Előző írásomban, eljutottam odáig, hogy Magyarországon, a zsidóság, megszerezte a szovjet befolyás időszaka alatt a döntési pozíciók 90%-át.
Hazánkat az mentette meg a teljes pusztulástól, hogy egyrészt, a szovjet „felségterülethez” tartoztunk, másrészt, 56-ban szembe mertünk szállni, a világ akkor leghatalmasabb szárazföldi haderejével. Harmadrészt, de nem utolsó sorban, hogy ezt a bátor kiállást negligáló, a szovjet páncélosokat ránk szabadító Kádár, megtartotta hatalmát, és adott esetben, még a szovjet szándékokkal szemben is, kiharcolt a magyarságnak némi szabadságot, és védelmezni tudta az országot, a totális kifosztástól.
A globáltőkének elkötelezett cionista vezető klikk, rájött, hogy a kádári alapon álló hierarchia keretein belül, nem oldható meg az ország totális kifosztása, és erkölcsi lezüllesztése. Meg kellett változtatni a kereteket, a törvényeket, ezzel, leginkább a népnek azt a hatalmát, ami az adott törvényeken belül, korlátozni tudta a klikk mozgásterét, akadályozhatta a népellenes döntések érvényre jutását.
Erre találták ki, a „rendszerváltás” szlogenjét. Természetesen azt nem definiálták, hogy mit ért az „elit” rendszerváltás fogalmán. Így jöhetett létre, a kettős meghatározás. Az embereknek azt hirdették, megszűnik a rendszerváltással a szovjet fennhatóság, a „komcsi” hatalom, és végre, a hatalom teljes egészében a nép kezébe kerül. A saját értelmezésükben ez egészen mást jelentett. Ez, az ő értelmezésükben azt jelentette, a kommunista, leginkább cionista elit, a továbbiakban, nem nevezi magát kommunistának, hanem liberálisnak, legfeljebb szocialistának, viszont a törvényeket úgy alakítják, hogy a nép kezébe, semmi hatalom ne maradhasson.
A nép, megörült a szabadságnak, a „valódi” többpárti demokráciának, ráadásul, a kádári ketrechez képest, a szabad utazás, korlátozatlan helyváltoztatás, az emberekben, a valódi szabadság érzetét keltette. Azt „bölcsen” elhallgatták, hogy az ehhez szükséges pénz, a továbbiakban csak a szekértolóknak, és egyéb kedvezményezetteknek fog rendelkezésére állni, tehát a nép, széles rétegei, jobban el lesznek zárva az utazástól, mint valaha bármikor.
Mint írtam, a Grósz-Német fogat, már a Kádár korszak végén előkészítette a többnevű egypártrendszert, az „ellenzéki” kerekasztalnál.
Megírták a forgatókönyvet, kiosztották a szerepeket, kiválasztották a szereplőket. A lényeg az volt, a nép, bármely pártot, vagy pártokat emel kormányra a választáson, az a hatalom tényleges gyakorlására semmi változást ne hozhasson.
Így születtek meg, a választott kormányaink szándékából azok a törvények, melyek lehetővé tették a gyáraink eladását, bezárását, és az egyéb vagyonunk, vámjövedelmeink, természeti kincseink, stratégiai ágazataink átjátszását, cionista-globalista rendelkezés alá.
A piszkos munkát, az Antall kormánnyal végeztették el. Az MDF-FKGP-KDNP koalíció, mesteri munkát végzett. Antall halálával Boross vette át a stafétát, és haladt tovább, a kitűzött úton, az ország pusztítása felé. Ez a hozzáállás, az első 4 év után az MDF nevű konglomerátumot végérvényesen kivetette a kormányzás lehetőségéből. Meghatározó tagjai, a hatalomvesztés elkerülésére gyorsan átültek más pártokba. A hataloméhes szocionisták, már az elején meg akarták dönteni ezt a kormányt. Erre szervezték, a „taxisblokád” néven fennmaradt, végkifejletében össznépi megmozdulást, mely végül eredménytelenül zárult le. A későbbiekből tudható, hogy irányvonaluk, politikai szándékaik, teljesen egybe estek, az általuk akkor intenzíven támadott MDF koalíció irányvonalával.
Boross bukása után, a nép, valami visszarendeződésre, a fosztogatás megszűnésére várt. Ennek zálogát látta az MSZP-ben, mint a nagy szociális érzékenységű MSZMP utódpártjában, ezért efelé fordult.
Horn, MSZP-SZDSZ kormánya, kétharmadosnál is nagyobb többséggel rendelkezett, de semmi elvárt változást nem hozott. A választók csalódtak.
Ez a kormány, éppen azt folytatta, amit az Antall-Boros kormány tevékenységében, ellenzékből, a leghevesebben bírált, az ország kiárusítását, leszegényítését.
Az 1998-as választásokon, a nép, ismét megpróbált a hazugság és a rossz ellen szavazni. Így szerzett a Fidesz 38.8%-ot, míg az MSZP 39,84-et. A szavazatok számában tehát, győzött a Horn, de a parlamenti matematika révén, már Orbán vitte el a pálmát (134-148 mandátum) Ezzel, mégsem tudott kormányt alakítani. Maga mellé vette tehát a kisgazdákat. Az ő 48 mandátumukkal már, biztos kormánytöbbséget tudhatott maga mögött,196 mandátummal, így kitombolhatta, és ki is tombolta hatalmi mámorát. Ez időszak alatt, rendkívüli példát mutatott fel együttműködésből, a harcostársakkal szembeni lojalitásból is, sajnos negatív előjellel. A vidéki ügyvéd, a Kisgazda párt akkori elnöke, akinek segítségével Viktor kormányra kerülhetett, nem sokat foglalkozott a politikával.
Mandátumaiért tekintélyes pénz feletti rendelkezési jogot kialkudva, elvonult, hogy Klott gatyában áztassa a hátsóját a Karib-tengerben. Mindemellett,
számos, szabálytalan akciót generált állami pénzen, amiért durván támadni kezdték. A „főnők” kőkeményen mögé állt, had érezze magát biztonságban, és folytassa nyugodtan kisded játékait. Így is lett. Amikor a sumák, elérte azt a szintet, ami lelepleződésekor bizonyosan politikai, és erkölcsi hullává teszi, szépen kihátrált mögüle, és hagyta, hogy az ügyészség tegye a dolgát.
Az elnök urat, kishíján becsukták, a kisgazda párt szétesett, képviselői egy része a Fidesznél landolt. Ez, más relációban olyan, mint ha két bajtárs baka közül, aki együtt indult harcba, egyik azt mondaná a másiknak, - nézd meg mi mozog ott elöl, én majd hátulról fedezlek! Mikor a másik előre megy, emez hátulról lelőné.
Nagyjából ez várható el ma is. Hiába reménykednek a hiszékenyek, kutyából nem lesz szalonna. A tőle kapott pénzből vásárolt cuccoktól sem fog megmozdulni a tömegek gigája.
Minek is írom ezeket, hisz mindenki tudja.
Talán még annyit, hogy a 2010-es választás volt az első, ahol a magyarság, a Námeth Miklós féle brancson kívüli kormányt választhatott volna. Nem tette.
Jól hatott a fasisztázás, a legfasisztábbak szájából. Talán azért, mert sokan nem értelmezik a szót, csak annyit tudnak róla, hogy az valami rossz. Tekintélyuralmi, hatalmi szóval megvalósított önkényuralmat jelent. Eredete a római fassces (vesszőnyaláb). Tetszenek tudni, amivel vernek bennünket, ha nem úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek.
Ilyet, hogy fasiszta lenne, a Jobbikra, csak elmebetegek mondanak, vagy akik nem tudnak magyarul. A Jobbik harcol a szabad mandátum ellen. Azt szeretné, hogy a képviselőt, választói visszahívhassák, ha az nem az ő véleményükkel egyezően szavaz a parlamentben. Minden kérdésben személy szerinti szavazást akar, amit listán nyilvánossá tenne. Ha ez a fasizmus, akkor az egy jó rendszer, de ez, a demokrácia, a valódi demokrácia.
A fasizmus az, ami most uralkodik hazánkban. Az, hogy ha egy kormányt egyszer megválasztanak, négy évig akkor is kormány, ha a nép belepusztul.
Ez a fasizmus igazi megnyilvánulása!
A vesszőnyalábbal, 16% egységes adóval, 400 feletti benzinárral, 800 ft-os dobozonkénti cigarettaárral, 50-100 ezres közlekedési bírsággal, 300 feletti Euróval, rokkantnyugdíj megvonással, kórházi várólistákkal, és sok egyébbel verés. Csak kevesek tartanak ott, hogy örülnek, a 10% agyonreklámozott, és a szolgáltatók által lenyúlt rezsicsökkentésnek, és azzal kenegetik a vesszőnyaláb okozta hurkákat a hátukon. Ettől a hurkák, nem fognak elmúlni. Magyarra fordítva, aki eddig nem, ezután sem tudja majd kigazdálkodni a rezsijét, ez biztos.
Ez talán megint csak falra borsó. A kárvallottak tudják, a szemellenzősöket pedig nem érdekli.
Talán érdemesebb megnézni, miként juthatott a Fidesz ismét, ráadásul, ilyen hatalomhoz?
Mindenki tudja, hogy egyszer már lóvá tette a választóit. Legközelebb a Lungodrommal szövetkezett, a cigány szavazatokért. Rosszul számított, mert azt a szocionisták megvetté előle, oldal szalonnákért.
Most, a cigányok helyett, a keresztény vezetőkkel szövetkezett. Az egyház, templomaiban hirdette, hogy a Fideszre kell szavazni. Egy jó katolikus pedig, azt teszi Isten nevében, amit a plébánosa mond, és nem mérlegeli, miféle Isten nevében szólítják bármire.
A megosztás, István király óta jól működik. Akkor is sikerült a magyarokat megosztani „pogányokra” és katolikusokra. Ma ugyan ez a szisztéma, azzal a különbséggel, hogy a mai katolikus egyház, új pogányokról beszél. A katolikus egyház, a zsidók messze érő kezének kisujja, amivel egy-két dolgot, képes megpiszkálni. Régebben, az erős marka volt, amivel nemzeteket, királyokat tudott megfojtani. Ez az idő, végérvényesen lejárt.
Nem veszik észre, mi történt?
A kommunizmus csaknem 50 éve alatt, az embereket, letiltották, legalább is, lebeszélték a vallásról. Az egyház bűnei, sok hívőt el is távolítottak. Az állami „ellenjavallat”, valójában, - a tiltott gyümölcs, mindig édesebb – rejtett támogatás volt. Ennek hasznát, a legutóbbi választáson kaszálta be a cionisták javára, a Fidesz. Akik „eltévelyedtek” üressé váltak. Sokan találták meg közülük, önmagukban az Istent, a magyarok Istenét, akinek tiszteletéhez nem kell templom, csak szándék, akitől nem kell félni, mert szereti az embereket, aki ellen nem érdemes véteni, mert megbántjuk vele, és aki nem bosszúból büntet, csak megmutatja a hibáinkat, hogy javíthassunk rajta. Ilyen, a magyarok ősi kereszténységének Istene, a Teremtő Isten. Akik benne hisznek, neki köszönik az éltető napfényt, azokat nevezi a katolikus egyház,”új pogányoknak”.Akik a teremtő Isten szent napját, repülőről szórt csíkokkal takarják el az emberek elől, azok kik? Azok lennének a katolikusok?
Nem azok! -és nem is hiszem, hogy ilyet, jó szemmel néznek.
A gnosztikus hit szerint élők sem "új pogányok"!
Ősi magyar hit szerint élnek, mint Mezopotámiában, a Hun-birodalomban. Vagy a Kárpát-medencében István előtt. A katolikusok, épp úgy, gyanakodva szemlélgetik őket, ahogyan mi, a katolikusokat.
Ez az igazi, mesteri megosztás, ami ezer év után is képes hatni. Ezt, a zsidók, és csakis a zsidók tudják. Áldozataik, csak most kezdik, bennük felfedezni a hibát. Eddig, mindig egymásban keresték, pedig nem ez a lényeg.
Lényeg, hogy hitünk legyen. Lényeg, hogy Isten, a maga szeretetével, mindig megtartson bennünket embernek, és soha sem engedje, hogy embertelenné váljunk. Ne legyen olyan erő, szegénység, vagy gazdagság, terror, vagy csábítás, ami embertársunk ellen fordíthat bennünket.
Hogy mi, és a katolikusok, nem ugyanahhoz az istenhez imádkozunk, ha egyként nevezzük is, az sem baj. Ettől még nem lehet ellenségesség közöttünk.
Bízom benne, rövidesen megtudjuk, tévedett e valaki, és aki tévedett, helyrehozza, ha akarja.
Béla László
