Az önvédelem, nem gyűlölködés.
Bizony mostanában, alapos ízelítőt kaptunk, Magyarországon magyargyűlöletből. Rendesen belekóstoltunk, és be kell vallanom, számomra undorító, nem kérek belőle. Pártunk és kormányunk, még anno, sok negatívnak ítélt intézkedést hozott, és tartott életben, de nem szolgáltatta ki az országot, a vad-kapitalista pusztításnak. Törvényeik egyértelműek, és mindenkire vonatkozóak voltak. Nem volt kettős mérce. A tolvaj, tolvaj volt, a csaló, csaló, a sikkasztó, sikkasztó, a gyilkos pedig gyilkos. Teljesen mindegy volt, hogy kaftánt, fél kilós aranyláncot, vagy vasorrú bakancsot viselt. A köztulajdon, amit akkoriban társadalmi tulajdonnak neveztek, szent volt, jól őrizték, és egy bizonyos határon túl sérthetetlen volt. Akkor is akadtak bátor kalandorok, akik megpróbálkoztak jelentősebb tételekkel, de a hatalom, másfél milliónál szigorú határt vont. Fölötte már az akasztófa kötele várta az ügyes közmegbízottat.
Ugyan, ha ma hatályban lenne ez a törvény, évente hány cipő talpát szárítaná a szél? Szerintem többét, mint gondolnánk.
A vadkapitalizmus, és vele a fogyasztói társadalom agyréme, lassan az egész világot katasztrófába dönti. Kitermeli a leggusztustalanabb korrupciót, a legszégyenletesebb tolvajlást, a haszonélvezők pedig csak zsírosodnak. Mit nekik, a föld tönkretétele, a társadalmak nyomorba döntése. A profit az Istenük, semmi más nem számít.
Szerintem meg igen!
Ezt az elmebeteg halálba menetelést, kötelességünk megállítani. Megállítani, az értelmetlen fogyasztást, és az, azt kiszolgáló, értelmetlen termelést. Szégyenletes, hogy világszerte heti több ezer tonnányi papírt használnak arra, hogy a kevésbé visszafogott emberekben, olyan igényeket ébresszenek, melyek valójában megalapozatlanok és szükségtelenek. És ez csak a papír. Nincs mögötte a fa, a rezsiként jelentkező emberi munka, az előállító gépsorok energiafogyasztása, és a környezetbe kerülő több tonnányi nyomdafesték.
Az átlagember, védekező mechanizmusa abban merül ki, hogy amikor kitömik a postaládáját reklámszeméttel, egy laza mozdulattal beejti a csomagot a kukába, úgy, hogy meg sem nézi. Ez, végül is hatékony védekezés a kapitalista lepra ellen, de nem oldja meg az összes problémát. A fákat kivágják, a folyamat végigmegy, és a nyomdafesték a környezetbe távozik. Lehetne ezt értelmesebben is megoldani.
Hogyan?
Magyarországon úgy, hogy a kéretlen reklám terjesztését törvénnyel betiltani.
Ilyen egyszerűen! Kiskapuk, sumákságok, és maszatolások nélkül.
A törvény végrehajtását a lakosság ellenőrizné. Mindössze az államigazgatás egy-egy területi tisztviselőjét kellene felhatalmazni, (ügyfélszolgálati iroda)
Hogy 10 Ft/db áron, felvásárolja az ilyen nyomtatványokat, terjedelmüktől függetlenül. Ezután az irodák, havonta jelentenék, céges bontás szerint cég/db begyűjtött reklámokat. Az érintett cégekkel szemben, az adott törvény megsértése miatt, mondjuk tízezer Ft/db bírságot lehetne kiszabni első esetben.
Ez ezerszerese a közpénzből financírozott ráfordításnak, garancia arra, hogy a szétszórt papír egy helyre kerül, és közteher nélküli támogatás, a lakosság legelesettebb rétegének. Sajnos, ez legfeljebb néhányszor valósulhatna meg, mert a cégek, hamar rájönnének, hogy a törvény rájuk is vonatkozik, és az így elérhető többletprofit, messze nem fedezet a kirótt szabálysértési birságra.
Így szűnhetne meg, a könnyelmű polgárok átveréses fosztogatása, a környezetszennyezés jelentős része, és az erdőirtás is csökkenne. Pusztán szándék kérdése Magyarországon, és bármely más államban.
Ebben nincs antiszemitizmus, nincs gyűlöletkeltés, nincs rasszizmus, csak jogos önvédelem. Azzal sem támadható intézkedés, hogy gátolja a szabad kereskedelmet, hiszen egyetlen egységet sem kellene bezárni. Mindössze, a hülyítés végét, a gazdasági racionalitás kezdetét jelentené.
Tudom, a dolog nem lenne visszhang nélkül. A multik ügyvédeinek hadserege próbálná megfúrni a végrehajtást, de legalább a bíróságainknak és hatóságainknak, kevesebb ideje maradna a nemzeti érzelműek kergetésére.
Egyszerű az asztalost, a festőt, vagy a péket, lesből lefényképezni, amint az autópálya elején, de még a 70 km-es zónában, 85-tel rohan a kenyere után, aztán meg esetenként 20-60 ezer forintra büntetni, hisz úgysem tudja magát megvédeni.
A rendet meg kell teremteni, tartani, és tartatni, csak az nem mindegy, hogyan, és kinek az érdekében történik mindez. Olyan döntés, aminek mindenki örül, talán nem is létezik, de nem mindegy hogy sokak érdekét szolgálja kevesekkel szemben, vagy fordítva. Ezzel a szemmel kellene körültekinteni, és ezzel az alapvetéssel kellene gondolkodni, újdonsült pártunknak és kormányunknak.
Lehet, hogy ezt is teszik, csak éppen keveseknek akarnak kedvezni, és ezért sokaknak hajlandók ártani? Mi Magyarok szavaztuk be őket.
Lehet, hogy hatalmas öngólt lőttünk?
Kérdés, a les ellenére, megadja e a bíró, akit az ilyen játszmákban, inkább elnöknek szokás nevezni.
Béla László
