Röviden jellemezve, csodálatos volt és páratlan élmény.
Mostanában Magyarország a szakadék alján lehet. Ahogy az emberek elmondják, mennyivel nehezült az életük, hány helyről, és hány helyen szorongatják őket, valami sötét kép alakulhat ki a szemlélődőben.
Magas a munkanélküliség, korlátozottak az elhelyezkedés lehetőségei, minden féle, újólag kitalált engedélyekért szedik el a pénzüket, nem vásárolják fel a gazdák terményeit, szóval sok a baj.
Meghirdették a magyarok világtalálkozóját Bugacpusztán, a rónák végtelenének közepén, ahogy Petőfi nevezné a helyet.
Sok más magyarral együtt úgy éreztem, oda kell mennem. Olyasmi ez, legalább is bennem, mint a zarándoklat a vallásokban. Eleget kell tegyek, egyfajta belső parancsnak, ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon a lelkem.
Végig utazva az országon, városokon és falvakon, mindenütt a pezsgő élet jeleit, takaros, rendben lévő portákat, vidám, mosolygó embereket láttam.
Az általános pusztulatnak, nyoma sem volt sehol. Szeretem a hazámat, az embereket, így már az utazás alatt is pozitívan változott a hangulatom.
Megérkezvén a rendezvényre, ez csak fokozódott. Az untig kárhoztatott rendőrség, példás udvariassággal biztosította a rendezőkkel karöltve, a zavartalan forgalmat. Az emberek aranyosak, türelmesek és megértők voltak.
Mindenki felszabadultan élvezte, a máskor szokatlan, általános egyetértéstől és honszeretettől fűtött légkört. Mint ha a fú is zöldebb, a nap is fényesebb, a nehéz is könnyebb lett volna. Kiválóan megszervezték a parkolást, 4-5 hektárnyi terület, sűrűn megtelt délig autókkal, és nem voltak az érkezők között rossz szándékú emberek. Valahogy ezt a rendezvényt nem találták meg zsebesek, autó-fosztogatók, zavarkeltők. Ez a magyarság szent ünnepe, az együvé tartozás temploma lett. Hatalmas, vagy 8-10 hektáros területen, temérdek ember sétált, nézelődött, vásárolgatott. Nem „shoppingolt” ahogy a jenkik mondják, hanem vásárfiát gyűjtött. régi magyar szokás szerint. Rengeteg népművész, iparművész, és régi mester képviseltette magát. Igaz, borsos árakon, de minden volt, amit el lehetett képzelni. No nem plazmatévé, meg szőrtelenítő kütyü, amit az automaták pecek alatt gyártanak, és hónapok alatt elavul, hanem igazi kézműves termékek. Népviseleti, hagyományőrző darabok, régi használati tárgyak, reflexíjak, nyílvesszők, fokosok, lószerszám, karikás ostor, tarsolyok, tarsolylemezek, szóval minden, ami magyar. Nem csak használati tárgyakban volt jelen a múlt. Gyönyörű kiállítású gusztusos terítéke volt az évezredes magyar tartósítási technikáknak is. Mindenféle gyümölcs, aszalt, és kandírozott változatban. De jelen voltak az ősi magyar növény, és állatfajok reprezentánsai is. gyönyörű mének, paripák, racka juhok, mangalicák, egyszóval, az ősi magyar kultúra időtálló értékei.
Az a színes forgatag, ami jellemző volt, egyáltalán nem, a nemzet agóniáját mutatta. A Magyarság él! Van jövője, és gyönyörű, bár nehéz, de dicső múltja.
Ezt egyre többen látják, tudják, de sokkal inkább, belülről érzik ezt.
Érdekes érzés, amikor egygondolkodású, azonos érzelmű emberek nagy tömegben együtt vannak. Érezni a térben, a tér minden pontján a támogatást, a szeretetet, a magyarság megkérdőjelezhetetlen erejét.
Sokan voltak népviseletben, foglalkozási (csikós, pásztor) öltözetben, visszatérés (honfoglalás) kori viseletekben. Senki nem nézett rájuk csodabogárként. Abban a közegben, minden magyar jellemző, teljesen természetes volt. A gyönyörűen feldíszített harci paripákon, szinte talpig bőr, harci öltözetben feszítő magyar íjászok, a menydörgéssel felérő hangú dobokon doboló dobosok, egészen különlegesen emelkedetté tették a hangulatot.
Sok keleti, rokon nép követsége képviseltette magát. Kedves üdvözlő beszédeikben együttérzésükről, és szeretetükről biztosították a magyarokat. Kivétel nélkül, a turáni népek rokonságáról, összetartozásáról, es együttes erejéről beszéltek. Jó volt ezt hallani, a globáltőke fojtogató szorításában.
Szóval, a magyarság él, erős, és vidám. Egyenként, és személyenként, talán győzelmet érezhet fölöttünk, a globalizmus, de ez csak illúzió.
A magyarság, egységében vitális, vidám és legyőzhetetlen. A legrosszabb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és soha nem hódol be a gonoszság hatalmának. Legyűri a gondokat, és a történelem tanúsága szerint, mindig magyaros virtussal veri szét a rátámadó ellenségeit, ha hitében, és érzésében, nem sikerül megosztani. Ha fegyverrel támadják, a pozsonyi (907) vagy a vértesi (1051) csata, beszédes példája, a többszörös túlerő szétverésének.
Sajnos, István új rendje, az idő előrehaladtával, egyre inkább megbontotta a magyarok lelki egységét. Ilyen támadásra nem voltunk felkészülve, ami a tatárjárás szörnyű pusztításában katonailag is megmutatkozott. Onnan is talpra álltunk, és azóta küzdünk érte, hogy lélekben is újra egymásra találjunk.
Ez a mai időkben egyre inkább realizálódik. Az, az átfogó, nem katonai támadás, amiben részünk van, belső árulások sorozata. Korábban nem illett róla beszélni, de mára eljutottunk oda, hogy megnevezzük az árulókat, és lélekben kiközösítjük őket. Ha oda is elérünk, hogy nem hagyván félrevezetni magunkat a mocskolódásokkal, olyan vezetőket választunk, akik minden erejükkel a nép mellett állnak, bárkivel dacolhatunk. Most a kétes hatalom, olyan átstrukturálást valósít meg, hogy a helyi, területi hatalmat is, maradéktalanul megszerezze fölöttünk. Néhány százalék esélyt hagy, a birodalmi érdekekkel szemben, magyar érdekekért fellépő nemzeti erőknek. Közben fasisztának, rasszistának, szélsőségesnek bélyegzi őket, bennünket. Ők maguk is tudják, hogy ebből semmi sem igaz, de ez kevéssé zavarja őket abban, hogy ilyen címeken üldözzék, nemzetünk leghatározottabb, legfelvilágosultabb tagjait. Saját hazájukban hajtóvadászatot rendeznek a gárdistákkal szemben. Tolvajokkal, bűnözőkkel helyezik őket azonos elbírálás alá.
Ha az egyre erősödő magyar tudatosság eléri, hogy a területi hatalom, a nemzet kezébe kerül, akkor végre, hatvan év óta először, legalább, hatalmi egyensúly keletkezik. Ebben már élni, fejlődni lehet. (Érpatak, Edelény)
Folyik az országos lehúzás, (parkolás, behajtás, vízdíj,stb) de az önkormányzatok a saját területükön, kézbe vehetik a saját vízműveiket, megszüntethetik a lehúzós díjakat, élhetővé, élhetőbbé tehetik az emberek életét.
„Utolsókból lesznek az elsők” –mondta Jézus, és milyen igaza volt.
Hasznot is húzhatunk a gyarmatosítási törekvésekből.
Mint írtam, ma szinte végig utaztam az országot. A jó hangulatot árasztó településeken túl, sok szép, új üzemet, vállalati telephelyet láttam. Ez végtére is öröm, még ha, üröm vegyült is bele.
Az öröm, a fejlődés. Az üröm, hogy ezek az egységek, külföldi tulajdonban, magyar munkaerővel dolgoznak. A munkanélküliség szorításában, áron alul kapják meg a legjobb munkaerőt. A globalisták tudják, mit csinálnak. Szétverték a magyar ipart, az áruló kormányokkal szerződést írattak alá, (IMF) hogy nem állíthatják talpra. Így, a kiváló kreativitású magyarok, kénytelenek leszek, olcsón, az idegen vállalatokat kiszolgálni. Ez még nem lenne baj. A baj, hogy ezek a vállalatok, a magyarok által termelt nyereséget hazaviszik. Ezzel egyre nehezebb helyzetbe hozva Hazánkat.
Mi hát a kiút?
Én egyetlen szerződést sem írtam alá ilyesmiről. Másik tízmillió honfitársam sem, hiszen meg sem kérdeztek bennünket.
Jogunk, és kötelességünk fejleszteni a hazát. Létre kell hozni, kisebb nagyobb vállalatokat, gyárakat, az élet minden területén. Olyanokat, mint Kecelen a Pintér művek, aki a NASA-nak is dolgozik. Ismereteim szerint, ott emberszámba veszik a dolgozót, és teljesítménye szerint meg is becsülik.
Ilyen egységek elszaporításával, emberséges munkahelyeket kell teremteni minden magyarnak. Ahogy ez látványosan bővül, az idegen cégek is elveszítik az olcsó munkaerő bázisukat. Kénytelenek lesznek megfizetni a magyar munkavállalót. Ha még akkor is megéri, úgy a magyarok jobban fognak élni.
Megfelelő jövedelemmel, nagyobb létbiztonságban. Ha ettől a külföldi számára
„gazdaságtalanná” válik a magyarországi üzem, akkor szedi a sátorfáját, és megy keletebbre, vagy haza. Csak-hogy, ott nem a magyar munkaerőt találja, és ezt ő is tudja, tehát ameddig tud, marad. Ha mégis megy, a technológiát, és az ingatlanokat valószínűleg itt hagyja. Az ingatlanok ugyanis „oda vannak nőve”,
a technológia átköltöztetése pedig költséges. Még mindig gazdaságosabb áron alul eladni, mint elvinni. Így húzhatunk hasznot a gyarmatosítási törekvésekből.
Ez csak rajtunk, az összefogásunkon, közös akaratunkon, és ügyességünkön áll, vagy bukik. Ahogyan katonailag szétvertük a támadásokat a régi magyar egységgel, most, szétverhetjük a gazdasági támadást, a rohamosan alakuló új magyar egységgel. Mindenki egyért, egy mindenkiért.
Béla László
„KURULTAJ" The World Meeting of Hungarian Bugacpuszta
Briefly characterized, it was a wonderful and unique experience.
Nowadays in Hungary the gap at the bottom may be. As people will tell you how much nehezült their lives, how many locations, and how many places they were clutching something dark image around a szemlélődőben.
High unemployment and limited employment opportunities, all kinds, newly made-up license to collect their money, do not buy the farmers' crops, so a lot of trouble.
Launched the World Summit on Bugacpuszta Hungarians, the végtelenének impose the middle of Petőfi would be appointed as the location.
Together with many other Hungarians, I felt I must go there. Something that, at least in me, as a pilgrimage in religion. Enough to do a sort of internal commands to keep the balance of my soul.
Traveling across the country, towns and villages, everywhere the signs of vibrant life in a neat, well in portákat, happy, smiling people I saw.
The general pusztulatnak, there was no sign anywhere. I love my country, the people, so now the trip is a positive change in mood.
Upon arrival to the event, it only increased. Untig condemned the police, provided the directors, together with exemplary courtesy, to smooth traffic. The people are nice, they were patient and understanding.
Everyone enjoyed freely, sometimes in unusual, and the general egyetértéstől honszeretettől heated climate. As if the grass is greener, the sun is brighter, the easier it would have been difficult to make. Highly organized parking, 4-
The swirl of color, which is typical, was not the nation agóniáját shown. The Hungarians live! Is there a future, and beautiful, but it is difficult, but glorious history.
That more and more people see, know, but rather that they feel inside.
An interesting feeling when egygondolkodású same sentiments are with people in large numbers. You can feel the space, the space at all points of support, love, the unquestioned power of the Hungarians.
Many were in costume, occupational (herdsman, shepherd's) clothes, return (Conquest) period costumes. No one looked at them csodabogárként. In the media, all characteristic of Hungarian, it was perfectly natural. The beautifully decorated combat paripákon, almost toe leather, combat archers dressed in Hungarian tension, which serves as a sounding drums menydörgéssel thumper drummer, was elevated to the very special atmosphere.
Many East-related peoples were represented at the Embassy. Dear welcoming speeches of sympathy, and assured the szeretetükről Hungarians. Without exception, the Turanian peoples rokonságáról, összetartozásáról, and combined power of talking. It was good to hear that the globáltőke suffocating grip.
So, the Hungarians live, strong and happy. One by one, and the person might feel victory over us, of globalism, but it's just an illusion.
The Hungarians, the unity vital, happy and invincible. In the worst situations you can find a way out, and never bow to evil power. Surmount the problems, and history shows that always beats Hungarian virtussal apart the enemies attacked if his faith and feeling, can not be shared. If gun attack in Bratislava (907) or Vértes (1051) Battle, telling example of the superiority of multiple szétverésének.
Unfortunately, Stephen's new order, over time, becoming increasingly upset in the spiritual unity of the Hungarians. Such attacks were not prepared for what the Mongol invasion and the terrible ravages of the military is also shown. From there to his feet, and since then we pursue it, that soul can find each other again.
It is increasingly realized in modern times. In the global, non-military attack, in which parts, an internal sequence of betrayals. Previously, not fit to talk about it, but today we came forth to Identify the traitors and ostracized them in spirit. If that's where we hit that does not deceive ourselves leaving the mocskolódásokkal, to choose leaders who are advocating for all their strength to the people, whoever dacolhatunk. Now the bad power, constitutes a restructuring of EDF, the local territorial authority also obtain the full above us. A few percent chance of leaving the imperial interests, the Hungarian national interests, reactions forces. Meanwhile, fascist, racist, extreme stigmatizing them, us. They themselves know that there is nothing which is true, but it is not very disturbed by that addresses these persecuted nation's strongest, legfelvilágosultabb members. Chasing their own countries to be held against gárdistákkal. Thieves and criminals are treated in the same place.
If the growing awareness of the Hungarian reaches of the territorial power of the nation into the hands, then finally, sixty years since the first time, at least, a balance of power is produced. This is live, can evolve. (Érpatak, Edelény)
Rolldown the country is going, (parking, recovery, water rates, etc.) but the local governments of their own, take charge of their own vízműveiket, eliminate the pulling rates, élhetővé, élhetőbbé make people's lives.
"Last shall be first", said Jesus, and what was right.
Benefits will also be able to avail themselves of the colonial policy efforts.
As I wrote today, I traveled almost across the country. The settlements are too good atmosphere, a lot of nice, new factory and corporate sites I saw. This is, after all, a joy, even if, wormwood is mixed into it.
The joy of the development. The sadness that these units, foreign-owned Hungarian labor work. The pressure of unemployment, at the bottom get the best workers. The globalist know what they're doing. Crushed the Hungarian industry, governments, the traitor within the contract documents, (IMF) that it may no longer recover. Thus, the crack kreativitású Hungarians, we will be forced, inexpensive way to serve foreign companies. This is quite good. The trouble is that these companies, the profits generated by the Hungarians home. " By bringing more and more difficult situation our country.
What then is the way out?
I am not the only contract I signed a thing. Another tens of millions of my countrymen did not, because we did not even interviewed.
Our right and duty to develop the homeland. It should be made smaller and larger companies, factories, all aspects of life. People like Kecel the works of Pinter, who has been working for NASA. I understand it, there emberszámba account of the employee, and it is estimated that power.
Elszaporításával such units, to create decent jobs for all Hungarians. As it expands dramatically, foreign firms may also lose the cheap labor base. Hungary will be forced to pay the worker. Even if it's worth, the Hungarians would be better to live.
Adequate income, a larger secure existence. If the alien from
'Uneconomic' in the Hungarian plant will then mosey, and go east, or home. Just that there are not found in the Hungarian labor force, and he knows it, so long as it can, remain. If it goes, technology, and real property are likely to leave. The property because "there are increasing",
Migrating the technology is expensive. It is still economical to sell at below cost price, such as the taking. Thus, benefit from the efforts, the colonial.
This is just us, the összefogásunkon common will, and ügyességünkön is, or falls. As the military broke up the attacks of the old Hungarian unit, now szétverhetjük economic attack on the rapidly evolving new Hungarian unit. All for one for all.
Laszlo Bela
Röviden jellemezve, csodálatos volt és páratlan élmény.
Mostanában Magyarország a szakadék alján lehet. Ahogy az emberek elmondják, mennyivel nehezült az életük, hány helyről, és hány helyen szorongatják őket, valami sötét kép alakulhat ki a szemlélődőben.
Magas a munkanélküliség, korlátozottak az elhelyezkedés lehetőségei, minden féle, újólag kitalált engedélyekért szedik el a pénzüket, nem vásárolják fel a gazdák terményeit, szóval sok a baj.
Meghirdették a magyarok világtalálkozóját Bugacpusztán, a rónák végtelenének közepén, ahogy Petőfi nevezné a helyet.
Sok más magyarral együtt úgy éreztem, oda kell mennem. Olyasmi ez, legalább is bennem, mint a zarándoklat a vallásokban. Eleget kell tegyek, egyfajta belső parancsnak, ahhoz, hogy egyensúlyban maradjon a lelkem.
Végig utazva az országon, városokon és falvakon, mindenütt a pezsgő élet jeleit, takaros, rendben lévő portákat, vidám, mosolygó embereket láttam.
Az általános pusztulatnak, nyoma sem volt sehol. Szeretem a hazámat, az embereket, így már az utazás alatt is pozitívan változott a hangulatom.
Megérkezvén a rendezvényre, ez csak fokozódott. Az untig kárhoztatott rendőrség, példás udvariassággal biztosította a rendezőkkel karöltve, a zavartalan forgalmat. Az emberek aranyosak, türelmesek és megértők voltak.
Mindenki felszabadultan élvezte, a máskor szokatlan, általános egyetértéstől és honszeretettől fűtött légkört. Mint ha a fú is zöldebb, a nap is fényesebb, a nehéz is könnyebb lett volna. Kiválóan megszervezték a parkolást, 4-5 hektárnyi terület, sűrűn megtelt délig autókkal, és nem voltak az érkezők között rossz szándékú emberek. Valahogy ezt a rendezvényt nem találták meg zsebesek, autó-fosztogatók, zavarkeltők. Ez a magyarság szent ünnepe, az együvé tartozás temploma lett. Hatalmas, vagy 8-10 hektáros területen, temérdek ember sétált, nézelődött, vásárolgatott. Nem „shoppingolt” ahogy a jenkik mondják, hanem vásárfiát gyűjtött. régi magyar szokás szerint. Rengeteg népművész, iparművész, és régi mester képviseltette magát. Igaz, borsos árakon, de minden volt, amit el lehetett képzelni. No nem plazmatévé, meg szőrtelenítő kütyü, amit az automaták pecek alatt gyártanak, és hónapok alatt elavul, hanem igazi kézműves termékek. Népviseleti, hagyományőrző darabok, régi használati tárgyak, reflexíjak, nyílvesszők, fokosok, lószerszám, karikás ostor, tarsolyok, tarsolylemezek, szóval minden, ami magyar. Nem csak használati tárgyakban volt jelen a múlt. Gyönyörű kiállítású gusztusos terítéke volt az évezredes magyar tartósítási technikáknak is. Mindenféle gyümölcs, aszalt, és kandírozott változatban. De jelen voltak az ősi magyar növény, és állatfajok reprezentánsai is. gyönyörű mének, paripák, racka juhok, mangalicák, egyszóval, az ősi magyar kultúra időtálló értékei.
Az a színes forgatag, ami jellemző volt, egyáltalán nem, a nemzet agóniáját mutatta. A Magyarság él! Van jövője, és gyönyörű, bár nehéz, de dicső múltja.
Ezt egyre többen látják, tudják, de sokkal inkább, belülről érzik ezt.
Érdekes érzés, amikor egygondolkodású, azonos érzelmű emberek nagy tömegben együtt vannak. Érezni a térben, a tér minden pontján a támogatást, a szeretetet, a magyarság megkérdőjelezhetetlen erejét.
Sokan voltak népviseletben, foglalkozási (csikós, pásztor) öltözetben, visszatérés (honfoglalás) kori viseletekben. Senki nem nézett rájuk csodabogárként. Abban a közegben, minden magyar jellemző, teljesen természetes volt. A gyönyörűen feldíszített harci paripákon, szinte talpig bőr, harci öltözetben feszítő magyar íjászok, a menydörgéssel felérő hangú dobokon doboló dobosok, egészen különlegesen emelkedetté tették a hangulatot.
Sok keleti, rokon nép követsége képviseltette magát. Kedves üdvözlő beszédeikben együttérzésükről, és szeretetükről biztosították a magyarokat. Kivétel nélkül, a turáni népek rokonságáról, összetartozásáról, es együttes erejéről beszéltek. Jó volt ezt hallani, a globáltőke fojtogató szorításában.
Szóval, a magyarság él, erős, és vidám. Egyenként, és személyenként, talán győzelmet érezhet fölöttünk, a globalizmus, de ez csak illúzió.
A magyarság, egységében vitális, vidám és legyőzhetetlen. A legrosszabb helyzetekből is megtalálja a kiutat, és soha nem hódol be a gonoszság hatalmának. Legyűri a gondokat, és a történelem tanúsága szerint, mindig magyaros virtussal veri szét a rátámadó ellenségeit, ha hitében, és érzésében, nem sikerül megosztani. Ha fegyverrel támadják, a pozsonyi (907) vagy a vértesi (1051) csata, beszédes példája, a többszörös túlerő szétverésének.
Sajnos, István új rendje, az idő előrehaladtával, egyre inkább megbontotta a magyarok lelki egységét. Ilyen támadásra nem voltunk felkészülve, ami a tatárjárás szörnyű pusztításában katonailag is megmutatkozott. Onnan is talpra álltunk, és azóta küzdünk érte, hogy lélekben is újra egymásra találjunk.
Ez a mai időkben egyre inkább realizálódik. Az, az átfogó, nem katonai támadás, amiben részünk van, belső árulások sorozata. Korábban nem illett róla beszélni, de mára eljutottunk oda, hogy megnevezzük az árulókat, és lélekben kiközösítjük őket. Ha oda is elérünk, hogy nem hagyván félrevezetni magunkat a mocskolódásokkal, olyan vezetőket választunk, akik minden erejükkel a nép mellett állnak, bárkivel dacolhatunk. Most a kétes hatalom, olyan átstrukturálást valósít meg, hogy a helyi, területi hatalmat is, maradéktalanul megszerezze fölöttünk. Néhány százalék esélyt hagy, a birodalmi érdekekkel szemben, magyar érdekekért fellépő nemzeti erőknek. Közben fasisztának, rasszistának, szélsőségesnek bélyegzi őket, bennünket. Ők maguk is tudják, hogy ebből semmi sem igaz, de ez kevéssé zavarja őket abban, hogy ilyen címeken üldözzék, nemzetünk leghatározottabb, legfelvilágosultabb tagjait. Saját hazájukban hajtóvadászatot rendeznek a gárdistákkal szemben. Tolvajokkal, bűnözőkkel helyezik őket azonos elbírálás alá.
Ha az egyre erősödő magyar tudatosság eléri, hogy a területi hatalom, a nemzet kezébe kerül, akkor végre, hatvan év óta először, legalább, hatalmi egyensúly keletkezik. Ebben már élni, fejlődni lehet. (Érpatak, Edelény)
Folyik az országos lehúzás, (parkolás, behajtás, vízdíj,stb) de az önkormányzatok a saját területükön, kézbe vehetik a saját vízműveiket, megszüntethetik a lehúzós díjakat, élhetővé, élhetőbbé tehetik az emberek életét.
„Utolsókból lesznek az elsők” –mondta Jézus, és milyen igaza volt.
Hasznot is húzhatunk a gyarmatosítási törekvésekből.
Mint írtam, ma szinte végig utaztam az országot. A jó hangulatot árasztó településeken túl, sok szép, új üzemet, vállalati telephelyet láttam. Ez végtére is öröm, még ha, üröm vegyült is bele.
Az öröm, a fejlődés. Az üröm, hogy ezek az egységek, külföldi tulajdonban, magyar munkaerővel dolgoznak. A munkanélküliség szorításában, áron alul kapják meg a legjobb munkaerőt. A globalisták tudják, mit csinálnak. Szétverték a magyar ipart, az áruló kormányokkal szerződést írattak alá, (IMF) hogy nem állíthatják talpra. Így, a kiváló kreativitású magyarok, kénytelenek leszek, olcsón, az idegen vállalatokat kiszolgálni. Ez még nem lenne baj. A baj, hogy ezek a vállalatok, a magyarok által termelt nyereséget hazaviszik. Ezzel egyre nehezebb helyzetbe hozva Hazánkat.
Mi hát a kiút?
Én egyetlen szerződést sem írtam alá ilyesmiről. Másik tízmillió honfitársam sem, hiszen meg sem kérdeztek bennünket.
Jogunk, és kötelességünk fejleszteni a hazát. Létre kell hozni, kisebb nagyobb vállalatokat, gyárakat, az élet minden területén. Olyanokat, mint Kecelen a Pintér művek, aki a NASA-nak is dolgozik. Ismereteim szerint, ott emberszámba veszik a dolgozót, és teljesítménye szerint meg is becsülik.
Ilyen egységek elszaporításával, emberséges munkahelyeket kell teremteni minden magyarnak. Ahogy ez látványosan bővül, az idegen cégek is elveszítik az olcsó munkaerő bázisukat. Kénytelenek lesznek megfizetni a magyar munkavállalót. Ha még akkor is megéri, úgy a magyarok jobban fognak élni.
Megfelelő jövedelemmel, nagyobb létbiztonságban. Ha ettől a külföldi számára
„gazdaságtalanná” válik a magyarországi üzem, akkor szedi a sátorfáját, és megy keletebbre, vagy haza. Csak-hogy, ott nem a magyar munkaerőt találja, és ezt ő is tudja, tehát ameddig tud, marad. Ha mégis megy, a technológiát, és az ingatlanokat valószínűleg itt hagyja. Az ingatlanok ugyanis „oda vannak nőve”,
a technológia átköltöztetése pedig költséges. Még mindig gazdaságosabb áron alul eladni, mint elvinni. Így húzhatunk hasznot a gyarmatosítási törekvésekből.
Ez csak rajtunk, az összefogásunkon, közös akaratunkon, és ügyességünkön áll, vagy bukik. Ahogyan katonailag szétvertük a támadásokat a régi magyar egységgel, most, szétverhetjük a gazdasági támadást, a rohamosan alakuló új magyar egységgel. Mindenki egyért, egy mindenkiért.
Béla László
„KURULTAJ" The World Meeting of Hungarian Bugacpuszta
Briefly characterized, it was a wonderful and unique experience.
Nowadays in Hungary the gap at the bottom may be. As people will tell you how much nehezült their lives, how many locations, and how many places they were clutching something dark image around a szemlélődőben.
High unemployment and limited employment opportunities, all kinds, newly made-up license to collect their money, do not buy the farmers' crops, so a lot of trouble.
Launched the World Summit on Bugacpuszta Hungarians, the végtelenének impose the middle of Petőfi would be appointed as the location.
Together with many other Hungarians, I felt I must go there. Something that, at least in me, as a pilgrimage in religion. Enough to do a sort of internal commands to keep the balance of my soul.
Traveling across the country, towns and villages, everywhere the signs of vibrant life in a neat, well in portákat, happy, smiling people I saw.
The general pusztulatnak, there was no sign anywhere. I love my country, the people, so now the trip is a positive change in mood.
Upon arrival to the event, it only increased. Untig condemned the police, provided the directors, together with exemplary courtesy, to smooth traffic. The people are nice, they were patient and understanding.
Everyone enjoyed freely, sometimes in unusual, and the general egyetértéstől honszeretettől heated climate. As if the grass is greener, the sun is brighter, the easier it would have been difficult to make. Highly organized parking, 4-
The swirl of color, which is typical, was not the nation agóniáját shown. The Hungarians live! Is there a future, and beautiful, but it is difficult, but glorious history.
That more and more people see, know, but rather that they feel inside.
An interesting feeling when egygondolkodású same sentiments are with people in large numbers. You can feel the space, the space at all points of support, love, the unquestioned power of the Hungarians.
Many were in costume, occupational (herdsman, shepherd's) clothes, return (Conquest) period costumes. No one looked at them csodabogárként. In the media, all characteristic of Hungarian, it was perfectly natural.
