Pinkász a Magyarokhoz
Szevasz buta magyar. Én lenni a pinkász.
Most mi a frászt bámulsz? Ismered az írást.
Az van odaírva, amit lát a szemed.
Vagy már megszoktad a seggnyaló szemetet?
Kíméletnek vége, mondom, a mit teszek,
Életed végéig a nyakadon leszek.
Vagy tán a stílus az? -mitől e döbbenet?
Többet is tűrtél már, az csak mégtöbb lehet.
Lehetnék én Jóska, Marcsa, Pista, Klára,
Nekem nem gond ez már a te szép hazádba.
Bárki tesz közülünk ott, amit csak akar,
Te meg bambán nézed szegény buta magyar.
De hogy azt ne higgyed, hülyéket beszélek,
Pár ügyes dologba, beavatlak téged.
Leesik az állad? Majdcsak feltámasztod,
Magasztalásomat tovább nem halasztod.
Mert én vagyok az ész, ti meg a sötétség,
Jól mutatja ezt ma a magyar szegénység
Mindig megetetlek, és észre sem veszed,
Vén apó korodra sem jön meg az eszed.
Ha mégis megjönne, az meg nem történhet,
Mert-hogy én, addigra elkaparlak téged.
Azt hiszed, viccelek? Nem tudom megtenni?
Itt vagy sötét. Látod? Adok neked enni.
Azt mondod, van neked? Az enyém nem kéne?
Hosszú távú ügy ez, amit látni kéne.
Szegénységbe löklek, szenvedj, mint az állat,
Ne tudd megfizetni, hazai kajádat.
Aztán hogy jó legyek, s ezt te is megegyed,
Adok neked olcsón sok import szemetet.
És hogy olcsó legyen, amit neked adok,
Legyen az én dolgom, hogy bele mit rakok.
Sokféle hulladék, mi kutyának sem kell,
Hogy meg ne rohadjon, bele néhány vegyszer.
Így sosem rohad rám, mindig meg(v)eheted,
Jó bacimentessé teszi a beledet.
Nem hülyeség! Mondom! Nézd csak meg a májast,
Adj egy kis darabot, nem girhes macskának.
Meg nem eszi az azt, inkább elkerüli,
Saját életének védelmében teszi.
Mert, hogy ösztöne van, hogyha esze nincs is,
Nem tudom átvágni, bármilyen éhes is.
Ha már az éhhalál vetne neki véget,
Akkor majd megeszi, fontosabb az élet.
Te is így vagy ezzel, ezért hát megeszed,
Ki is tisztítja ez majd a beleidet.
Ami a legolcsóbb, amit neked szánnék,
Mindegyikben megvan ugyanez a szándék.
Van ott jó kaja is, mit nem neked szánok,
Azt majd megvehetik mind a janicsárok.
Ők most is élvezik a magyar életet,
Pár lyukas garasért eladnak tégedet
Ami már ehető, nem tudod megvenni,
Mert én így akarom, így-hát nincs mit tenni.
Valami nincs rendben, érzed, ez elrémíszt,
Ajánlhatok neked „biffidusz effensist”
Ha azt is megveszed megint csőbe jöttél,
Dagadó zsebembe újra csak pénzt tömtél.
Igaz, ez most segít, jobban érezd magad,
De amíg ki nem törsz, a szokásod marad.
Mindezt én intézem, te meg, véghezviszed.
Az benne a lényeg, minden mafla fizet.
Ettől te szegényedsz, én meg gazdagodom,
Nyakadon a hurkot szorosabbra fogom.
Megveszem a gyárat, amiben dolgoznál,
Ott is tőlem függjél, mint ha szolga volnál.
Mert-hogy van rá pénzem, na-meg olcsón adod,
Vele együtt viszem az összes piacot.
Amikor már meglesz, törölheted szemed,
Nekem gyártod aztán az összes szemetet.
Fizetek is érte, de csak egy keveset,
Nehogy azt hihessed, nálam élni lehet.
Rád telepítem majd ügyes bankjaimat,
Hagy használják jól ki, a kapzsiságodat.
Aztán meg elhintem, mi is most a módi,
Mitől fog a magyar embernek látszani.
Azok csak mi vagyunk, a többi mind állat,
Írásunk van róla, mit bárki találhat.
De mivel szereted, ha embernek néznek,
Minden sz@rt megveszel, amire nincs pénzed.
Órát vagy autót, márkás öltönyöket,
Építesz nagy házat, amilyet csak lehet.
Hitelből mindez megy, bolond vagy ha kéred,
De zálogba kérjük, életed és véred.
Adunk mi bőséggel, mind amennyi csak kell,
Aztán meg kopogunk, minden hétfő reggel.
Add csak vissza szépen, amit megígértél,
Kétannyinál többet, mint amennyit kértél.
Tudjuk, hogy nem tudod azt majd kifizetni,
Nem is ez a célunk, ebben haszon semmi.
Amikor a hitelt vissza nem fizeted,
Óócsó árveréssel viszünk mindenedet.
És ha van köztetek, ki végig kitartott,
Hogy eleget tegyen, mindenét eladott,
Utolsó havában jár, a törlesztésnek,
És már bosszankodunk, a fene enné meg.
Épp akkor rúgják ki, nehogy már jó legyen,
Vállalt terheinek, hogy eleget tegyen.
Akkor aztán visszük, amit hitelből vett,
Az meg a mi jussunk, mit eddig fizetett.
Így kell ezt csinálni, hogy jól megszívassunk,
Pinkász tiszteletből egy kis leckét adjunk.
Kilóra megvesszük, ki rólad határozhat,
Te meg buta magyar, legfőbb falba rúghatsz.
Kisajátítjuk majd a nagy politikádat
Na meg a kicsit is, mert jól nem vigyáztad,
Ahol hivatalnok jó pénzért ül székbe,
Mindenütt mi leszünk, hogy nyugodj békébe.
Súlyos adót szedünk, hogy bele is döglessz
Kifosztunk, büntetünk, könyörület nem lesz.
Járathatod a szád, mert nem lesz kiutad,
Utat neked csakis pinkász törvény mutat.
No ki hát az észlény? Én vagyok, avagy te?
Ki hozza a törvényt, ki, ki elszenvedje?
Költői a kérdés, ne is fáraszd magad,
Inkább nézegesd a gyógyszerreklámokat.
Jó sok van belőlük, ezt is én intézem,
Ha nincs semmi bajod, majd beléd beszélem.
Mikor már elhitted, tényleg, mint ha lenne,
Akkor ott a gyógyszer, mert még bízol benne.
Valamikor úgy volt, él még a bizalom,
Ezt az egyszerű tényt jól meglovagolom.
Jó drágán kínálok neked sok szemetet,
Te meg megérdemled, hogy ha meg is veszed.
Még csak hogy megveszed, de még meg is eszed,
Ezzel ismered el, hogy elment az eszed.
Lesz majd sok más bajod, mire nem számítasz,
Mindenre lesz szerem, amit csak áhítasz.
Amikor ezektől már jól megbetegedtél,
Akkor jössz csak rá, hogy listára kerültél.
Amelyiken beteg, amíg csak tud, várhat,
Mert, hogy bezárattam a legtöbb kórházat.
Gyógyítót nem lelsz, ha nincs temérdek pénzed,
Ha sokat nem várhatsz, akkor annyi néked.
Elvétetem a pénzt mind az orvosoktól,
Szétszélednek azok a te országodból.
Jól megvezettelek, és ez nekem öröm,
Mert míg gyógyulni vágysz, én zsebemet tömöm.
Egészséged, vissza hogy tudnád szerezni,
Azon töröd fejed, mit kellene tenni.
Ettől vagy te buta, én meg okos. Látod?
Így hozom közelebb én, a te halálod.
Ez ellen te sehogy nem tudsz védekezni,
Mert tudok fütyülni, te meg tudsz táncolni.
Hogy ez így maradjon, sok mindent megteszek,
Tőled szerzett pénzért, részvényeket veszek.
Megveszem alólad a gázt, villanyt, vizet,
A sok buta magyar, később sokat fizet.
Azt is zsebreteszem, mert a pénzt imádom,
Azzal kötlek gúzsba. Ügyesen csinálom?
Sorolhatnám hosszan a sok hülyeséged,
De okosítani nem akarlak téged.
Rossz lenne ha tudnád, hogy még mit tervezek
Mire védhetetlen, gonosz gazdád leszek.
Jól gondold meg ezért, hogy mit és mért csinálsz
Tanácsolom neked: okos Pinkász Firkász
Magyar Anti válasza
Szevasz buta Pinkász Magyar Anti vagyok
Szemtelen versedre ekként válaszolok.
Igaz, nincsen abban semmilyen tisztelet,
De ez téged éget. Az a te szégyened.
Ugyan mit beszélek, neked olyan nincsen,
És meg sem veheted. semmiféle kincsen.
A nyakamon lógást, ami azt illeti,
Elqrtad már régen, csak Móric képzeli.
Régen Móricka volt, még tán szerettük is.
Mert nem volt áruló,tolvaj, ócska simlis.
Tele van a töke már minden nemzetnek,
Hazánk lesz az első, ahol felfüggesztnek.
De nemcsak mi nálunk nyílnak ki a szemek,
Minden nemzet látja, rabló terveidet.
Elejét veszi majd, hogy neki se ártson,
Mindegyik arra vár, csak egy példát lásson.
Az az ifjú ország, kit markodban tartassz,
Ezernyolcszáz óta mind jobban nyomorgatsz,
Az lesz a második, ki a vártán ott áll,
Visszaszerzi tőled mind, mit tőle loptál.
Azt hiszed, végtelen lehet piszkoskodni?
A nép szabadságát apránként ellopni?
Nem létező bajjal riogatni őket,
Hogy ezért mindenki rettegjen majd tőled?
Szörnyű kárt okozol magad tennmagadnak,
Hogy ujjal mutogass, téged megtámadtak.
Kreált ellenséged, hogy legyen, ki irtsa,
Saját embereid viszed vágóhídra.
Annyi vagy te ehhez, mint fing a gatyába,
(csak hogy illeszkedjek dumád stílusába)
Most még, mögötted áll, de már nem tart hősnek.
Ettől érzed magad veszettül erősnek.
De mivel már rájött, mily hülyére vetted,
Előbb, mint gondolnád, a szemétre vethet.
Nem tudtad szétverni az Isteni énjét,
Egymás iránt érzett emberi érzését.
Igaz, több száz éve dolgozol már ezen,
Hogy aki nem pinkász, buta állat legyen.
Nálunk, Magyaroknál sem jön ez be neked,
Hiába is rázol felülre szemetet.
Jó lenne az ötlet, mint búza a rostába,
Felül jön a pejva, ha van, aki rázza,
Értékes szemeket a súlyuk leviszi,
De a szemét pejvát, első szél elviszi.
Ébred már a Magyar, kilépünk a szélbe,
Nem lapulunk nyúlként a kutyáktól félve,
Elviszi az rólunk fentről a szemetet,
Vele együtt viszi sok mocsok tervedet.
Kár olyan nagy garral buzikat futtatni,
Átlagemberek közt, az undort nyugtatni,
Sajnos apád, nem a fiúkat szerette,
Sok tisztes nemzetnek ez most még a veszte.
De túl fogjuk élni ezt a vesztességet,
Amúgy Magyar módra helyre teszünk téged.
Mi szemetet hoztál, ki fogjuk söpörni,
És sok nemzet fogja példánkat követni.
De hogy te sem higgyed, hülyéket beszélek,
Erről a dologról kérdezd meg a népet.
És majd ha megtudod, mennyire sz@rnak le,
Attól, valószínű, te állad esik le.
Hogy szegényen élünk, nem a te érdemed,
Sok-sok csatlós kellett, hogy ezt véghezvigyed.
Átlátjuk mi sokszor, sok sötét húzásod,
Nem vesszük át tőled, sunyi aljasságod.
Azt hiszed, megölhetsz hülye trükjeiddel?
Nem élhetnénk együtt bölcs öregeinkkel?
Ezt te csak gondolod. Vigyázunk mi rájuk.
Ez nem történelem, hogy elkomunizáljuk.
Neked úgy lesz kajád, hogyha megfizeted,
De a Magyarságban él még a szeretet.
Ad az akinek kell, meg aki érdemli,
Nem fontos az import szemetet megenni.
Nem kell a jóságod meg a könyörület,
Mert ez a mi Hazánk, Ősmagyar terület.
Soká nem fogsz te itt hamis királykodni,
Ébred már a magyar, észre fogod venni.
Amit nekünk szántál, te fogod megenni,
Benne a sok vegyszert kedvedre élvezni.
Magyar kaját tőlünk csak pénzért fogsz kapni,
Sohsem hagyjuk többet libánkat ellopni.
Sem a hídjainkat, sem a földjeinket,
Abból, mi betakar, téged annyi illet.
Az sem is jó szívvel, hisz nem itt születtél,
Senki sem hítt ide. Hát minek is jöttél?
Megvagyunk nélküled, éljük a világunk,
Aki akadályoz, a nyakára hágunk.
Elvesszük a kedvét, hogy itt gáncsoskodjon,
Meg hogy a nyakunkra rossz bankokat hozzon.
Jó Magyarországban, már szebb jövő készül,
Ha nem vagy túl sötét, meglátod azt végül.
Vígan fog itt élni, aki itt született,
Ha te bármit hoztál, azt meg elviheted.
De nem kell elvinned, ha már idehoztad,
Egyenlő versenyben mindenki dolgozhat,
Jól a pártját fogtad, hiszen úgy szereted,
Hozzátok dolgozni szeginy cigány mehet.
Aki most nélkülöz, megy majd Magyar gyárba,
Vagy földet művelni a tanyavilágba.
Lesz itt kaja pia, meg nagy dínom-dánom,
Tetszik neked vagy sem, egyiket sem bánom.
Hátha te is tanulsz egy kis emberséget,
És eltöltesz velünk, még vagy ezer évet.
Dolgozni is akarsz, nem csak élősködni,
Előbb utóbb meg fog a Magyar szeretni.
Egyet megmondhatok, hogyha itt is lesztek,
Nem lesz még egyszer, hogy hatalomba tesznek.
Visszaélnél azzal, súlyos leckét kaptunk,
Pofátlan lopásból eleget tanultunk.
Lesz majd külön bankja, csakis a Magyarnak,
Ahol gátat szabunk majd mi, a kamatnak.
Aki vendég nálunk, ezt nem használhatja,
Számára te maradsz a jövő bankárja.
Ha közülünk bárki mégis odatéved,
Bármit is kér tőled, a te dicsőséged,
Ha te majd tudsz, akarsz neki többet adni,
Mi nem fogunk ezért senkit kitagadni.
De a mi pénzünket hozzád nem viheti,
Hazai számláit azzal fizetheti.
Ha külhonban seftel, s te ebben segíted,
Az a ti dolgotok, ha hasznát lecsíped.
Nem lesz több adóság, mit magyartól kérhetsz,
Nem is támogathat magyar, pénzzel téged.
Nem lesz közös ügyünk, amit nem akarunk
Másokkal szemben is megvédjük mi magunk.
Hogy a földig lógjon a sok görbe ormány,
Nem is kell más ahhoz, csak egy Magyar kormány.
Tökös és gerinces, ki sosem eladó.
És nem lesz belőle mások seggét nyaló.
Mi meg majd vigyázunk erre a kormányra
El ne gáncsoljátok ifjú virágjába,
Ne tudja ármánytok hanttal letakarni,
Ezt üzeni neked most a Magyar Anti.
És nem antimagyar, ahogy te szeretnéd,
Olyan is van köztünk, tapasztaltuk nemrég.
Őket hívja a nép sz@r kollaboránsnak,
Akik önmaguknak jó mély vermet ásnak.
Tudja azt a Magyar, már több évezrede,
Ki másnak ás vermet, maga esik bele.
Ettől még szeretünk, mint a kecske a kést,
Nem leled meg többet, nemzetünkön a rést.
