Fogy a türelem világszerte
Ahogyan mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá válik a szándék, ami a pénzoligarchák, és az őket elsősorban támogató csoport intézkedéseiben megnyilvánul, úgy látja át az emberiség, ezt a követhetetlen irányt. Az átlátás mértékében fogy a türelem, és törnek felszínre elfogadhatatlanul ellenséges megnyilvánulások. Olyanok, mint a „halál rájuk”, vagy „irtsuk ki őket” és hasonlók. EZ NEM MEGOLDÁS!
Az emberiségnek, és az egyes embernek is kell, hogy legyenek történeti, történelmi ismeretei. Ezekből kiderült, hogy ez az emberiségellenes gondolkodás, és cselekvés, olyan az emberiség testében, mint egy rákos daganat.
Meg sem szabad próbálni az eltávolítást, mert a helyzet, ettől, csak negatív irányban változik.
Miért is mondom ezt?
Nem azért, mint ha osztani akarnám az észt, hiszen ami van nekem is kevés, inkább mindig szerzek hozzá, amikor tudok. De nézzünk vissza a történelembe, és vonjuk le, a napnál is világosabb tanulságokat. Amikor ez a célcsoport, aki ma a világ egész emberiségét fenyegeti, és gyötri, a hazug liberalizmusával, és értéktelen, kreált pénzével, vagy ötezer évvel ezelőtt, a pásztorkodóból városlakóvá lett, ezt a saját történetírásuk, az ószövetség szerint, az éhínység által kényszerítve tette. Bekönyörögte, beszervezte magát Egyiptomnak, akkor már fejlettebb kultúrájába, hogy az éhhaláltól megmeneküljön. Ott gyanútlanul, szeretettel befogadták. Amikor kikupálódott kissé, és már otthon kezdte érezni magát, elővette ösztönös behízelgő természetét, és megpróbálta a befogadó nép fölött, a hatalmat megszerezni. Ezt a befogadók, időben kiszúrták, és itt válik el a valami a májától. Itt szakadnak ketté, az írott emlékek valóságra ÉS HAZUGSÁGRA. Ameddig, az egyiptomi írásos emlékek, ennek a csoportnak/népnek a kiűzéséről szólnak, addig az ószövetség, a nehezen, de sikeresen megszervezett, sértődött kivonulásról ír.
Vajon melyik az igaz? A kettő nem lehet, mert homlokegyenest ellentmond egymásnak.
A történelemben, ez volt az első retorzió, ennek a fajtának, a nem kívánatos magatartása miatt.
Mi lett a következmény?
Néhány év, vagy évtized, súlyos kirekesztése, és belharcai után, szintén a saját történetírásuk, az ószövetség szerint, kegyetlen háborúk, Jerikó, a gyengébbek leölése, az „ígéret földjének” birtokbavétele, ami egyetlen telekkönyvi bejegyzésben sem szerepelt korábban.
Mi tehát a következmény? Kivágták a daganatot Egyiptom testéből, amire a közelben, súlyos áttét keletkezett, Judea formájában. Egy darabig csend. A szomszéd népek eltűrhető kizsákmányolása, rabszolgaság, és rabszolga kereskedelem kialakítása, ezek révén erőteljes harácsolással nagy vagyonok gyűjtése.
Aztán jött Róma, a terjeszkedő fejlettebb nagyhatalom, és kiterjesztette felségterületét Judeára is. Aztán jött közéjük egy ember, akinek a származása tekintetében, megint kettéválnak az írott emlékek igazságra, és hazugságra.
Az ószövetség szerint, egy közülük való ácsmester fiaként látta meg a napvilágot, de valójában Isten gyermeke volt. A másik állítás szerint, egy távolabbi, Pártus birodalom hercege, de Isten küldötteként, próbálta őket emberi magatartásra, a másik ember megbecsülésére rávenni. Valamelyik biztosan igaz.
Az viszont tény, hogy soraik között, a többség, lelkesen követte ezt a tanítót. Megvetette és elítélte az erkölcstelen életet, mások kirablását, de minden korábbi bűnt megbocsátandónak és elfelejtendőnek hirdetett mindazok számára, akik letérnek a bűn útjáról. Ezek az elvek, szembe mentek a csoport alapállásával, ezért megölték a tanítót, illetve megölették a Rómaiakkal, hogy az ő kezükhöz ne tapadjon, egy jó, sokak által Isten fiaként tisztelt emberfiának vére. Ez, a szeretet ellen elkövetett súlyos merénylet, tömegeket mozgatott meg, és egy új vallás megalapítását eredményezte, amit ez a nép, később súlyosan felhasznált, más népek leigázására.
Az áttétek száma ezzel is csak nőt, de később, jobbára jóindulatúvá tették a befogadó népek. Mostanra, a legintenzívebb ellenségévé vált az alapító, az általa alapított vallás követőinek, és reménytelen ráncba szedője a vezetőinek.
Hogy a híres nagy tanítót egyáltalában megölhették, ez arra utal, hogy nem volt közülük való, mert a belső törvényeik, amit szigorúan betartottak, tiltotta a saját fajtájuk nyilvánvaló mészárlását. Ez a tény, a Pártus származásra utaló történetet erősíti.
Túl ezen az eseten, a római fennhatóság alatt, megosztottá vált a nép. Egy része, együtt kívánt működni a rómaiakkal, és mérhetetlenül gazdagodni, más részük, fel akart lázadni, a római hatalom ellen. A lázadók, kimondhatatlan gyűlöletet tápláltak az együttműködőkkel szemben. Ebből táplálkozóan, világelsőként, létrehozták a politikai terrorizmus ősi formáját. Egyenként levadászták az együttműködőket. Nem fárasztanám itt az olvasót, ennek a gyilkos csoportnak a speciális megnevezésével, és magamat sem, az olvasmányaimban való visszakeresésével. Bárki utánanézhet kétségeit eloszlatandó. Gondolom elég, ha a gyilkolás módszerét leírom, mert ez semmilyen más csoportra nem volt jellemző. Ezek a terroristák, görbe késeikkel járták a tömegeket bárhol, és ha alkalmas gyilkolni valót találtak, hátulról, egyetlen jól irányzott szúrással leszúrták, aztán, mint rémült észlelői a gyilkosságnak, ők ordítottak a leghangosabban „fogják meg! Gyilkos!” Ilyen közjátékok mellett erősödött meg a lázadó szárny. Állandó lázadásaikkal, kezelhetetlen fekélyt jelentettek a római birodalom testében, mígnem Titus római császár, 70-ben úgy döntött, kiirtja ezt a népet. A hadjárat következtében, megszűnt a daganat a római birodalomban, de áttétek keletkeztek, magában Rómában, és az akkor ismert világ számos más helyén is.
Ez a rosszul kezelt fertőzés vezetett utóbb, a római birodalomban, az erkölcs végzetes lazulásához, ezen keresztül a birodalom hanyatlásához. Látható, hogy a káros hatástól való, nem megfelelő menekülés, a hatás elterjedését eredményezte, ebben az esetben is. A gyűlölet minden megnyilvánulása káros, és további gyűlölködés forrásává válik.
Az említett áttétekből származott később a Pannónia elleni hódítási kísérlet, amit Attila a Hun vezér eredményesen visszaszorított. Közben a fertőzés munkálkodott Franciaországban is, amit 1307október 13.-án Szép Fülöp, szintén helytelenül, gyűlölettel és erőszakkal akart megoldani. Ez az elhibázott lépés vezetett az angliai áttéthez, ami az adott nép angliai megjelenése után alig több mint 300 évvel (1640-1689) súlyos, részben véres összetűzésekhez vezetett, és végkifejletben, a bekéredzkedettek politikai túlsúlyát eredményezte. Az általuk lehetetlenné tett angol társadalom egy része, már 1567-től Amerika felé orientálódott, és áttelepült, de ott sem hagyták békén. A nem kért, és nem tűrt terjeszkedés visszaszorításának legjelentősebb első kísérletére 1773.-ban, a bostoni teadélután néven elhíresült akcióban került sor. Nem sokkal később, 1789-ben az amerikai alkotmány megalkotásával, törvényesített befolyást szereztek, ami megosztotta Amerikát, és 1861-65ig tartó súlyos harcokhoz vezetett. Ebben a háborúban, ráerőltették magukat, a velük szemben kategorikusan elutasító elveket valló államokra is. Az 1789-es alkotmányban rögzített szabadságjogokat, a polgárháborúban sem tudták eltörölni, de azokat, kezdettől fogva, a mai napig is, rasszizmus, fasizmus, kommunizmus, terrorizmus veszélyének túlhangsúlyozásával, egyfolytában nyirbálják, és az idő közben, az amerikai pénz felett megszerzett kizárólagos rendelkezésükkel, az egész amerikai népet folyamatosan zsarolják, és rettegésben tartják.
„Áldásos” tevékenységük másik szála, keleti irányban fut. A gonoszság terjedésének megállítására, a magyarok kiválasztottságát, a magyarokkal ellentétben, ők kezdettől fogva ismerik. Emiatt táplálnak engesztelhetetlen gyűlöletet velünk szemben.
Ezt tovább mélyítette, a magyarsággal rokonságban álló Pártus herceg megjelenése, tanítása és meggyilkolása, a történetükben.
A római birodalomba beszivárogva kialakított jelentős befolyásuk révén, megkísérelték, a hunoknak, a magyarság ősei területének elfoglalását is.
Attila, hun vezér a catalaunumi csatában felmutatta a hunok erejét. 452-ben
hadait Róma alá vezette, és csak a pápa kérésére mondott le Róma ostromáról.
Ezzel az erő felmutatással, és az ókor legnagyobb birodalmának megteremtésével, jó időre biztosította a magyarság nyugalmát is. Igaz, miután a rómaiak orvul meggyilkolták, szakrális hatalma, és karizmatikus egyénisége híján, birodalma hamar összezsugorodott. Ennek ellenére a kárpátmedencei magyarság, 906-ig háborítatlanul élt. A világuralom várományosainak ekkorra sikerült, befolyásuk révén rávenni a közben egyesült Német-Római császárságot, a magyarság elpusztításának kísérletére. Ez a hadjárat a pozsonyi csatában ért véget, ahol Árpád vezér jóvoltából, és a magyarok hősiességéből, a Német-Római haderő, megsemmisítő vereséget szenvedett.
Azt már a magyar történelemből ismerjük, (aki ismeri) hogyan cserkészte be ez a fajta, Vajkon keresztül a magyarokat, és ezen az úton milyen pusztítást tudott véghez vinni közöttük. A nemzetet kiirtani mégsem sikerült.
A szándék most is él, jobban, mint valaha. Sem a tatárok, sem a középkori inkvizíció,sem az újkori háborúk és pusztítások, a magyarságot megsemmisíteni, sem megtörni, nem tudták.
Most eljött a végjáték ideje. A világ már felismerte, ennek a fajtának, a végzetesen veszélyes voltát. A második világháború alatt, megpróbálták hatásukat semlegesíteni, sokak szerint jelentős részüket kiirtani, de ez követhetetlen út. Ismét áttéteket, ezúttal gazdasági fertőzést eredményezett.
Rengeteg pénz áramlott hozzájuk, kártérítés, jóvátétel, és még ki tudja hány féle címen. Hozzá segítették őket, egy önálló állam létrehozásához, ami az óta is folyamatosan gyilkol, és eszükben sincs „hazamenni” az oda tartozóknak.
Ellenkezőleg! Most a kárpátmedencét vették célba. Nem tudom, miből gondolják, hogy ami nem sikerült a római korban, nem sikerült Trianonnal, az most sikerülni fog az EU-val. Lehet, hogy a magyar ellenállást a végletekig meggyengítették, lehet, hogy az utóbbi húsz évben, nagyon eredményesek voltak, de ez ébresztőként hatott a világra, és a magyarságra egyaránt. A világ népességének jelentős része kipusztítaná őket. Talán a magyar az egyetlen nemzet, aki rájött, hogy ez épp úgy lehetetlen, mint a magyarok kipusztítása, hisz mindkét felet Isteni oltalom védelmezi. A jó és a gonosz harcát, csak a szeretet döntheti el. Az ő fegyverük az erőszak, a gyilkolás, a behízelgés, utána a kirekesztés. Mindenkit, csak a saját fegyverével lehet ártalmatlanítani. Az erőszakot már kipróbálta az emberiség. Hatástalan. A gyilkolás szintén.
A behízelgés, egyenes gerincű, őszinte embernek nem kenyere. Egyetlen lehetőség marad, ami nem erőszak, a módszeres, szisztematikus és tökéletes kirekesztés, minden más nemzet, minden kis, és nagy döntéséből.
Ez fogja elhozni a világbékét, az őrült versenyfutás végét, az emberiség nyugalmát, és becsületes munkájának megbecsülését.
Béla László
