Az ünnepek, rózsaszín, csodaváró hangulata után, amiben a szegény és a gazdag magyar, egyformán, valami felemelő, eufóliás ködben, élvezi a lét, számára elérhető örömeit, a magyarok zöme, tompa puffanással zuhan vissza a földre. Ahogy ritkul az ünnep köde, sejlenek föl előtte, a holnap, és holnapután, egyre megoldhatatlanabbnak látszó akadályai.
Az, a „nyugati jólét” a globálkapitalizmus „Eldorádója”, amivel a „rendszerváltáskor” etették az országot, az megjött, százezer embernek.
Kérdezem én, és joggal kérdezi a Nemzet, mi lesz, a másik kilencmillió kilencszázezerrel. Már fülembe cseng a kérdés, miért beszélek ostobaságot, hiszen abból, már legalább egymillió meghalt. Nincs rendbe! Annak kétharmada ma is élne, a szándékos pusztítás hiányában.
Már megint, miről beszélek? -hallom az ellenoldal cinikus kérdését.
Az egészségügy „korszerűsítésének” globálfóliájába rejtett, brutális népirtásról.
Hülyeség! Üvölt fel, a rablóbanda. Csodálatos új intézmények, korszerű milliós műszerek, sap sap sap sap… Kinek? Annak a százezernek, aki meg tudja fizetni. És mi jut a többinek? Több éves, vagy több hónapos várólisták, kinek milyen baja, nameg mázlija van. Állanak a várakozók, kígyózó sorokban, felettük a Demoklesz kardja, meg a halál kaszája.
Szeretem azt a vezetőt, aki ilyet létrehoz, része legyen benne. Feleljenek az ő egészségéért is, alulfizetett, gondokkal meggyötört orvosok. Ápolják őt is olyan kórházban, ahonnan már három orvosból kettő hiányzik, mert külföldre ment. Aki nem tudná az okát, meg kell teremteni, az „új világrendet”.
_http://vegtelenszeretet777.shp.hu/hpc/web.php?a=vegtelenszeretet777&o=szex_es_uj_vilagrend_jNKA_
„Azzal kapcsolatosan, hogy a doktorok túl sokat keresnek, emlékezetes az, amit az orvosi szerep megváltoztatásáról mondott. „Jól fizetett technikusok lesznek, semmint önálló hivatásos szakemberek, akik függetlenül tevékenykednek a független beteg érdekében. Számos kijelentésnek sértenie kellett volna az orvosokat, meglepõdésemre azonban csak csekély reagálást váltott ki. „
Az emberiség, és a magyarság pusztítására, az orvosok megbecsülésének ez a letörése, csak az egyik lehetőség. Az EMBERI tisztesség sárba taposása a másik, és sokkal eredményesebb.
Mit értek ezen?
Az emberi tisztesség egyik alapértéke, az adott szó értéke. Ha ez fokozható, akkor a következő fokozat az eskü. Az orvosok, pályájuk kezdetén, a nagy előd, Hypokrates követőjeként, esküt tesznek. Ez egyebek között arra kötelezi őket, hogy tevékenységük során, ne legyenek a hozzájuk forduló ártalmára, és arra is, hogy a beteg, és az orvos között felmerült dolgokat, a legszigorúbb titokként kezeljék.
A globalista rablógyilkos hatalom, arra kényszeríti őket, hogy ezt az esküjüket,
napi rendszerességgel megszegjék.
Hogyan?
Magyarországon pl. úgy, hogy kitaláltak a betegségeknek számkódokat. Mivel az orvos, nem mondhatja el, kinek mi baja, nézze ki a kódtáblázatból a betegség kódját, és minden receptre írja rá.
Akkor ugye nem mondta el?
Nem, a beteg környezete valóban nem tudja meg, mi baja. De a népirtó, globálkapitalista kézben alakuló egészségügyi hatalomnak, kialakul egy statisztikája, az adott népesség legjellemzőbb/legveszélyesebb betegségeiről.
Nincs más teendője, mint ezeknek a kezelésére/szintentartására való gyógyszerek árának drasztikus megemelése, és máris, sok embert sikerült, „kizárólag gazdasági kényszerből” , meggyilkolnia. Úgy e senki számára nem kérdés, hogy ez megtörtént/történik?
Az orvos, aki pontosan tudja, milyen esküszegésre kényszerítik, ha nem akarja a diplomáját egyéb célra használni, akkor elmegy ebből az országból, vagy aláveti magát, az esküszegésre kényszerítő rendelkezésnek. Bárhogyan dönt is, a hatalommal visszaélve, részesévé tették a Magyarság pusztításának.
Ezt hozták nekünk, egyebek között, a „rendszerváltással” megjelenő, vagy emlőiken alakuló pártok. És szavazhatunk mi szdsz/lmp, mszp, fidesz, vagy bármelyik pártra, ezen semmi nem változik. A Jobbikot, aki nincs a „szatyorban” mindegyik átkozza, fasisztázza, mocskolja. Egyedül az állampolgárok, leginkább a Magyarok becsülik, mert nem fasiszta, nem mocsok, hanem kiáll a nemzetért. Ez az egyetlen, de a gyilkosok szemében megbocsáthatatlan bűne.
De ugyanez megy, gazdasági szinten is.
Béla László
