De mi a következmény?
Eredményes balliberális kormányainknak, sikerült a magyar társadalom jelentős részének létét elbizonytalanítani. Sikerült, a nagy múltú magyar ipart, szinte teljes egészében lebontani. Szerencsére, az emberek meglátták, hogy ez az irány a szakadékba vezet, és saját, jól felfogott érdekükben, jobbára elfordultak ettől az irányzattól.
De hogyan tovább?
Egyik alternatíva a Fidesz. A korábban fasisztázott, minden mocsokkal teleszórt párt, mára édes testvére lett a regnáló hatalmi elitnek. Az elvtársurak felébredtek. A szalonképességet adták a Fidesznek, mint kisebbik rossznak.
Mindezt persze csak azért, mert tűzmadárként feltámadt a magyar nemzet.
Alulról építkezve, a nép szándéka szerint, létrehozott egy pártot, amit sokan, igaz meggyőződésből képesek támogatni.
Ebben a politikai közhangulatban ért hideg zuhanyként, egy apróság-
Levitézlett kormányunk egyik prominens személyisége, aki egy leköszönő helyett vette át posztját, igen derekas pusztítást végzett.
Sorolni is nehéz lenne, az ország és nemzetellenes intézkedéseit, de az egyik utolsó rúgása, nálam kiverte a biztosítékot. Ennek a „nemzetvédő felelős államférfinak” az intézkedése nyomán született egy rendelet, ami arra kötelezi az óvodák és iskolák személyzetét, hogy nevelő munkájukban, ne alakítsák ki, sőt igyekezzenek összemosni, a rájuk bízott gyermekek nemi identitását.
Ugyanez magyarul, köntörfalazás, körülírás nélkül azt jelenti, hogy az állam, mint munkaadó, kötelezi a nevelésben dolgozó közalkalmazottakat, hogy a rájuk bízott gyermekekből minél több homoszexuálist neveljenek. EGY MAGYAR ÁLLAMI INTÉZMÉNYBEN , A NEMZET JÖVŐJÉT JELENTŐ GYERMEKEKBŐL.
És az ilyen, még vezetőnek, és tanárnak érzi magát?
De ez, még a hatalomban esett meg. A vérlázító. Hogy ugyanez az ember, fel merte írni magát a szavazócédulára.
A lehangoló, hogy intelligens, egészséges, budapesti választó polgároktól, annyi szavazatot kapott, amivel részt vehet a második fordulóban.
Ez az, amit nem értek. Akik támogatták, talán egyetértenek?
Netán olyat támogatnak, akiről semmit nem tudnak?
Minden esetre, szívesen megkérdezném tőlük, mit tartanak a támogatottjukról, a gyermekeikről, (ha vannak) és önmagukról.
Lehet, hogy ők döbbennének meg a legjobban, a tényekkel szembenézve.
Béla László
