugat a vereséget, és kereste a megoldást a magyarok megtörésére. Már, Géza fejedelmet, keresztény felesége, az erdélyi Sarolta segítségével, sikerült megingatni az ősmagyar hitben. Beengedte az országba a nyugati (zsidó-keresztény) vallás hittérítőit, a passaui püspök követeit. Valószínűleg, ezek eredményes győzködésének hatására, Géza fejedelem, kizárta, jogosult fiatalabb testvérét a hatalom örökléséből, helyette Vajkot, a fiát tette meg örököséül. Géza halála után (997) Vajk, a zsidó-keresztény eszmeiséggel más megérintett (ha tetszik megfertőzött) fejedelem került az ország élére.

Koppány, mint jogos örökös súlyos ellentétbe került Vajkkal. Talán a sértett büszkesége okán, talán azért, mert látta a nép egységét fenyegető veszélyt a zsidó-keresztény vallásnak, az országba történő beszivárgásával. Ez az ellentét, a tettleges harcokig fajult. Vajk fejedelemsége erősen ingataggá vált. Kiváló lehetőség volt ez a passaui, és római követeknek, hogy megkörnyékezzék a szorongatott Vajkot, és meggyőzzék, a magyarok zsidó-keresztény hitre térítésének időszerűségéről, és fontosságáról. Amikor Vajk, hatalmának megszilárdításához ígért segítségért cserébe, elfogadta az ajánlatot, újabb feltételekkel álltak elő.

Vajk, ezeket is gondolkodás nélkül, vagy alapos megfontolás után, de elfogadta. Vállalta, hogy keresztény módra feleségül veszi Gizella bajor hercegnőt, lemond Róma adójáról, helyette Magyarország fizet Rómának, elfogadja a pápától a magyar szentkoronát, amit még Attila halála után raboltak el, és aminek visszaszerzéséért Lehel és Bulcsú, Európa-hírű hadvezérek, tőrbe csalva, életüket áldozták. Vállalta, hogy felszámolja az ős-magyar vallást, katolikus templomokat telepít országszerte. És lefejezi a magyar intelligenciát.

Ez olyan, mint ha csak egy mai magyar kormánynak, és az IMF-nek a tárgyalásairól olvasnánk tudósítást. Mindezekkel a feltételekkel 1000-ben megkoronázták. Ettől kezdve, nem a nép akaratából, hanem Isten kegyelméből, még inkább, a zsidó-keresztény egyház szándékából vált Vajk fejedelemből, István királlyá.

István „A” király.

Nyugati támogatói, nem csalatkoztak kiválasztottjukban. Támogatásukért cserébe megtartotta mindazt, amit nekik ígért, hiszen a népnek, vagy apjának, semmilyen ígéretet nem tett. Ő volt az első magyar a vérszerződés óta, akinek a személyén át, a magyarság megoszthatóvá vált. Ő volt az, akit rá lehetett venni, Káin-Ábel, Romulusz-Rémusz példájára elkövetett rokongyilkosságra.

Megölette Koppányt, és szakrális hatalmától rettegve, tetemét négyfelé vágatta, és a négy égtáj felé széthurcoltatta. (szakrálisan is megsemmisítette) máglyára vetette a táltosokat és igriceket, - megsemmisítette a korabeli egészségügyet és tudományt. Betiltotta a rovást, hogy a minden tagjában írástudó magyarság, egy csapásra analfabétává váljék. Megsemmisítette a múltnak minden számára hozzáférhető emlékét, pénzért vásárolta fel, megsemmisítésre, az összes fellelhető és beszolgáltatott rováspálcát. A zsidó-keresztény vallás felvételét elutasítókat, megölette. Példát adott az őt követő magyar királyoknak, hogyan kell idegen uralkodóházak hercegnőinek nőül-vételével, idegen trónkövetelők követeléseit megalapozhatni.

Mindezzel a megfelelési kényszerrel, amit a hatalmi őrület motivált, mindenben teljesítette terjeszkedni kívánó szövetségeseinek elvárásait, évszázadokon át tartó kiszolgáltatottságot, és véres harcokat zúdítva a magyarság, és saját utódaira. Méltán rászolgált, hogy a pápaság szentté avassa, tiszteljük hát szentként, akárcsak szent Orbánt.

Béla László