Nekünk, az egyszerű választópolgároknak, akikért, és akik miatt, ezt az interaktív színielőadást rendezik, hiba lenne azt hinni, hogy a szövegkönyvben/librettóban/partitúrában, nincsen , nagyon is átgondolt stratégia a tervek legtökéletesebb végrehajtására.
Korábbi írásomban már kifejtettem, hogyan működik, egy-egy elpusztításra / bekebelezésre kiszemelt nemzetállam, felülről szervezett pártrendszere.
Mivel a globálfasiszta világkép, a világ feletti teljes és korlátlan uralom megszerzésének lázálmában vizionál, ez gyakorlatilag, minden államban egyformán működik, több-kevesebb sikerrel.
A különbség annyi, ameddig a karmester egy zenés drámánál , egy pulpituson áll, háttal a közönségnek, addig ebben a drámában, a karmester,egy piramis csúcsáról intézi az előadás menetét.
Egy kis kitérő. Miért tiltja a rendszer, a piramisjátéknak minden formáját?
Nehogy az átlag embereket becsapják?
Egy frászt!
Ha így lenne, rég kifizették volna az ellopott libákat, vagy az M0-ás hídját.
Azért tiltja, mert ezen, mármint a pilótajátékon át, új szereplő kerülhet a darabba, a forgatókönyvön kívülről, akinek a mondanivalója, esetleg, nem illik a szövegkörnyezetbe, és ez által, súlyos zavart okoz az előadásban.
Mint mondtam, itt a karmester, egy piramis csúcsán áll. Ez egy kitüntetett pont, amit a közönség (pl. én) nem lát, viszont látja a zenekar, és látják a színpad szereplői. A karmester viszont mindent lát.
Ha az előadás rossz, a közönség egyik fele elalszik, a másik fele fészkelődni kezd, ezt látva a karmester beint az üstdobnak. Bumm! És jönnek az Izraeli repülők. A partitúrában lévő mezzoforte helyett fortissimo-t int a szólistának, és jön a gázáremelés. Hangosan mondják, hogy mindenki megértse. És beint a kórusnak, egy határozott crescendo-t, akik ebben a színben nem is szerepelnének, erre, egyre erősítve ordítják a közönség fölébe „meghalt a cselszövő….”
A hiba csak ott van, a szín hátterében áll valaki, akit a közönség akarata juttatott oda, a sok csapnivaló előadás láttán. Mint egy jeltolmács, folyamatosan mutatja a közönségnek, mindaz amit látnak és hallanak, eltér a partitúrától, és a
karmester, kétségbeesett „válságkezelési” intézkedései nyomán történik. Egyáltalán nem halt meg a cselszövő, pusztán átengedni kényszerül a szólót egy másik szólistának, az meg egy harmadiknak, csak nehogy a közönség zaja zavarja meg az előadást.
Sajnos, a közönség mi vagyunk. Tele a púpunk az előadással, mi inkább mulatnánk. Nem kell több dráma, tartsák meg maguknak. Vegyék tudomásul, mostantól mi akarjuk eldönteni, milyen előadásnak vagyunk részesei.
Ne mocskoljon bennünket senki, aki a mi munkánkból él, ne nézzen ostobának, és ne nevezzen fasisztának, aki ennek az irányzatnak a példaszerű megtestesítője
Béla László
