Magyar fiataloknak
Nehéz időket élünk. Nehezeket, mert az igazságszolgáltatás, eltérően ítél meg, magyar, és kisebbségi elkövetőket. Nehezeket, mert számos nemzettestvérünk súlyos hiányokkal, munkanélküliséggel küzd. Nehezeket, mert sokan, kiszolgáltatottak vagyunk bankoknak, közüzemi szolgáltatóknak, akik megalapozottan, vagy alaptalanul, irreális követeléseket támasztanak velünk szemben, amit akadálytalanul képesek is végrehajtani. Nehezeket, mert mindezen, súlyos terheket jelentő gondok közepette, aggódnunk kell, kis településen gyökeret vert, ezért, ma is ott élő szüleinkért, nagyszüleinkért.
Soha nem tudhatjuk, mikor jut eszébe, egy „megélhetési bűnözőnek”, hogy éppen a mi szüleinket, nagyszüleinket kéne megölni, néhány ezer forintjáért.
Sokszor, a tragikus haláleset döbbent rá bennünket felelősségünkre. Hatalmas és elháríthatatlan lelkiismereti gondokat hoznak az ilyen esetek.
Miért hagytuk magukra idős hozzátartozóinkat?
Miért nem gondoskodtunk megfelelően, a biztonságukról?
Miért tűrjük el, hogy sokszor tizenéves gyilkosok pusztítsanak hazánkban?
Ezek a kérdések megalapozottan vetődnek fel. Önvádjainkkal szemben, sajnos az sem ad felmentést, hogy a hatalom lehetetlenítette el helyben maradásunkat, munkalehetőségeink megszűntetésével, közvagyonunk privatizálásával, hiszen hagytuk. Nem csoda, ha némelyikünknek ökölbe szorul a keze. Az sem csoda, ha kerülnek, keményebb gondolkodású fiatalok, akik úgy gondolják, hogy kicsit rá kellene ijeszteni, a gyilkosokat kitermelő társadalmi csoportokra.
NEM SZABAD!!!
Az ilyen akciók, lehetőséget teremtenek, a kettős mércét alkalmazó, bizonyos csoportoknak „megílhetési bűnözés” kategóriájának bevezetésével felmentést adó hatalomnak, hogy ezt a törekvést, súlyos gyilkosságokkal megspékelve, gyakorlatilag, kis jelentőségű bűnökért, magyarokat, gyilkosként üldözzön, és ítéljen el.
Miről is van szó?
Néhány fiatal, a bekövetkezett valódi, és brutális gyilkosságok láttán, elhatározza, hogy „befenyíti/figyelmezteti” azokat, ahonnan ezek a gyilkosságok kiindulnak. E célból, esetleg látványosan lövöldöz házak falára, vagy Molotov koktélokat dobál, miközben gondosan ügyel arra, hogy személyi sérülés, vagy jelentős anyagi kár, ne keletkezzék. Elég egyetlen ilyen eset is, ami precedenst teremt. Ahelyett, hogy az érintettek magukba szállnának, önmaguk is folytatni fogják hasonló módon, maguk ellen ezeket a látszat támadásokat. Szegíny megtámadottak, így hatékony védelemre szorulnak, de nem ez a legveszélyesebb.
Az igazi veszély, hogy egy, így kialakult légkörben, egy magas szervezettségű, korlátlan gazdasági háttérrel, kiválóan képzett, és még kiválóbban fedett elkövetők aktivizálásával, valódi, vérlázítóan felháborító gyilkosságokat követnek el. Ezeket összemossák, az ijesztgetők cselekményeivel, és nagy látszatnyomozás végeredményeként, letartóztatnak, már huzamosan megfigyelt, de tetten soha nem ért embereket.
Mindezek után, ember nem lesz, aki a hatalom szándékával szemben, el tudná választani, a két cselekménysort egymástól. A hatalom leteheti az asztalra, a magyarok bűnös rasszizmusának kegyetlen és embertelen bizonyítékát. Mártírként beállítva, a mindvégig ismeretlen elkövetők ártatlan áldozatait.
Ezekkel a súlyos cselekményekkel, csökkenteni próbálva, a másik oldal, valóban elkövetett, embertelen cselekményeinek súlyát.
Nincsen arányos megítélés, és nincsen ártatlanság vélelme.
A fenyegető akciókból, súlyos, embertelen gyilkosságok vádja szerveződik.
Senkit, semmiért nem kell, és nem szabad fenyegetni. Fokozottan figyelni kell, az idős, kiszolgáltatott nemzettestvéreinkre, és megakadályozni időben, a sérelmükre tervezett gyilkosságokat.
Ennyi, amit jelenleg tenni érdemes. Észrevétlenül figyelni. Mindenütt, szüntelenül! Ez állítja meg a gyilkosokat.
Ha egy kialakult támadás elkövetőjének számolnia kell azzal, miközben brutális tettét elköveti, hogy biztosító emberének ártalmatlan elnémítása után, egy alkalmas eszközzel, meglepetés szerűen úgy állítják meg, hogy nem éli túl,
ez, az adott helyzet, szándékolatlan következménye is lehet.(mondjuk, egy jól kiszáradt szőlőkaróval, amúgy emberesen nyakonvágják, ami egy késelővel szemben, jogos védelemnek is felfogható.)
Soha meg ne történjen! Csak a lehetősége meg legyen, és máris megszűnik a brutális rablógyilkosságok sorozata.
Az olyan „ember”, aki védekezésképtelen, vagy aránytalanul kisebb ellenállásra képes embertársát támadja meg, szégyenletesen gyáva. Csak azért követi el tettét, mert bízik a sértetlenségében, és büntethetetlenségében.
Csak ezt a hitét kell megdönteni, és ez minden erőszak nélkül megtörténhet. (Igaz, a hatalom által, ma érvényben tartott bírói, nyomozati, igazságszolgáltatási gyakorlat okán, járhatunk úgy is, mint Táncos Gábor, aki 10 évet ült, a feltárásban való segítő szándékáért, annak "elismeréséül",vagy úgy, mint a két másik fiatal, aki a zsebelő lepofozásáért 2 év letöltendőt kapott. Ők a nemzeti önvédelen ártatlan áldozatai, amilyenek nélkül, sajnos nincsen elmozdulás a holtpontról)
Az sötét elkövetők, előzetesen tájékozódnak akciójuk előtt. Alapból gyávák, épp ezért működnek úgy, ahogy. Otthonról, úgy indulnak el, hogy ők bárkivel bármit megtehetnek, mert a törvény mögöttük áll, ha pedig valaki, a civilek közül rájuk merne szólni, akkor majd a "csálád", bosszút áll. Ha eközben észreveszik, hogy innen-onnan, szótlan megfigyelők tekintete szegeződik rájuk,
Figyeljünk egymásra! A közöny, ami tápot ad a bűnnek. A szeretet és együttérzés, ami képes megfékezni, még erőszak nélkül is.
Béla László
