Válaszút előtt áll a föld.
Az armageddoni harc, végjátékhoz közeledik.
Tetszik, vagy sem, hisszük vagy sem, részei vagyunk egy gigászi rendszernek.
Ezt a rendszert, mi univerzumnak nevezzük, és megszámlálhatatlan extragalaktikából, galaktikából, és naprendszerből áll. Ebben a kolosszusban, a mi földünk, kisebb a gombostű hegyén lévő utolsó atomnál is. Ennek ellenére, a rendszert felépítő, működtető és kézbentartó, mérhetetlen intelligencia, jelentős figyelmet fordít ránk.
Telepített ide, a saját részeit hordozó, a történéseket önállóan eldöntő, anyagi testtel is rendelkező emberiséget. Azt, hogy ezt miért tette, még nem igazán tudhatjuk, de iránymutatásaink azért már vannak.
Bármennyire igyekszenek is a kormányaink eltagadni, elködösíteni, hiteltelenné tenni, az univerzumban, megszámlálhatatlan alkalmas helyen, megszámlálhatatlan, hozzánk hasonló, és tőlünk merőben eltérő, szintén anyaghoz kapcsolt civilizáció létezik. Ezek, a korai időkben gyakran látogatták a földet. Genetikai manipulációkkal létrehoztak fejlődésre alkalmas fajokat, és elindították őket egy önálló, kívülről nem befolyásolt fejlődés útján.
Az óta, ezek a látogatások megritkultak, és leginkább rejtve maradnak, éppen a befolyásolás elkerülése végett. A figyelem persze nem csökkent. Ma is reflektorfényben áll a föld. A központi intelligencia, akit mi Istennek nevezünk, néha rosszallva vonja össze szemöldökét, de hagyja a maguk útján, az emberek által kijelölt úton haladni a dolgokat. A cél, valószínűleg annak megismerése, hogy az emberiség, megtalálja e, hosszú vajúdást követően, a túléléshez vezető utat. Most keressük. Ebben a keresésben, kapunk némi segítséget, de a feladatot nekünk kell megoldanunk.
Az emberiség, alapjaiban egyenlő módon lett összerakva, három különböző beállítottságú embertípusból. Az egyik , a közömbös, aki az előtte álló példák közül, minden hatás összegzésével a neki szimpatikusabb mellé áll. A másik, aki szeretettel és elfogadással közelít embertársaihoz, és békében szeret élni. A harmadik, aki erőszakosan, saját önzésétől vezetve, másokat kihasználva szeret élni. A kísérlet célja, vajon a szeretetre építő csoport, meg tudja e győzni a közömbösöket arról, hogy a fennmaradás egyetlen módja a szeretet és igazságosság. Ennek a közömbös csoportnak a meggyőzése képes kialakítani, a szeretet és igazságosság jelentős többségét. Ezt az Isteni alapelvet hivatott megkérdőjelezni, az önzőségre, leigázásra, és megalázásra alkotott csoport. Létezésének néhány ezer éve alatt, számos negatív példát mutatott, az emberiségnek. Kezdete kezdetén, mikor még „kiválasztották” inkább kijelölték a feladatra, két, nevesített személyiségük, csak a gyilkosságban látott továbblépési lehetőséget. Konkrétan Káin, Ábel testvére legyilkolásában. Aztán egy későbbi generációjuk, rabszolgának adta el testvérét, Józsefet. Leírhatnám az egész ószövetséget, de minek. Később a közömbösöket is megfertőzték. Romulusz is Rémusz legyilkolásában vélte látni a megoldást.
A legendák világában egy testvérpár van, aki nem egymás ellen, hanem egymás mellett küzdött, ők pedig Hunor és Magor. Ez az egyszerű tény, a világban való megjelenésük óta, csípi Káin utódainak szemét. Mindvégig irigyen nézték, a magyarságnak, szeretetre épülő közösségeit, belharcoktól mentes életét. Mérhetetlen gyűlölettel tekintettek, Attila hatalmas birodalmára, amiben képtelenek voltak belső viszályokat szítani. Hiába kísérelték meg kisebb támadásokkal a rendet megbontani, ezek sikertelenek maradtak, míg végül, Attila itáliai hadjáratában, a provokációkra olyan csattanós választ kaptak, ami megrémítette őket, és hosszú időre visszatartotta bomlasztási kísérleteiket. A fenyegetés fő élét, azáltal sikerült valamelyest megtörniük, hogy a karizmatikus, jelentős szakrális hatalommal is bíró papkirályt 453.-ban megmérgezték. Ennek ellenére, bár a Hun-Magyar birodalom, nagyjából a Kárpáthaza területénél alig nagyobbra húzódott vissza, 906.ig, meg sem merték támadni. Ekkorra erősödött meg a gyűlölet annyira, hogy ismét próbálkozzanak. A katona-politikai helyzetet is tudták úgy alakítani, hogy az akkori idők legnagyobb haderejét tudták kivezényelni a magyarság elpusztítására. Az egységes és jól szervezett magyar államtól, ezúttal is tanulságos leckét kaptak, a pozsonyi csatában, megsemmisítő vereséget szenvedtek. Az ő történetírásuk, ennek a támadásnak a példás visszaverését próbálja a magyarok barbár kalandozásaként beállítani. Sok más dicséretes tettük és elvük mellett, ezért próbálják kiirtani, a másként gondolkodókat, különös tekintettel a magyarokra. A besimulós, beépülős, később belülről felforgató technikájukkal, többször értek már el eredményt, de még többször vívták ki a közutálatot, és indítottak el a kiirtásukra, különböző embereket, csoportokat, hatalmakat. A magyarsággal szemben többször megtapasztalt katonai sikertelenségük árán döbbentek rá, hogy a magyarságot, csak lelkében megtámadva lesznek képesek megrendíteni. Ebben elért legnagyobb sikerük volt Vajk megkeresztelése, a mind az ideig rettegetten erős, megbonthatatlan magyar állam, belső árulással történő szétzúzása. Az erőszakosan létrehozott új magyar államra, már képesek voltak hatással lenni, ami a mai napig meghatározza helyzetünket.
Bomlasztó tevékenységük, egoista versenyszellemük, az óta is pusztít kőzöttünk, de a világ számos más részében is. Ezt, sokan, sokszor, és sok helyen felismerték, ezért mindenütt megfogalmazódott a világban az antiszemitizmus, ami nem egy alkalommal, a faj kiirtásának gondolatát is fölvetette. Járhatatlan út, végzetes hiba. Ezt a kérdést, senki, senkinek a kiirtásával nem tudja, és nem is fogja megoldani. Az univerzum egyetlen valódi hatalmának, a világot teremtő és igazgató egy igaz Istennek, az emberiséggel szemben, nem ez az elvárása.
A deviánsakat, nem kiirtani, hanem meggyőzni kell. Ebben a hatalom, különösen a jelenlegi, utolsó időkben, hathatós segítséget nyújt, a szereteten alapuló gondolkodás világméretű újraéledéséhez. Soha nem látott mértékű, szakrális energiákat koncentrál, kiszélesíti és megsokszorozza az igazságokhoz való hozzáférés tényleges lehetőségeit. Ennek az energiának az igénybevételéhez viszont, az egyes embereknek kell valamelyest változniuk. El kell fordulniuk az egoista felhalmozásnak, látszólagos biztonságot adó gyakorlatától. Jézus sem véletlenül említette ennek kapcsán az ég madarait, akik nem vetnek, nem aratnak, mennyei atyánk, mégis, mindig gondoskodik róluk.
Az emberek sem a felhalmozásban, hanem egymás elfogadó szeretetében fogják megtalálni a biztonságukat. Egy-egy összetartó család, törzs, nemzet, elpusztíthatatlan, az egymás ellen is folytonosan ágáló emberek viszont, teljesen kiszolgáltatottak.
A jelenlegi, (a biblia szerint) utolsó időknek feladata, ennek a szereteten alapuló egységnek a létrehozása. Csak ez győzheti meg a világban, a gonoszság megtestesítőit, erőfeszítéseik értelmetlenségéről. Ez védheti meg, gyönyörű földünket, Istentől kapott ajándékunkat, a teljes pusztulástól. Ha sikerül rávenni a pusztítót, tevékenységétől való önkéntes eltérésre, ha saját békés, de határozott cselekvéseinkkel rá tudjuk venni a szándékos pusztítás beszüntetésére, a világot nyertük meg ezzel. Ha ebbeli törekvéseink sikertelenek maradnának, a gonosz, rátenné a kezét az emberiségre, és kialakítaná, a maga „új világát”. Ezzel a mozzanattal érne véget az univerzumnak, az emberiség létrehozásával és földre telepítésével megkezdődött kísérlete. A szeretet háttérbe szorulásának láttán, Isten elfordítaná figyelmét az emberiségről, és további sorsára hagyná. A gonosz, kialakítaná korlátlan hatalmát, ami kevesek önkénye mellett, a többség súlyos pusztításában nyilvánulna meg. Ezzel a kivételezett réteg, voltaképpen börtönbe zárná önmagát. Megszűnne a földön a szabad mozgásuk. Biztonságos bunkereikből nézhetnék zártláncú televízión, milyen tökéleteset alkottak. A jogosan megnyilvánuló ellenérzés miatt, a lábukat, ki sem tehetnék a szabadba, mert nem tudhatnák, a Mad-Max szindróma szerint kialakuló „szép új világban”,
melyik pillanatban, melyik ablak, fa, épület, vagy hegygerinc mögül éri őket a halálos támadás. Ez sajnos a gyűlölet világa. Ebben az oda-vissza pusztítás dominál mindaddig, amíg a koncentráltabb hatalommal rendelkező résztvevő, a viszont pusztítástól való rettegésében, be nem veti, a harcokat végleg megszüntető utolsó fegyverét. Ez a föld, és rajta az emberiség vége.
Kölcsönös szeretettel és megértéssel elkerülhető. Szerintem ezt az utat kell járni.
Béla László
