Tapasztalatok a Viktor által jegyzett új országban.
A napokban elvetődtem, egy észak-magyarországi kis faluba. Takaros, rendben tartott porták, látszólag kiegyensúlyozott emberek. Szemre minden, rendben lévőnek tűnt. Boldogan konstatáltam a helyzetet. Örültem, a magyarság, láthatóan élő csoportjának, amit még nem ért el az apátia, mint korábban Érpatakot. Hála a magyarok Istenének, meg a belevaló polgármesternek, a bajok nagyobb része, ott is megszűnt már.
Ebbe a kis faluba, a pusztulat, még be sem tette a lábát.
Mivel hosszabb időt töltöttem, és a faluban, a szokásos forgalom többszöröse volt, példásan megszervezték a vendég járművek fogadását. Kulturált parkolóba tereltek, kedvesen, ismeretlenül, de udvariasan. Érezni lehetett a levegőben a magyar összetartozás szeretetét.
Teljesen meglepő volt számomra, hogy mindezért, parkolási díjat sem kértek.
Sajnos, már inkább megszokott szegény hazánkban a szoc-lib lehúzás, mint az olyan hely, ahol még ismerik a KÖZTERÜLET fogalmát, és az ingyen parkolás mellé, még egy kedves mosoly is kijár a vendégnek.
Ettől, kellemesen, otthon éreztem magamat.
Oly-annyira, hogy az elfoglaltságom végeztével, még maradtam egy darabig, csak úgy, beszélgetni az emberekkel. Egyebek között, kellemes beszélgető társam volt egy helybéli bácsi. Meg hánytuk-vetettük, mi jó, mi kevésbé. Mennyire érezni idegen befolyást. A bácsi, aki valamikor agronómus volt, elég jól ismerte a falu hangulatát. Az idegenek kapcsán elmondta, volt a környéken egy idegen úr. A nép, csak szolnoki bárónak hívta. Mindenki szerette, köztiszteletben állt. Ipart, munkaalkalmat hozott a vidékre, és nem rabolni, csak élni jött közéjük. De, hát ilyen a magyarság. Az idegen sem feltétlenül csípi a szemét, ha nem fosztogatni jön. Sajnos, a legtöbb nem ilyen, de még ez sem volna akkora baj. A baj inkább az, -mondja- hogy aki magyar, is eltanulja a csibészséget. Nemrég is oly rég, láttam egy asszonyt, uborkát árulni. Népviseletbe volt, helybeli lehetett, ha nem is falubeli. Tudja, afféle kovászost, amit sóba-vízbe kitesznek a napra üvegben, egy kis kaporral, friss szőlőhajtással, azt az Isten napja meg elkészíti, ízletesre, savanyúra, ahogy szereti az ember. Én mostanában nem bajoltam ilyennel, guszta is volt, meg is kívántam, gondoltam veszek magamnak egy kicsit. Hát azért a kicsiért annyi pénzt kért, hogy abból kitellett volna kétannyi is mint ami összesen volt neki, de még a só, az üveg ára, meg a vele való bajlódás napszámja is, vagy kétszer.
Mondtam is neki. Kend aztán idegenebb az idegennél, hogy ilyen árat szab.
Végül nem is vettem belőle. Látja ez a baj. Mi is eltanuljuk a csibészséget.
Nem elég a becsületes haszon, de mindjárt kétszeres kell, vagy mégtöbb.
Így maradunk aztán szegények. Oda nem adnánk egymásnak semmit, tisztes haszonért. Amikor már nincs hova tenni, akkor jön az idegen, félannyit kínál mint amibe van, azt mégis odadjuk. Később meg megvesszük tőle mégdrágábbé.
Itt van a baj. Ez a modern kórság megfertőz itt már mindenkit. Ideje volna kigyógyulni belőle.
Közben elnéztem a bácsi szemét. Tetszett, amilyen igazi szeretet sugárzott belőle. Nem haragudott, inkább szánakozva beszélt az esetről.
Elgondolkodtam. Semmi sincs még veszve. Aztán elköszöntem illendően, és mentem én is, egyéb dolgom után.
Bekapcsoltam a rádiót, hogy valami zaj legyen. Mondják, hogy nem valósulnak meg az adó, és egyéb intézkedések, amit a parlament legutóbb megszavazott, mert sem a parlament elnöke, sem a köztársasági elnök, nem írta még alá azokat.
Mit mondjak? Elgondolkodtam. Pártunk és kormányunk, mindent elsöprő megbízással dolgozik. Amikor a magyarokat kell üldözni, él is vele renesen. Akkor is élt, amikor ezekre a posztokra, az ő elhatározásukkal kerültek, feltehetően, velük egyetértő emberek. Ha azért nem valósulnak meg, a Nemzet helyzetén javító döntések, mert ezek az emberek elgáncsolják, hát az nagyon átlátszó lenne, Nem hiszem, hogy a Magyar Nemzet, el tudna fogadni egy olyan magyarázatot, hogy mi így szeretnénk, mert mi a Nemzet oldalán állunk, de mások másként akarják. Ezeket a kényszerpályás köröket futjuk, időtlen idők óta, de ebből elég. A magyarság élt, él, és élni fog.
Béla László
Victor's experience in the new country subscribed.
Elvetődtem Recently, a small village in Northern Hungary. Neat and tidy site, apparently balanced people. All eyes, seemed to be in order. I am happy to shout the situation. I was glad of the Hungarians, apparently living in a group that has not yet reached the apathy, as previously Érpatakot. Thanks to the God of the Hungarians, the tough mayor of the greater part of troubles, they have disappeared.
In this small village, was destroyed, not even his legs.
As more time passed, and the municipality, usually a multiple of turnover was organized in an exemplary manner of vehicles to receive guests. Cultured driven parking lot, my dear, unknown, but politely. You could feel the love in the air, the Hungarian affinities.
Was a big surprise to me that all this, no parking fee has been submitted.
Unfortunately, our country is rather poor standard of Szőce-lib Rolldown as a place where you know the concept of public space and free parking next to a nice even exit the room and smile.
Nevertheless, pleasantly, I felt at home.
So-so to the end of the hobby, I stayed for a while, just talking to people. Among other things, it was nice talking to my partner a local man. It flashed, has undergone what is right, what is less so. How to feel foreign influence. The uncle, who was an agronomist at some fairly well known in the village atmosphere. In relation to foreigners, said the neighborhood was a gentleman. The people, only Baron called Szolnok. Everyone loved her, was highly respected. Industry brought employment to the country, and do not steal, just come to live among them. But, do those of the Hungarians. The stranger is not necessarily hip, his eyes, if you do not come to plunder. Unfortunately, most of them not so, but even that did not have much trouble. The problem appears to be, he says that he who in Hungarian, is a eltanulja csibészséget. Recently, even so long ago, I saw a woman selling cucumbers. Was the traditional costume, was a local, if not village. You know, a sort of pickled, put out by placing in salt-water bottle in the sun, a little dill, fresh szőlőhajtással, it is God's day to prepare, delicious, sour, as the man likes. I have not recently done so bajoltam, Guszti was, it also wanted to, I thought I buy myself a little bit. So much so that the kicsiért asked for money in order to use kitellett kétannyi would act as a total for her, but the salt, the price of the bottle, the bajlódás napszámja with him, or twice.
I told him. Anoint a stranger to stranger and then to impose such a price.
Finally, I was not even him. You see the problem. What is the eltanuljuk csibészséget.
It is not enough for an honest profit, but it'll be twice, or many great.
So then we stay poor. Oda would not give anything to each other, a decent profit. When there is nowhere to be, then comes the strange, félannyit offers as I'd have it nevertheless odadjuk ¬¬¬¬¬¬¬¬¬¬. Later, you buy it mégdrágábbé.
Here is the problem. This modern infirmity infects everyone here already. Time would cure it.
Meanwhile, I watched my uncle eyes. I liked it, broadcast it as true love. Not angry, but rather spoke with pity on the case.
I was thinking. Nothing is yet lost. Then he said goodbye courteously, and I also went to other things after.
Turned on the radio that something must be noise. They say that they do not take the tax and other measures, which Parliament recently voted as the President nor the Parliament nor the President of the Republic, have not signed it.
What can I say? I was thinking. Our party and our government, an overwhelming mandate to work. When the Hungarians should be prosecuted, lives with her renesen. It also made use of when these posts, he was elhatározásukkal, presumably, people are agreeing with them. If you can not take place in the nation to improve the situation of the decisions, because these people elgáncsolják, I would be very clear, I do not think that the Hungarian nation, could accept an explanation as to what we want, because we stand side of the Nation but otherwise they want to others. These circles kényszerpályás running, from time immemorial, but it's enough. The Hungarians lived, lives and will live on.
Laszlo Bela
