évszázados átverés

...és hogy mi az, azt mi magyarok tudjuk és érezzük, nem kell, hogy idegenek mondják meg nekünk.

  Sokan állítják, ilyen megoldás, emberi társadalmakban nem létezik.

Én ezt vitatnám.

Természetesen, megfelelően túlméretezett egóval, ez nem egyeztethető össze, de a magyarok, vevők a realitásokra, és hajlandók, a békesség érdekében visszafogni igényeiket egy normális szintre.

Ha ez az állítás téves, vagy hazug lenne, ma Magyarország, nem szűkölködne, hanem minden polgára élvezné hazánk, világszerte egyedülálló adottságait.

Nem lennének élősködő milliárdosok, és hajléktalan munkanélküliek.

 Ha mégis vannak, és a nép, nem végtelen türelemmel élne, akkor viszont fejek hullottak volna, a „rendszerváltás” utáni, minden egyes kormányváltást követően.

  Nem ez történt.

A legkülönbözőbb módon megvezetett emberek szavazatai alapján, a nép zsebmetszői, egymásnak adták a parlament kilincsét. Pártunk és kormányunk, még együttműködési szerződést is sietett kötni velük.

  Nem állítom, hogy magyar állampolgár nincsen a nemzeti vagyon eltüntetői között, de ezek magyarságáért, egy lyukas kétfillérest sem adnék, noha az, már rég kiment a divatból. (meg a forgalomból)

Nekem még van. A nagyapámtól örököltem. Ő, annak idején, a pénz értéktelenségét demonstrálva, a svájci sapkájának „villámhárítójára” fűzve hordott néhányat. Bizoy, akkor a rendőr megszólította érte, és levettette vele, mondván, - a nemzet pénzének gúnyolása, hazafiatlan, nemzetellenes magatartás.

Igaza volt?

Akkor, 5 db ilyen lyukas kétfilléresért egy szál cigarettát lehetett venni.

Mennyi ma, egy átlagos szál cigi? 840/19= 4420fillér azaz 44,2 Ft. Lehet gondolkodni rajta, hova „emeltek” bennünket a mérhetetlen egók, és szervezeteik.

Mit ér ma, ez a kétfilléres?

Sokak szerint semmit, mások szerint sokat.

Az enyémért már 200 Ft.-ot is ajánlottak de nem adtam. Nem adtam, mert emlék.

Emléke annak, hogy valaha volt nagyapám, hogy volt, még ha látszatra is magyar függetlenség, emberhez méltó élet, magyar összetartás, hősi kiállás

56-ban, és büszkén vállalt legyőzettetés, a ránk özönlő birodalmi fegyverek által. A hősies, a bátor magyar kiállás, megrengette, és megindította a világot, melynek végkifejleteként, megbomlott a birodalom, megszabadultunk megszállóinktól. Emlékük, sokak szívében ma is él.

Csak emlék?

Tanulság kellett volna, hogy legyen.

Akik a hazáért meghaltak, álmukban sem gondolták volna, hogy legyőzőik békés kivonulása után, a magyarság, ilyen fosztogatókat vesz a nyakába, ráadásul, önként és dalolva, jobb esetben hallgatólagos beleegyezéssel.

Miből táplálkozott ez a béketűrő magyar hozzáállás?

A tartalékokból.

Voltak a magyaroknak tartalékai.

Mára, jobbára ezek is elfogytak. Kifosztották a magyarságot. Már csak az életünk maradt, amit egyre többen, reménytelenül és hajléktalanul tengetünk.

Igaz, jobb érzésű honfitársaink, még juttatnak némi alamizsnát, hogy életben maradhassunk, de nem ez kell. Dolgozni, alkotni, termelni akarunk.

Becsületes munkával, becsületes megélhetést, minden embernek kijáró emberi megbecsülést akarunk. Általánosan! Kivétel nélkül, minden értékteremtő ember számára.

Ez a minimum, egy civilizált országban.

Ja? Hogy ezt a kormány nem hagyja? Akadályoz, visszafejleszt, idegen beruházókat pénzel, monopóliumokat épít, mindezt, a mi verejtékünkből.

Nem baj!

A kormány, nem egy ország.

Mit akar az ország, mit akar a nép?(!) (és itt, nem az 1/4 - 2/3 ra gondolok)

Ez az egyetlen szempont, a népakarat.

Amit a nép, valóban akar. És nem amit rá-lőcsölnek hazugságokkal, bécsi cukrászda, és egyéb mesékkel.

Mindenki tegye a szívére a kezét! Valóban ezt akarjuk, ami van?

Akit megfizetnek a hóhérok, jól érzi magát?

Szerintem nem.

Akit kiraboltak, jól érzi magát?

Szerintem az sem

Akinek kirabolják, netán meg is ölik idős hozzátartozóit, jól érzi magát?

Akit éhbérér dolgoztatnak a globalista cégek, kamerák kereszttüzében él, és ha megfázik, és a szokásosnál többet megy pisilni, kirúgják, hogy még a minimum se legyen, jól érzi magát?

Úgy e magyarok? Nem ez volt az életcél. Nem ezt a jövőt szánjuk a gyermekeinknek.

Miénk a lehetőség, hogy változtassunk. Persze, nem a tolvajok személyén, hisz húsz éve ezt tesszük,hanem a tolvajlás lehetőségén.

Már nem engedhetjük meg. Nincs mit ellopni. Utól kell érnünk magunkat.

Ha megtettük, és megint biztonságban, gazdagságban élünk, ismét megengedhetjük a tolvajlást, ha ismét olyan…. kedvünk lesz, de most nem.

Nincs miből!!!

Mit tehetünk?

„Eszement” magyar kormányt választunk, aki köp az idegen szavalókórusra, és a magyarok dolgát intézi.

Hogyan?

Drasztikusan, gyökeresen, bátran és határozottan, egyszóval, MAGYAROSAN!

Osztrák sugallatra dohányjövedék? 1867 óta? Egy nagy lószerszám!

Dohánymutyi a Fidesznek? Mégnagyobb lószerszám!

Elprivatizálták az amik a dohánygyárainkat? A legnagyobb lószerszám!

A Magyar Föld, megtermi a dohányt, valódi, és átvitt értelemben is, éljünk hát vele szabadon. Az termeljen dohányt, akinek megéri, az gyártson cigit aki hajlandó rá, legyen valódi verseny, hisz ezt hirdetik. Talán nem?

Ki sem kéne seprűzni az dohánygyárainkból az amikat. Maguktól adnák, amennyiért vették, vagy olcsóbban, ha minden harmadik faluban, kis dohánygyárak indulnának, és tíz forint lenne egy doboz cigi. Ez a szabadság, azonnal letörné a spekulációt, és valódi értékére állítaná a piacot.

Élelmiszer monopólium, multik, cukorkvóták? Szintén az előbbi! (de jó nagy)

Megterem a cukorrépa. Újrainditani a cukorgyárakat, ami felesleg, eladni keleten.

Megterem a len, a gyapot, a gyapjú, a hernyóselyem. Űj gépekkel újraindítani a textilipart.

Ha ilyen lépéseket teszünk, azonnal lesz a magyaroknak munkája, sőt, a cigányoknak is. Nem lesz bűnözés, tovajlás, sikkasztás, és hatalommal való visszaélés, ha kivesszük azt, az ér5demtelenek kezéből, és érdemes emberek kezébe adjuk.

Az a nép szándékán múlik. Magyarországon a magyarokén.

Egyetlen hármas jelszó kell hozzá: tudjuk – merjük – tesszük, és a haza fényre derül, ahogy Kölcsei mondotta rég. (hass, alkoss gyarapíts)

Kinek lesz ez jó?

Mindenkinek!

A munkanélkülieknek lesz munkája.

A nyugdíjas szakik, külön díjazásért, megtaníthatják a fiatalokat a szakmákra.

A brókerek és bankárok, újra megbecsülhető munkát végezhetnek.

Az ebül szerzett vagyonok elvesztői, megszabadulnak a közmegvetéstől, és új alapokról indulva, bebizonyíthatják képességeiket, de mindezt, nem sok ember kárára, hanem sok ember hasznára.

A kiváltságaikat elvesztők, ha idegenbe húz a szívük, szabadon elhagyhatják az országot. Semmi érdek nem köti ide őket, mert itt, csak értékteremtő munkából lehet pénzt csinálni, ahhoz viszont, sokaknak nem fűlik a foga.

Sokszoros előrelépés. Ez a magyar jövő. Ehhez kell a magyar éleslátás, egység és önzetlenség.

Béla László