évszázados átverés

Csak a Kárpáthazában ne legyünk?

   Szeretnék!

Sokaknak ez a vágyálma. Megtörni, megsemmisíteni azt a tényt, hogy a Kárpátmedecét, legalább harmincezer éve, magyarul beszélő, magyarul élő, és gondolkodó, magas szintű ősi kultúrát hordozó, szorgalmas, békeszerető nép lakja. Akár, azt is mondhatnánk, hogy ezt a földet, Isten adta a magyaroknak, ahogyan ugyanezt, egy fiatal kultúra állítja Izraelről, akinek lassan az egész emberiségből sikerül kiölni a szeretetet, egymás tiszteletét, és más nemzetek megbecsülését. Mi Magyarok a másik oldal kiválasztottjai vagyunk. A mi történelmi feladatunk, a békesség, az ősi tudás, és az őszinte hit megőrzése, a világban, egyre inkább teret nyerő, gonoszság megállítása. Mi magyarok, soha nem hirdettünk efféle kiválasztottságot, ezért alig van magyar, aki tudna erről.
A másik faj, több ezer éve hirdeti, és minden fajtársába módszeresen beleneveli.
  Sajnálatos, hogy a gonosz közénk is befészkelte magát. Belső árulás folytán, ma is harcolnak/jelen vannak magyar katonák a Kárpáthaza határain kívül. Korábban is előfordult ez Osztrák , később Német akaratra. Saját szándékunkból, támadó jelleggel, magyar honvéd, soha sem hagyta el a Kárpát- medencét, hacsak nem, a ránk erővel támadó ellenség üldözésére.
  A magyarság, kárpátmedencei őshazáját, sok kisebb nagyobb csoport hagyta el a súlyos tízezer évek alatt, de az mindig a magyar ősnemzet, nemzeti és szakrális központja maradt. Az eltávozott csoportok részben visszatértek, amire a honfoglalás mesét alapozzák, de számos magyar sziget keletkezett, a világ sok táján. A mai napig vannak Dél Amerikában, Kínában, közép Ázsiában, magyarok jelenlétét igazoló régészeti leletek, de sok helyen beszélik a világban őslakosként azonosított csoportok, a magyar nyelvet. Ez nem , afféle felvidékre vonatkozó 90 éves másodpercnyi területrablás, de tizenöt-negyvenezer éves leletekből következik.

Ezért vagyunk annyira útjában, mindenféle világhatalmi törekvéseknek.
A Kárpáthaza, Isten tenyere. Az itt élő magyarság, nem véletlenül élte túl a vízözönt. Ez az a hely, és ez az a nemzet, ahol, és akit, nem lehet, túlélhetetlen helyzetbe hozni. Itt nem lehet, Palesztína mintájára, másfél milliós koncentrációs tábort létrehozni, és ezzel a magyarokat kiirtani. Ez a föld, és rajta a magyar ember, a maga szorgalmával, tudásával és kreativitásával, minden körülmények között képes eltartani a rajta élőket. Bőségében vagyunk, a tiszta ivóvíznek, ami minden élet alapja. Évezredes nemesítések eredményeként, rendelkezünk olyan fajtákkal, melyek nem tűrik a földnek, műtrágyával való szennyezését, viszont tiszta talajban, egészséges, bő terméssel fizet a gondozásért. Ősi gyümölcsfajtáink számára, szükségtelen a vegyszeres védelem, de úgyszintén el sem tűrik. Ennek hiányában viszont, egészséges, fertőzetlen, és különlegesen zamatos, sokféle felhasználásra alkalmas gyümölcsöket teremnek.
Az újkor évszázadain át, kitüntető figyelmesség volt a civilizált világ legfényűzőbb udvarai számára is, ha egy magyar úr, egy szekérnyi, zamatos magyar gyümölccsel ajándékozta meg őket.
   Vajon miért volt olyan fontos az eu.-nak, az ősi magyar fajták szaporításának és nagyüzemi terjesztésének betiltása? Részben azért, mert a magyar fajták elterjedésével, a magyar gazdaság, nem lenne vevő, a mérgező vegyszerekre,
Részben pedig azért, mert ezek termései, a világ bármely piacán, legalább háromszoros értéket képviselnek, az összes többi fajtával szemben. Ezzel, ismét, és folyamatosan teremtődne meg a magyarság jóléte. Kitörne a zsarolható, pénztelen helyzetből, amit az eu. nem fogadna kitörő örömmel, hiszen érdekazonosság áll fent Izrael az USA, az EU, és a szabadkőműves háttér „világkormány” között. Ez, az emberiség számára, nem egy bíztató helyzet, de szinte egyedüli módon, mi magyarok tudunk ebből kitörni. Hogy ennek miértjére választ kapjunk, néhány dolgot jó tudni-


Az emberiség története nem  Izraellel, nem is a Görögökkel kezdődött. E néhány ezer éves kultúráknál, sokkal ősibb írásos emlékek léteznek. Az írásbeliség kialakulására és elterjedésére utaló régészeti leletek tanúsága szerint, az írás használata Európában született, onnan terjedt Mezopotámiába, és Egyiptomba. Később, Görög, Héber,Latin hatásokra, egészen átalakultan került vissza, Európának a még írástudatlan részére. Ott általánossá válva, tört be a magyarsághoz, Vajk/István közreműködésével, kiszorítva, az ősi rovást,
egy, Izraelből szerveződő új vallás, erős eszközeként. Ez idő szerint, István parancsára, aki a korábbi magyar vezérektől eltérően, Isten kegyelméből uralkodó, korlátlan hatalmú, és tévedhetetlen királyként lépett fel, az erőszakos hittérítők, papok és szerzetesek, minden lehetséges írott magyar emléket, felkutattak, és megsemmisítettek.               Vajk, a vezér funkciójára ősi törvények alapján jogosult testvérét, Koppányt kivégeztette, testét felnégyeltetve, részeit a négy égtáj felé széthordatva semmisítette meg.
Ennek a különös kegyetlenségnek, részvétlenségnek és kegyeletsértésnek, ami a magyarok részéről, korábban, elképzelhetetlen volt, a leggyűlöltebb legyőzött ellenséggel szemben is, szakrális oka volt, amit most nem boncolgatok. Tény továbbá, hogy Vajk elrendelte, az ősi egészségügy ismerőinek, a táltosoknak a kivégzését, pogány szertartásokra hivatkozva. Szintén kivégeztette, az ősi történeti tudást hordozó és terjesztő igriceket, az akkori történészeket. Ugyanez a sors várt, a több tízezer év alatt kialakult, egységes, demokratikus, és igazságos Magyar Állam, valamennyi méltóságára, fenntartó képviselőjére, a Kálokra, Gyulákra, Lófő székelyekre, akik az új, diktatórikus hatalommal szemben, a demokratikus hatalmat jelenthették volna.
     Vajk, ezzel, zsidó-keresztény parancsra, valójában lefejezte a Magyar nemzetet, megszüntetvén az egészségügy évezredes biztonságát, a demokráciát, és az ebből fakadó, egységet teremtő népképviseletet a döntésekben. Valójában ezzel kezdődött meg, az azóta is, kisebb megszakításokkal folytatódó, a magyarság érdekének hazudott, belső árulásokra épülő, kárpátmedencei magyar irtás.
Ezzel a huszárvágással tudta, a 70 óta alattomban terjeszkedő, a nemzeteket belülről megtámadó izraeli lobbi, a már uralma alá hajtott nyugati társadalmak segítségével, megtörni, azt a Kárpátmedencében létrejött magyar államot, ami korábban, bármilyen külső támadással szemben is képes volt megvédeni magát.
Az egységes magyarság, csúfosan megverte 907-ben az egyesített német-római hadsereget, de a megosztott, védekezésképtelenné tett magyarság képtelenné vált az 1241-42-es tatár támadás elhárítására. IV. Béla királyunknak köszönhetjük, hogy ez az irtás, a tatárjárással nem vált teljessé, és befejezetté.
    Ma, ugyanezt a lefejezést tapasztalhatjuk, gazdasági módszerekkel. Minden döntési pozícióba befurakodtak a magyargyűlölők. Ezekben visszaélve, akadálytalanul destruálnak. Így vált lehetségessé, a magyar ipar, a mezőgazdaság, élelmiszeripar, egészségügy, oktatás, csaknem tökéletes szétverése. Így valósulhat meg az, a szabadrablás, amit az autópálya építések gyakorlata, a Margithíd, a BKV, Hajdúbét, az M-0-ás híd építésének visszaélései, és hasonló megszámlálhatatlan, és részben feltáratlan destrukció jelent.
     Az ezer éve, sikeresen megtört magyar egység, még mindig nem tudott helyreállni.  Mi magyarok, egymástól is félünk. Gazdasági, vagy egzisztenciális megfontolásokból, még mindig nem támogatjuk megfelelő arányban a nemzeti érdekek érvényre juttatásának harcosait. Megesszük a fasiszta rágalmakat. El hisszük, hogy aki az érdekünkben lép fel, az valójában ellenség, és aki idegen érdekeket érvényesít, az a nemzet barátja.
   Ez, a tatárjárás méretű pusztítás, már szervezi a magyar egységet. Már kitapintható, az a megvilágosodás, ami látja, és láttatja, a magyarok ellen folyó, ügyesen álcázni próbált népirtást.
   Az a nyilvánvaló törekvés, hogy a Kárpáthazát a magyaroktól „megtisztítsák”,
nagyon ügyes, noha igen tisztességtelen stratégia szerint zajlik. A vajki árulással ránk kényszerített idegen befolyást, a magyarság ügyesen dolgozta fel. Az a vallás, amit alkotói a világ nemzeteinek, nemzeti identitásainak felszámolására,
Izraelből megszerveztek, túlnőtt a szervezők elképzelésein. A múlt század elejére, sőt, talán már korábban is, erős önálló hatalommá vált. Szembe helyezkedett alkotóinak érdekeivel, és a remegve áhított világhatalom megvalósításának, egyik legfőbb akadályává vált. Most, nyílt harcot folytatnak, ennek a vallásnak a megsemmisítésére.
Miért?
Mert, bár gonosz szándékkal, az emberiség szolgaságba döntésére szervezték, és használták volna két évezreden át, a részleges sikerek ellenére, felülemelkedett benne, az emberek egymás iránti szeretetének isteni parancsa. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem elég, a vezetőket kemény kézben tartani.
Ezzel nem valósul meg, a tömegek feletti hatalom. Azok a vezetők, akik szeretetről, hitről, becsületről beszélnek és tanítanak, eközben nem valósíthatnak meg büntetlenül, háttérutasításokra gonosz dolgokat. Ennek, véghezvihető gyakorlata, a felvilágosodás korával véget ért. A nép, már nem ujjong, a máglyán égő fiainak kínhalálán, hanem mélyen elítéli a hasonló koncepciós terrorizmust.
Visszatérve a stratégiához.
Az akarnokok rádöbbentek, hogy a magyarság, a saját őshazájában, katonai erővel nem győzhető le. Szintén nem semmisíthető meg a Vajk „megvásárlásával” ránk erőszakolt idegen befolyással, ahogyan más, módszeresen megszervezett belső árulásokkal sem.
Megkísérelték figyelmen kívül hagyni, a magyarok isteni küldetését, az emberiség megmentését az őt szolgaságba hajtó sötét erőtől. Ez a küldetés létezik, végrehajtandó, és emberbarát. Ez akkor is így van, ha bárki figyelmen kívül hagyná. Ezért nem lehet a magyarságot, sem kiirtani, sem a kárpáthazából eltávolítani. Olyan szintű védelem alatt állunk, amit sem emberi, sem sátáni praktikák megtörni nem képesek. Túléltük Trianont, a Szamuelli,és társai féle belső árulást, a Donkanyar darálóját, a szovjet megszállást, a bolseviznus regnálását, az ötvenhatos népirtást, a követő pogromokkal, és az utóbbi húsz év intenzív destrukcióit is. Nem dőlünk be a trükköknek, tesszük a dolgunkat, a pusztítók legnagyobb bánatára, és félelmére.
  Nem vált be az a stratégia sem, amivel a tömeges kivándorlásunkat szeretnék elérni. Hiába volt a hosszú nyomorgatás, és vasfüggönnyel való kényszerű egyben tartás utáni hirtelen határnyitás. A magyarságból ugyan sokan eltávoztak, köztük sok olyan, aki bevándorlóként vált, vagy nem vált magyarrá, de a mag, itt maradt.   Még egyszer megpróbálták ugyanezt 56 és 98 között.
Az sem hozott eredményt. A magyarok tudják, és érzik a nemzeti összetartozás hihetetlen erejét, az isteni küldetés közös felelősségét, és azt a hihetetlen energiát, ami csak itt, a kárpáthazában védi és támogatja őket.
Hiába a betelepülni szándékozók nyomása. Ezzel szemben mindinkább fogy a tolerancia. Hiába, az itt kierőszakolt nyomorúságban, a világ egyéb részeiről mutogatott mézes madzag, nem költözünk. Lassan megtörni látszik a vajki árulás átka, és előtérbe kerül a magyar becsület, szavahihetőség, és megbízhatóság, több tíz ezer éves ereje.

Béla László