Arcátlan kérés volt az izraeli kézilabdásoktól, hogy a mérkőzésről a magyar zászlók kitiltását kérni merték. Ez, a határtalan szemtelenségüket, és elbizakodottságukat mutatja. Otthon rendelkezhetnek, itt nem!
Hatalmas hiba volt, a magyar sportvezetéstől, hogy eleget tett ennek a zsaroló kérésnek. Erre a karakán, és megfelelő magyar válasz, az kellett volna, hogy legyen: Ez itt Magyarország, ahonnan a magyar zászló, sem egy négyzetcentiméterről, sem egy másodpercre, ki nem tiltható!
Nem ezt válaszolták, hanem laposan kúszva, eleget tettek a zsarolásnak.
Ezzel, a sportvezetés, súlyosan vétett a nemzet önérzete és büszkesége ellen.
Lehet ezt magyarázni sok mindennel, de ez, a lényegen mit sem változtat.
A meccset, a csapat elvesztette, (nem is csoda) a pontot elvitték. Emiatt a mérkőzést meg kell óvni, politikai nyomás indokkal, és újra kell játszani, semleges pályán.
Ha a magyar fél, korrekt választ ad, mi történhetett volna?
Ha a kiválasztott csapatnak, annyira szúrja a szemét Magyarországon a magyar zászló, nem állnak ki. A pont a miénk.
A szurkolók is hibáztak.
Ha már a vezetők gumi gerince nem bírta ki ezt a terhelést, hátrahagyva a magyar zászlókat, a szurkolóknak ott kellett volna lenniük. Zászlók nélkül is zúghatott volna a hajrá magyarok. Hogyan is várhatták volna a csapattól, a lelkes küzdelmet, annak a nemzetnek a dicsőségéért, aki az erőszakkal szemben, kivonulva, magukra hagyta őket?
A csapat is hibázott.
Minősítve a vezetés gyáva döntését, ők is dönthettek volna a visszalépés mellett.
A pont, akkor is a zsidóké, de legalább egy ál-győzelmi fantázia nélkül.
Ebben a kiélezett, és a zsidók által, erőszakosan borotvaélen tartott helyzetben, mindenkinek nagyon meg kell fontolni, mit tesz, milyen következményekkel, és milyen értékeléssel kell számolnia.
Béla László
