Azok a vérszomjas Palesztin terroristák!
Szeginy Zsidó állam, egyfolytában terrortámadják.
A minap is láttam egy filmet, ezekről a Palesztín terrortámadásokról.
Pontosabban egy konkrét esetről, ahol, az elvetemült Palesztin terrorista, különös kegyetlenséggel, közvetlen közelről lőtt le, géppisztollyal, négy izraeli katonát.
No de nézzük elölről, hogyan is álcázzák magukat, ezek a kegyetlen terroristák. Ez a film is egy békés, palesztinai zsidó ellenőrzőpont bemutatásával indult. Az út jobb oldalára lehúzódott izraeli, katonai Hammer, rögzített géppuskával. Előtte, az úttól jobbra vagy 20, előre vagy 25 méterre, kiégett tanya égnek meredő, félig lerombolt falai.
A hammer körül négy izraeli katona őgyeleg céltalanul, mindenre készen, előre tartott csövű géppisztollyal. Autó érkezik, katonák megállítják. Benne, a vezető egy 40-es férfi, a hátsó ülésen, egy harmincas, terhes, láthatóan mindenórás asszony. Katona kéri a papírokat. Vezető sietősen átadja. Katona nagy gonddal kényelmesen lapozgat, hátsó ülésen az asszony nyöszörög fájdalmában. A vezető könyörgő arccal fordul a katonához, mutatva a szenvedő asszonyra, engedné tovább, hisz szülni vinné. Katona rámordul. Bár a film nyelvét nem értettem, de a testbeszédből és arcjátékból ítélve valami kusst! -mordulhatott.
A vezető kiszállt, úgy próbálta meggyőzni a katonát, azonnal menniük kéne, mert az asszony szülni fog. A katona, láthatóan nem törődve a körülményekkel, parancsolta volna vissza az autóba a vezetőt, hogy várjon türelemmel. Épp beszállt volna, amikor az asszony a másik oldalon kiszállt, és futni kezdett a közeli romok felé. A katona, ráfogta a fegyverét, és rákiáltott. A vezető is próbálta megállítani.
Az asszony nem figyelt csak futott. A katona utána küldött egy sorozatot. Szerencséje volt az asszonynak, mert épp egy fal takarásába ért. A vezető, valószínűleg a férje, utána futott. Rá is lőttek, de addigra ő is fedezékbe került.
Néhány másodperc, talán egy perc, kínos eseménytelenség. Az ellenőrzöttek a romok között vannak, a katonák megvetéssel az arcukon egymással beszélnek, valószínűleg róluk. Aztán egészséges gyereksírás töri meg, a vészterhes csendet.
Képváltás. Látjuk. Ahogy az anya, a mellette álló apa Palesztín kendőjébe csavarva szorítja magához, újszülött gyermekét. Aztán féltő gonddal átadja az apának, őrizze, amíg rendbe hozza magát a hazaúthoz. Nem kell már a kórház, megszületett, és egészséges a gyermek. A büszke apa, két kezében ég felé emeli a gyermekét. Kilépve a faldarab fedezékéből, mutatja fel a katonának. Valamit mond is. Talán azt, bárhogy is akadályozta volna, a gyermek megszületett, él és egészséges.
Látva az apa boldog mosolyát, a katona arcára mérhetetlen gyűlölet rajzolódott. Másodpercről másodpercre torzultak a vonásai, mígnem felemelte fegyverét, és egy célzott sorozatot lőtt, az újszülöttre. A kicsi teste megrándult a becsapódásoktól. Tenyérnyi darabokra fröccsent a falra, a vére, és roncsolt testének ködszerű felhőcskéi.
Az apa, rémülten, kétségbeesetten szorította magához a kis testet. Látta, hogy vége az életének. Visszalépett a fal takarásába, és gyengéden, a halálra vált anya kezébe adta, hagy búcsúzzon el tőle ő is. Aztán kitört belőle az elkeseredés artikulálatlan üvöltése. Kilépett a fal mögül, és rohant. Rohant neki a géppisztolyos katonának. Az pedig lőtte. Mögötte kis felhőcskék jelezték az áthaladó lőszerek kilépését, de meg nem állították. A mérhetetlen fájdalom, a gátlástalan gyilkosság feletti felháborodás, emberfeletti erővel ruházta fel.
Rohant, mint egy zombi. Elérve ellenségét, egy ütéssel terítette le. Kicsavarván kezéből a fegyvert, kaszálta le vele a másik három katonát. Az utolsó három lőszert, az előtte fekvő fején lőtte át, aztán magatehetetlenül rogyott össze, mint egy zsák laza rongy. Elhallgattak a fegyverek. Az „igazoltatásban” mindenki meghalt, csak az anya, szívet tépő keserves zokogása kiáltott Istenhez igazságért. És az igazság jön! Jön. mint a végzet, és kaszál, mint a zombi apa.
Kinek-kinek érdeme szerint. A szabad Amerika, aki egyedül látja úgy a világból, hogy Izraelnek elidegeníthetetlen joga, lemészárolni fegyvertelen embereket. Joga vigyázni, blokádot létesíteni azért, hogy felfegyverzett különítményeit sehol veszély ne fenyegesse. Amerika tudja, hogy joguk van mindenhez, amihez embernek soha, sehol, semmi körülmények között.
Vajon miért, és meddig?
Béla László
