Pusztításban nincsenek határok.
Ahogyan nincsenek határok, a pusztító szándék kozmetikázásának aljasságában sem. Sokan, sok embert néznek, sokkal korlátoltabbnak, mint amilyen korlátolt, egyáltalán, ember lehetne.
Ami ezeken a területeken, már a sértésen jóval túlmutató, az jelentős károkat okoz, a magyar társadalomban is. Már lelepleződött, a háttérhatalomnak az a szándéka, hogy az emberiség jelentős részét, felesleges zabálóként meghatározva, a legkülönbözőbb módokon kísérelje meg kiirtani.
Ennek az irtásnak a részét képezi, a gazdasági ellehetetlenítés. A lakosság munkahelyeinek módszeres felszámolása, önmagában is elég lehet a kipusztításhoz. Ami ezen túl mutat, az sokhelyütt, már érthetetlen. Érthetetlen, miért fogadnak el az emberek, miért nem utasítanak vissza, az életükben, olyan változásokat, amik nyilvánvalóan, csak a kiirtásukért történnek.
Ivóvíz „javítási” programnak mernek nevezni, olyan beavatkozásokat, melynek keretében, az addig használt egészséges ivóvíz rendszert megszűntetve, új, rosszabb minőségű vizet adó kutak fúrásával, okot teremtenek, az ívó vízhez, egészségkárosító vegyszerek hozzáadására.
Nem értem, hogy az ilyen települések, hogyan engedhetik meg, hogy tönkre tegyék, meglévő értékeiket. Azt sem, hogy ha már folyamatban van, és a károkozás nyilvánvaló, miért nem állítják vissza azonnal, az évtizedeken át jól működő rendszert, a károsítás előtti üzemeltetésre, kutakra stb.
Nem szabad az ivóvíz feletti rendelkezést, nem helyben élő, nem közismerten egyenes szándékú emberekre, csoportokra bízni. Az ilyen törekvéseket, azonnal, csírájukban, a közakarat hatalmával vissza kell verni. Ha hagyjuk, kiirtanak bennünket, és ezt legkönnyebben az ivóvízzel tehetik. Vigyázzunk rá.
Vigyázzunk egészségünkre, a magunk, és gyermekeink életére, mert ha mi nem tesszük, senki meg nem teszi helyettünk.
Béla László
