Mitől dől be a világ?
A pénz hatalmától!
Bárki, aki ebben a világban él, az anyag kényszerű fogságában, látja, és látnia kell, miként válik körülötte a világ, egyre élhetetlenebbé. Mindannyian látjuk, milyen félelmetes gyorsasággal nyílik egyre nagyobbra a gazdasági olló. Látjuk, hogy a hatalmak minden intézkedése is ezt támogatja. Látjuk, a világszerte egyre erőteljesebb tiltakozást. Elszenvedjük, az élet minden területén a hiánygazdálkodás folyamatos előretörését. Tehetetlenül nézzük, a hajléktalanok számának rohamos emelkedését.
Ennek ellenére, azok az embertársaink, akiket még nem sújtottak a porba, a kor változásai, értetlenül állnak a jelenségek előtt. Úgy gondolják, sokan közülük hangosan hirdetik is, hogy akik „kihullnak a rostán”, ellehetetlenülnek, ezt a saját helytelen emberi magatartásuknak, lustaságuknak köszönhetik.
Naivan hiszik, hogy őket ilyen veszély nem fenyegeti, ők nem lusták, dolgoznak, és (még) kiválóan megélnek. Ez egy jó védekezés, de nem védelem.
Sokkal könnyebb, másokban hibát találni, embertársainkat elmarasztalni, mint logikusan mögé nézni a változások okainak. Szomorú tény, hogy aki ma fennen hirdeti, hogy a „lusta koszos” hajléktalan, magának köszönheti a sorsát, néhány hónap alatt, oda kerülhet megvetett embertársai mellé, és nem az lesz a gondja, hogy a gyermekének milyen játékot vegyen, hanem az, honnan és mit adjon neki enni, és melyik távfűtő aknába talál még helyet a családja számára. Ott, természetesen be fogják fogadni, mert a szükség, feléleszti a szeretetet, embertársunk iránti felelősséget, az elesett iránti szolidaritást. A sorsközösség egységbe kovácsol. Éppen ezért nyitják az ollót, egyre tágabbra. Megosztják az embereket túlélőkre, és kirekesztettekre. Mivel a kirekesztettek, egyben cselekvőképtelenek, mert jobbára jogfosztottak, nem sokat tehetnek önmagukért (egyenlőre). Jól mutat rá erre a tényre, az internet egyik oldala, ahol a jogokról kellene tájékoztatni az embereket. A legelső sorban, szalagcím betűkkel adja tudtára a látogatónak, „HA NINCS PÉNZED, JOGOD SINCSEN”.
EZ. EGY VASKOS, ELFOGADHATATLAN HAZUGSÁG!
Az ember joga az élethez, akkor alapozódik meg, amikor meglátja az Isten napvilágát, megszületik. Aki ezt megkérdőjelezi, az önmaga jogát kérdőjelezi meg az élethez. Ez a kérdőjel, időről-időre felkiáltójellé alakul. Fényes bizonyítékai ennek a rabszolga lázadások, forradalmak, az elnyomó rétegeknek, kisebb nagyobb rendszerességgel történő, pusztító trónfosztása.
Erre soha nincs, és nem is lenne szükség, ha egy igen szűk réteg, ezt, rendre ki nem váltaná az emberek tömegéből. Hogyan is teszi, és hogyan teheti ezt?
Ha ezt végre megértjük, megakadályozhatjuk, megelőzhetjük, ezzel végre békét teremtve a világban mindenki számára.
A LEGFŐBB ALAPVETÉS!
Elosztani azt lehet, ami van!
Ami nincs, az semmilyen bűvész trükkel tovább nem osztható. Ez egyszerű, belátható matematika. Ahogy a nullával való osztás, úgy a nulla osztása is értelmezhetetlen, pedig okosaink, egyre ezzel próbálkoznak. Ennek sikertelenségét naponta érezzük a bőrünkön.
Mi motiválhatja ezt a törekvést, érthetetlen. Érthetetlen is lesz mindaddig, amíg nem nézünk értelmesen, előítéletek és kiváltságok nélkül a dolgok mögé.
Ha viszont mögé nézünk, semmi mást nem látunk, csak és kizárólag
PÉNZT!
Ennek a működését, hatalmát, és ennek megtartása érdekében végzett pusztítását.
Hogy mindezt megérthessük, vissza kell néznünk, a keletkezése előtti időkre, és az idők folyamán befutott útjára. A pénzt, a munkakerülés alkotta meg, ma is az tartja életben, és nyomorítja meg, a dolgozó emberek milliárdjait a világban.
Aki el akarta kerülni, a vállán cipelt búzászsák munkáját, hogy a búzáért patkót csináltasson a lova lábára, az pénzt vitt magával helyette. Nem ragozom tovább, mert untig ismerjük. Ez a lehetőség, mérhetetlen szabadságot nyitott arra, hogy az árufeleslegek felhasználót, az áruhiányok pótlást találjanak. Ez a pozitívum.
Ugyanakkor, addig nem létező lehetőséget nyitott a spekulációra. Ez a negatívum, ami kezdettől fogva, a mai napig pusztítja a világot.
Miben is állhat ez a pusztítás?
A termelés megszűntetésében.
Hogyan szűnteti meg a pénz a termelést? A legkülönbözőbb módokon.
Néhány eklatáns példa: Kivonja magát a forgalomból (hogy gazdasági válság legyen), a gazdálkodó képtelen vetőmagot, gázolajat venni, és nincs felesleg.
A gazda akkora területet fog bevetni, ami önmaga, és szűkebb környezete ellátására elegendő, és pont.
A másik módszer, hogy a pénz, felvásárolja a tároló kapacitást, a termelő szférától. Betakarítás/szüret idején, olyan alacsony árat kínál fel, ami nem fedezet a termék előállítására. Az eladott tároló kapacitás híján, a termelő kénytelen eladni a terményét bármi áron, de még egyszer, nem lesz módja termelni, legfeljebb saját szükségletre. Igaz, ebből a lehúzásból, a pénznek egyszer, a későbbi, magas áron való értékesítésből, jelentős haszna származik, de ez olyan pénz, ami mögött a mások ellopott munkája áll.
Minden olyan pénz, ami úgy jön létre, hogy mögötte nincs megtermelt áru, az emberiség túlélése elleni merénylet.
A PÉNZ NEM DOLGOZIK!
Bár sokan állítják, értelmes embernek, ezt mondani sem érdemes. Senki nem lát olyan gabonát, amelynek magját a bankjegy vetette volna el. Sem olyan téglát, amit egy húszezres megragadott volna, hogy beépítse a falba. Látni viszont olyan házat, nem is egyet, amit a környezetben talált földből és fából, emberi munka hozott létre. Ez fogható, és használható érték, de nem a pénz alkotta, hanem a MUNKA.
A bankok, biztosítók, tőzsdék, illetve ezek tulajdonosai és brókerei, kivétel nélkül olyan pénzt birtokolnak, aminek megszerzéséért, fogható terméket nem állítottak elő. Ez okozza azt, hogy egyre több papírszemét van a világban, és egyre kisebb darab kenyeret lehet érte venni. Ez a rendszer, az élősködés rendszere, ami szükségszerűen össze kell, hogy omoljon. Leginkább azért, mert a dolgozó emberek lelkesedését, a munkához, az értékteremtéshez való pozitív viszonyát ássa alá. Senki nem tud jó szívvel izzadni, a traktor fülkéjében, a vasolvasztó, vagy a pékkemence előterében, sem az esztergapad, vagy az épülő fal mellett, aki azt látja, hogy munkájának eredményét semmittevő spekulánsok használják fel, miközben ő maga, és a családja súlyos szükséget szenved el.
Ezért omlik össze ez a rendszer, szükségszerűen. Hiába próbálják válságokkal, újabb és újabb fosztogatási technikákkal életben tartani, megsemmisíti önmagát.
Nem mindegy viszont, hogy mikor. Ha 1990-ben megtette volna, akkor a magyar ipar, és mezőgazdaság a mai napig működne, adóság helyett értéket teremtene. Senki nem élne segélyből, és senki nem havajozna a világban a tőlünk lopott pénzen. Egyedül a munka az, amit csak a pénz képes ellopni, a pénzt viszont, bárki ellophatja. Ha az emberiség, megsemmisíti a pénz hatalmát, nem lesz senki, aki a munkánkat képes ellopni. Ez már egyre időszerűbbé válik. A pénzvilág kártyavára, már minden eresztékében recseg. Csak egy szellő kell, hogy önmagába roskadjon, és remélem, hamar megteszi.
Béla László
