Alapjában véve, örülni kellene az emberiségnek, hogy egyetemleges sanyargatása, a végéhez közeledik. Sajnos, örömünkbe, nem kevés üröm is vegyül. Az már nyilvánvaló, hogy új társadalmi formáknak kell születni világszerte, de ez, láthatóan nehéz szülés lesz. Nem tudni, meddig tart, azt sem, milyen lesz az újszülött, és azt sem, mekkora fájdalmakkal jár majd.
A szülés hasonlatánál maradva, ebben két bába segédkezik. Egyik, egy kétszáz kilós matróna, aki beállt Gaia két lába közé, és közvetlenül az események kezdetén, próbál kedve szerint beavatkozni,
A másik, egy csont-sovány fél-pucér, aki mögött milliárdnyi hasonló áll, és hatalmas nyomással próbálja, helyzetbe hozni, a saját elől állóját. A dagadt, aki elől áll, kényesen figyel arra, hogy a sovány közelebb ne kerüljön. Ha jobbról, vagy balról, hézag mutatkozik, hatalmas hátsóját mindig oda fordítja, hogy elállja az utat. A leginkább szenvedője ennek a helyzetnek, Gaia maga. Túl azon, hogy szülési fájdalmak gyötrik, még ezen felül, a lábait is feszegetik.
Mindkét bába elszánt, és mindkettőnek más a szándéka, másfajta újszülöttet vár. A dagadt, aki helyzetben van, azonnal meg akarja fojtani, ha olyan újszülött látna napvilágot, aki nem kedvére való. (Venezuela, Líbia, stb.) A gyötört sovány, kiragadná azt, a dagadt kezéből, hogy megmentse, de egymagában, behozhatatlan súlyhátrányban van. Helyzetén, csak az változtathatna, ha a mögötte álló tömeg, megragadná a dagadt háját, és kirángatná a pozíciójából.
Most, épp ezen folyik a harc, mert a tömeg, nem egységes. Leginkább kirángatnák, de van, aki közömbös, sőt elvétve olyanok is, akik még hisznek a dagadtnak, és puszta jelenlétükkel akadályozzák a tömeg egységes fellépését.
Így hosszabbodik Gaia vajúdása, és a rajta élő emberek sanyargatása.
Már, az 1600-as években, a gyáripar megjelenésének, és a bankok elhatalmasodásának hajnalán, az eredményesebbé váló termelés haszonélvezői, megkezdték, a kezeikben felhalmozódott tőke, spekulációs felhasználását.
Gyarmatokat szerezve, kirabolva a gyarmati területek lakosainak munkaerejét, termőföldjük, és természeti adottságaik előnyeit kihasználva, monopol helyzetükkel visszaélve, hatalmas hasznokat zsebeltek be. A munkások munkáján, és a spekuláción „megtollasodott” réteg kapzsiságát ez sem elégítette ki. Az Amerikában jelentkező munkaerőhiányt kihasználva, rabszolga kereskedelembe kezdtek, és még ez sem volt elég. Mindezen tevékenységek, logisztikai problémákat, és kockázatokat tartalmaztak. Keresték hát azt a megoldást, ahol a spekuláció, logisztikai, és kapcsolódó problémák nélkül folytatható. Így született a tőzsde. Ez a csalás, megtévesztés, tisztességtelen haszonszerzés legbuzgóbb forrása. Ma már, értéktelen pénzhegyek, melyre áru a fedezet, úgy cserélnek gazdát, hogy a valódi érték, az áru, a termék, el sem mozdul a helyéről. A pénzhegyek egyre nőnek, míg az áruhegyek, nem.
A tőzsdevilág legnagyobb, máig „Giniszrekord” méretű csalását, a Rohsildok valósították meg, a Watrelooi csata (1815) kapcsán. Akkor a tőzsde-világ, már javában funkcionált. Ha egy iparvállalat fejleszteni akart, részvényeket adott el a tőzsdén, és az érte kapott pénzből fejlesztett. Ezeknek a részvényeknek az értéke, függött a fejlesztés hatékonyságától, és az adott ország, gazdasági-politikai stabilitásától. A napóleoni háborúk, súlyosan veszélyeztették Poroszország, és Anglia státusát. A döntő ütközetre Waterloonál került sor.
A csata vége felé, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az egyesített porosz-angol haderő, felmorzsolja Napoleon hadait, a rotshildok hamis hírnöke, elhíresztelte a londoni tőzsdén, Napoleon győzelmét, amivel Anglia, valószínűleg gyarmati sorba kerül. A tőzsdén, kitört a pánik. Az árfolyamok, soha nem látott mélypontra zuhantak. Néhány óra múlva, mikor a valós hír megérkezett, és a tőzsde megához tért a pánikból, rájöttek, hogy a Rothsild-ház felvásárolta az angol ipart.
Ilyen, és hasonló módszerekkel működik ez a spekulációs kör, és ezekkel a módszerekkel, a spekulánsok kezébe, egyre nagyobb befolyás koncentrálódik.
Mára a világ korlátlan urainak hiszik magukat, és már az „új világrend” létrehozását vizionálják. Terveikben, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése, a megmaradóknak, vágómarhákhoz hasonlóan, csipekkel való megjelölése, ennek segítségével a totális kontroll alatt tartása szerepel.
Ebben a rendszerben, minden hatalom egy „világkormány” kezében lenne, ami természetesen a mai globalistákból állna. Az élelmiszerellátás is központi nyilvántartás alapján történne, szűkre szabott fejkvótákkal. A rendszer bírálóit, vagy a másképpen gondolkodókat, egyszerűen törölnék a nyilvántartásból, ezzel hajléktalanságra és éhhalálra ítélve őket.
Ezt az újszülöttet várja epedve Gaia ölénél a dagadt bába.
A csonttáfogyott, és a mögötte álló hasonló tömeg, a nemzetállamok felemelkedését, a spekuláció megszüntetését, és a létrehozott, megtermelt javaknak, a termelésben kifejtett hasznos tevékenység arányában való elosztását várja. Ezt fojtja meg, azonnal a dagadt bába, ha teheti.
Háttere, elérte a vég kezdetét.
A jelenlegi rendszer fennmaradását, sokáig az egyensúly biztosította. Ez, az egyensúly, alapvetően három tényezőből áll. Egyik oldalát, a közösség, régió. ország által megtermelt javak összessége, (GDP) másik oldalát a teljes lakosság életszínvonalának, (élelmezés, szórakoztatás, eü. ellátás, nyugdíj, stb) és a köztük élő spekulánsok kapzsiságának költsége jelenti. Az ipari forradalom után, a technológiák rohamos fejlődése, hirtelen megnövelte az élő munka arányos termelési volument. Kevesebb ember, kevesebb munkával több értéket állított elő. Ez, lehetővé tette, a jóléti társadalmak kialakulását, amellett, hogy a gyártulajdonosok is jókora profitot tehettek zsebre. Ez, egészen addig jól működött, míg néhány gátlástalan kapitalista, meg nem kezdte a monopóliumok kialakítását. A szabad verseny, alacsonyan tartotta az árakat, alacsony volt a munkanélküliség, és magas az életszínvonal. Ezt a versenyt szűrte ki a globalizmus. Elképesztő, hogy egy-egy ország ellátását, hajdan megvalósító sok ezer gyár, és üzem, ma 4-5 kézben van. Ezek a konszernek, úgy a termék, mint a munkaerőpiacon, monopolhelyzetet élveznek. Tetszésük szerint határozzák meg a béreket, és a termékek árait. Kapzsiságuk, nem ismer határokat. A technológiák fejlődése miatt, tömegesen bocsátják el alkalmazottaikat. Nő a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő. Kialakulnak a kényszervállalkozások,
A még szerencsés, jövedelemmel rendelkező emberek kiszolgálására.
Elszaporodnak az autómosók, kutyasétáltatók, kertészek, takarítók. A hazai piac felevő képessége, ezzel együtt csökken. Beáll, a túltermelési válság. Amióta, a Rotshildok, felfedezték a háborúkban, és az, azzal kapcsolatos szélhámosságokban rejlő, hatalmas "gazdasági" lehetőségeket, az ilyen helyzeteket, mindig háborúval akarják megoldani utánzóik, vagy ők maguk. Eddig, két világháborút sikerült kirobbantaniuk, melyek legalább tízmillió ember halálát okozták. A mai ember már tanult a történelemből, és nem szándékozik a fosztogatók szavára, egymás gyilkolásába fogni, így, a helyzet megoldhatatlannal tűnik.
A jóléti társadalom, nem mond le igényeiről, a kapitalisták kapzsisága egyre nő, így a GDP alatta marad a létrehozás költségeinek. Belép a deficit.
Mínuszból, nem lehet fizetni. Három megoldás létezik.
A legkézenfekvőbb lenne, hogy a spekuláns tőkések, bankok, visszafognák kapzsiságukat. Hagynák a gazdaságba visszaforogni a megtermelt érték nagyobb részét, de erről, szerintük szó sem lehet.
A másik megoldás, a lakosság életszínvonalának, ezzel pénzigényének, jövedelmének, erőteljes csökkentése. Erről a lakosság hallani sem akar, és végrehajtása, a kapzsi, vezető réteg hatalmát veszélyeztetné.
Ezért, egy harmadik megoldást kerestek.
Bevontak a bűvkörükbe, egy másik országot, ahol még volt vásárlóerő, a felesleges gyártmányok felvásárlásához, és le lehetett rabolni, a végrehajtó ország életszínvonalának csökkentése nélkül. Az adott ország lakosságát, mindig, a végrehajtó ország/közösség magas életszínvonalának ígéretével csábították el. Természetesen, az életszínvonal emelkedésből semmi sem lett.
A lerabolt országok, (Spanyol, Görög, Olasz stb.) mindig akkor ébredtek rá a szomorú tényekre, amikor már nem volt visszaút.
Az üzlet jól ment. Sorban álltak a kifosztásra váró országok. Egyetlen gond volt, hogy ezek, egyre szegényebb országok voltak. Éppen ezért, hogy az e célból létrehozott eu. finanszírozható legyen, ezeket az országokat egyre gyorsabban kellett lerabolni. Ez, ugyan feltárta a rablást már elszenvedett országok lakossága előtt a valós helyzet pokoli voltát, de a várakozva toporgó országok kedvét, még mindig nem vette el. Ehhez, természetesen szükség van, egy-egy, az adott országban kormányzó, nemzetellenes, idegen érdekeltségű,
ország, és nemzetvesztő kormányra. Ezt, ez-idáig, minden országban sikerült hatalomra juttatni, vagy hatalomban megtartani. Nálunk is.
A vég, azért ütött be, mert elfogytak, elfogynak, a lerabolható országok, és ez a csőd maga.
Most kell egy ország, aki önmaga erejéből képes talpra állni, trón-fosztani nemzetvesztő, eddigi áruló kormányait, pártjait, a nép kifosztásán dagadtra hízott bankvezéreit, ipari és mezőgazdasági újgazdagjait, és elszigetelve azok holdudvarait is, új útra képes állni, Függetlenül fasisztázástól, antiszemitázástól, és a nemzetközi, zsidó vezényletű köpködéstől.
Magyarország alkalmas erre. Megtermelheti saját ellátását, újraindíthatja iparát, fittyet hányhat, minden, kívülről indított, pusztító próbálkozásra.
Ma, a világpolitikai helyzet is alkalmas erre, mert nem vagyunk egyedül.
Csak rajtunk áll, meg van e bennünk, ehhez, a szándék, és a szükséges bátorság,
vagy, fülünk-farkunk behúzva, az elérhetetlen kegyelemért könyörgünk. Ez nem magyar szokás!
https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=wm#inbox/13db346ffded1a16
https://www.youtube.com/watchv=3KvBVX0yH4s&feature=youtu.be&honnan=Nemzeti_Hirhalo
https://www.youtube.com/watch?v=yWL3nO88Zko
