Változnak a nóták is
Amikor szeretett hazánkban először megjelent a cionista egyeduralomra törekvés első csírája 1918-ban, hála Istennek, Horthy Miklós, hamar felszámolta, csírájában fojtva el, a hazaárulás minden törekvését.
Ebben a harcában élvezte a magyarság támogatását és egységességét.
Magyarország, a kíméletlen és igazságtalan pusztítás, csonkítás ellenére talpra állt. Ez a cionistáknak akkora pofon volt, amit el nem viselhettek bosszú nélkül.
Addig mesterkedtek világpolgári kapcsolataikkal, ameddig sikerült kirobbantaniuk a második háborút, és sikerült ebbe belerángatni (Kassa bombázása) Magyarországot is. Ez, mára, saját pusztulásuk biztos elkerülésével már nem lehetséges. Gyilkolni ugyan szeretnek, de ön-gyilkolni nem „annyira”.
Mindkét háborút, amerikai kapcsolataik révén fordították, a saját kedvük szerint valóra. Számukra tiszta haszon volt. Ameddig a nyugat civilizált, és egyébként békeszerető népeiből, sikerült milliókat elpusztítani, sőt az orosz népet, aki 1907-ben, felfedte a „cion bölcsek jegyzőkönyvében” megfogalmazott, emberiségellenes terveiket, szintén irdatlan pusztulásba sodorták, addig mindezen, európai és amerikai fajtársaik, jól meggazdagodtak.
Mindkét oldalt támogatták pénzzel, fegyverrel, aminek hasznát, később busásan lekaszálták. Ez a cionista alapállás. Mindegy honnan, mindegy milyen áron, csak dőljön a pénz, ha milliók pusztulnak is bele. Saját fajtársaikat sem kímélték. Odadobták őket hivatkozási alapnak, ami után máig szedik a pénzt.
A háború után, Rákosi (Roth) uralma alatt, a rommá-bombázott ország helyreállítása, az egész nemzet összefogását igényelte. Bizony nehéz helyzet volt. Abban az időben, a magyarság, mégis képes volt megőrizni a vidámságát.
A szegénységben, született egy tréfás nóta is:
„Mi vagyunk hát a csikkszedők
Nehéz ma a világ
A jelszavunk az mindig egy
Sok csikk az sokra meg.”
Ezt a nótát, a magyarság úgy elfelejtette, hogy talán az idős ismerőseimen kívül, már senki nem emlékszik rá, pedig később is lehettek volna aktuális változatai, akár a mai napig. 56-ban, amikor az ország megelégelte a fajtársak terrorját, és annak megsemmisítésére fegyvert fogott, így szólhatott volna:
„ Mi vagyunk hát a felkelők
Kegyetlen a világ
Az utcán harcol sok gyerek
Az orosz futva megy”
De a Kádár korszak bosszúálló terrorja alatt is énekelhették volna, ha valaki meri, mert-hogy, akkoriban elég volt egy politikai viccet, vagy bírálatot, rossz helyen elmondani, hogy valaki, Péter Gábor, ÁVH-s húsdarálójában találja magát. Akkor így szólhatott volna:
„Mi vagyunk hát a rettegők
Spicli lett a világ
Az magyar pénzimádó lett
A terror győzhetett”
Az után, jött az elnyomott, megnyomorított ketrecben tartott népre a „rendszerváltás” cionista maszlagja, a bekövetkező, de legalább is beígért nyugati jólétről, és mi jóhiszeműen elhittük, Akkor sem került elő ez a dal, aktuális szöveggel. Akkor így szólhatott volna, csak épp nem a nép szájából:
„Mi vagyunk itt az átverők
Hiszékeny a magyar
A jelszavunk az mindig egy
Minden gyár tönkre megy.”
…És megcsinálták. Az óta, minden választáson ki tudták csinálni, hogy a magyarok őket (strómannjaikat) válasszák. Éltek, sőt, maximálisan visszaéltek ezzel a jóhiszeműséggel. Mára az ország, a lepusztult afrikai gyarmatok szintjére süllyedt. Mindenhol, minden eszközzel nyírnak bennünket. Csak a külföldre távozókat hajlandók megfizetni, hogy pusztuljanak a hazájuk leghívebb polgárai. Még a legutóbbi választáson sem tértünk magunkhoz, akkor sem került elő a régi nóta. Akkor így szólhatott volna:
„Mi lettünk hát az éhezők
Korrupt ma a világ
A roma Izraelbe megy,
A nép meg tönkre megy”
Remélhetőleg több választást már nem szívunk meg. Talán előkerül a feledés homályából némi magyar vidámság, és vele a régi nóta, ami akkor így szólhat:
„Mi vagyunk hát az ébredők
Változik a világ
Az áruló mind sittre megy
A munkánk újra megy”
Én bízom ebben. Bízom a magyarság éleslátásában, a hazug propagandák elutasításában, a nemzetközi helyzet pozitív változásában, a cionista hatalom összeomlásában, a beharangozott isteni segítség megvalósulásában, így az isteni igazság érvényre jutásában. Nagyon sokan, nagyon rég, és nagyon erősen vágyunk erre, és amit sokan, és erősen akarnak, azt Isten, vagy az univerzum, (kinek mi tetszik) bizonyosan, valósággá teszi.
Béla László
