A magyarság védelme.
Amikor a magyarság az utolsó jégkorszak végének közeledtével, észrevette, hogy a Kárpát-medence időjárása nagyságrenddel barátságosabb a távolabbi környezeténél, itt alkotta meg fő szálláshelyét. Mai kifejezéssel élve alaptáborát.
Az is lehet, hogy az alaptábor kijelöléséhez, emberfeletti, szakrális támogatást is élvezett. Ezt innen ma eldönteni nem lehet, és erre tárgyi bizonyítékot felmutatni szintén nem. Tény viszont, hogy harmincezer évre tehető korú leletek, hordoznak, a Kárpát-medencében, elmozdíthatatlan sziklákon, magyar rovásjeleket. Miután megtelepedtek, és megszaporodtak, nagy létszámú törzsek indultak felfedezni a távolabbi vidékeket. Ezek a törzsek vagy letelepedtek távoli helyeken, vagy visszatértek az alaptáborban hagyott véreikhez. Így jött létre az a rendhagyó helyzet, hogy Kínától Dél-Amerikáig, a világ számos pontján vannak szigetkultúrák, akik a magyar nyelvet beszélik, eredetük a régmúlt mélységeiből vissza sem kereshető. Egyedül, az azonos nyelv, amin bármelyik magyar szigethez, vagy a ma élő magyarországi lakossághoz tartozók akadálytalanul képesek kommunikálni egymással, bizonyítja közös eredetünket.
Hogy ki ne zárjuk egészen azokat a peches fiatalokat, akik a magyarságról, annak őstörténetéről, csak a magyar iskola rendszerben tanított, és a valósággal köszönő viszonyban sem lévő, „történelmi” ismeretekkel rendelkeznek, talán beszélni sem kell Attila, Hun-Magyar szakrális papkirály világméretű birodalmáról.
Kezdjük talán egy kicsit korábbról, mint ameddig a magyar iskolarendszer képes, vagy inkább hajlandó visszaemlékezni.
Amikor a magyarság hét elszakadt törzse, visszatért a Kárpát-medencében hagyott véreihez, ezt a területre időnként beszivárgó, nagy műveltségű történetírók, honfoglalásnak hitték. Vagy hazudták? Tényállítás, hogy amikor a visszaérkező magyar harcosok, kiszedvén a lovaik nyerge alól, a lovak hátát védelmező hússzeleteket, ezek a bölcsek azt hitték, hogy ebből akarnak gulyást főzni, tarhonyával, amit a következő kisebb kiruccanásukra instant levesként magukkal vihetnek. Nem tévedés, a magyarok akkor már használták ezt a tartósítási formát. Nem csak az alsógatyát, a gombot meg ilyeneket, de ezt is.
A meglepetés első rohama, akkor kapta el őket, amikor a harcosok a bogrács helyett, a kuvaszok elé vetették ezeket a hússzeleteket. Akkoriban a magyarság ezek szerint a bölcs, és jó megfigyelő történetírók szerint, nomád, pásztorkodó,
halászó, vadászó, gyűjtögető horda volt. Fogadjuk el, amit tanítanak, és ne tételezzük fel, hogy érdekből, sunyin hazudnak. Ha ez igaz, akkor tovább folytatva ezt a gondolatmenetet, még néhány dolgot meg kell említeni.
A magyarságnak, abban az időben, a világon egyedülálló növénynemesítési kultúrája volt. Például, kinemesítették azt a gabonát, amelyiken kalász helyett, hetvengrammos, vas nyílhegyek termettek. Ha veszély, támadás fenyegette őket, hamar lekaszáltak egy két holdat, és máris kéznél volt párszázezer nyílvessző.
De nem ez volt, az egyetlen meglepő produktumuk. Volt olyan pitypangjuk, ami övcsatokat termett, olyan lapufajtájuk, ami vasból, esetleg ezüstből, vagy aranyból lévő tarsolylemezeket termett. Volt ennek úti változata, erősen kopásálló levelekkel. Ennek az útilapunak a leveleit kötötték annak a talpára, akit nem szívesen láttak maguk között. Ezeknek a leveleknek az volt a kivételes tulajdonsága, hogy akinek a talpára kötötték, az a magyarságtól, csak elfelé tudott menni, visszafelé soha. Nem is volt bajuk, semmilyen jött-ment emberekkel. Nem volt közönséges, a kengyeltermő vasbogáncs sem. Igaz, nem volt könnyű kibogozni a termést az indák közül, de ez is hasznos tevékenység volt. A vasindák huzal helyett jól megfeleltek. Mindezek birtokában előfordult, hogy a gyűjtögető magyarság, egy-egy betakarításnál, ötven, hatvan tonna fémet is betakarított. Mindezek ismeretében láthatjuk, hogy a kor történészei, milyen fontos, meghatározó igaz tényeket hallgattak el előlünk. Így hihetünk nekik.
A letelepedett, de valahogy mégis ide kevergőző főpapok, alkudoztak a Kárpát-medencére, de a nomád magyarok nem adták. Inkább útilaput kötöttek a talpukra.
Nagy volt a lázadás emiatt. Olyan nagy, hogy a püspökök és érsekek. Vassal legyűrvén az útilapu varázsát 907-ben talpig páncélban, sok más vasba vert gyaloggal együtt, százezren, a magyarság kiirtására vonultak fel.
Az akkori vezér Árpád fejedelem, a mezőkőn kaszált nyilakkal, negyvenezer magyar harcosával, úgy szét nyilazta őket, hogy hírmondó is alig maradt belőlük. Azokat is hazáig kergette, de még az Ernstburg várából a maradék hazafutó védelmére kitört, pihent várőrséget is felmorzsolta.
Sorolhatnám még soká, a történetírás bölcs igazságait, de nem ez a célom.
Előre kell néznem, nem vissza.
Hogy a Kárpát-medence hogyan vált a magyarság ősi területévé, az jelenleg már nem meghatározó. Akárhogyan is volt, a későbbi kultúrák, nehéz helyzetet teremtettek a magyarság számára. Akartuk, vagy sem, ütköző zónává váltunk, a világ két, egymástól jelentősen eltérő gondolkodású része között. Ebből aztán az kerekedett, hogy hol az egyik, hol a másik telepedett ránk.
Olyan is volt, mikor ezt közös egyetértésben tették.
Ebből van elegünk, ezt kell megszüntetnünk.
Ezt leginkább úgy tehetjük, ha senkihez nem kötődve, Svájc mintájára, 56 szellemében, semlegességet hirdetünk, visszaépítjük a megfelelő védelmi struktúránkat, és minden külfölditől békén hagyatva, éljük a magunk békés, nyugodt, és gazdag életét. A magyarság szeret dolgozni, alkotni, valamit létrehozni. Nehezen él, nehezen vesz tudomásuk olyan helyzetet, amikor egy dolgozó embert hét másik akadályoz abban, amit tennie kéne. Ráadásul, annak a hét másiknak, a magáénál nagyobb darab kenyerét, az akadályokon vergődő dolgozónak kell megkeresnie. Köztudott, hogy aki inspiciál (felügyel), ahogy azt már a monarchiában is szokták volt mondani, az jobban akar élni, mint holmi iparos, vagy kereskedő, hisz ő egy TANULT ember. Még akkor is az, ha egy szöget nem képes beverni. Lehet, hogy ez a monarchiában így volt, ott sem volt jó. Lehet, hogy az EU.-ban még inkább így van, ez sem jó. A magyar ember nincsen ezekhez hozzá szokva, és egy-két ezer év alatt nem lehet a több ezer éves megszokást megváltoztatni. A magyar embernek az a természetes, ha megkeresi a Józsi, hogy kell neki valami. Akkor megmondja, hogyan tudja megoldani. Ha ez a Józsinak is megfelel, akkor egymás tenyerébe csapnak, és az üzlet megköttetett. Mindenki biztosra veheti, hogy a magyar, a vállalt kötelezettségét teljesíti, akár az egyik, akár a másik oldalról legyen is szó.
Ehhez nem kell kamara, nem kell ügyvéd, nem kell szerződés. Éppen elég a tisztesség. Ahol tisztesség nincsen, ott hiába az összes törekvés, a dolgok, mégsem a helyükön lesznek. Hiába volt ezer ügyvéd, megannyi szerződéssel, szakértői véleménnyel, és egyéb felesleges papírral, az M0-ás hídját, mégsem fizették ki annak, aki azt megépítette. Épp így nem, a hajdúbét nevú rablóbanda a libákat azoknak, aki azokat felnevelte. Ígéretekből, hazugságokból, sem kenyeret venni, sem országot építeni, nem lehet. Hiába a globális unió. Fizetni a tolvajok helyett, az sem fog, viszont megköveteli, azok alkalmazását.
Mire nekünk ez az egész?
Mi nem vagyunk hozzá szokva ahhoz, hogy kedvtelésből lóvá tesszük egymást.
Sem becsapni, sem meglopni, nem szoktuk, a másikat. Az a szégyenletes valóság, hogy a sógoroknál Bécsben némely üzletbe, magyarul kiírták, „magyarok, ne lopjatok” az egész nemzet szégyene. Azokat a honfitársainkat, akik miatt ezt meg kellett érnünk, meg sem tudjuk nevelni, mert ha ezt tennénk, az ütközne a liberálisok, humánus elveivel. Ez az egész egyben, ahogy van, és amerre fejlődik, egy emberi, erkölcsi, gazdasági abszurdum.
Ha nem tűrjük a lopást, ne kényszerítsük rá az embereket. Aki nem kényszerből, hanem szórakozásból vagy kapzsiságból teszi, hagyjuk megnevelni. Ha kényszerítjük az embereket, vagy nem nevelhetjük meg, akkor emeljék a lopást törvényerőre, és senkinek ne vessék a szemére. Ez egy őrültség! Egy elmebeteg, megmagyarázhatatlan liberális hulladék. Mi nem tudjuk kezelni.
Legyünk mi semlegesek. Senkitől semmit ne kérjünk, és tőlünk se várjon senki egyebet, mint amit jó szántunkból adni tudunk, és akarunk. Ne akarják a magyarságot, egy ilyen világba integrálni. Ez számunkra idegen világ.
Hagyjanak minket békén, foglalkozzanak azzal, aki igényli. Ott van Etiópia, Afrika, ahol éhen halnak az emberek és a gyerekek. Foglalkozzanak azzal.
Mi nem halunk éhen. Még akkor sem, ha a javaink nagyobb részét ellopják.
Ha ezt megállítjuk, még jól is élünk. Egyszer még is csak rájön ez a nemzet, hogy mi van körülötte, és megrázza magát, hogy lehulljon a felesleg róla.
Úgy hírlik egyébként, hogy a közeljövőben, az egész Föld fogja megrázni magát, és ebben mi csak kicsiny rész leszünk. Bízzunk benne, hogy a hír igaz.
Béla László
The protection of the Hungarians.
When the Hungarians in the end of the last ice age approached, he noticed that the weather of the Carpathian Basin in the far friendlier context is orders of magnitude, it created the main accommodation. Base camp in today's parlance.
It is also possible to select the base camp, superhuman, sacral support enjoyed. This can not be decided here today, and this also does not produce tangible evidence. The fact is that thirty year old artifacts made, carried, in the Carpathian Basin, irremovable rocks, Hungarian rovásjeleket. Once settled and multiplied, a large number of tribes began to explore the more remote areas. These tribes settled in remote locations or in, or returned to base camp has left véreikhez. Thus was created an unusual situation that China and South America, around the globe are szigetkultúrák who speak the Hungarian language, their origin back to the depths of the past did not searchable. Alone, in the same language, the island as soon as either the Hungarian or Hungarian population living in today, "to be able to communicate smoothly with each other, demonstrates the common origins.
Who does not close until the unfortunate young people who are the Hungarian nation, its őstörténetéről, only the Hungarian school system, teaching, and the reality of thanks in no relationship, "historical" knowledge, perhaps not to speak to Attila, the Hun-Hungarian sacral papkirály worldwide birodalmáról.
Let's start a little earlier, as long as the Hungarian school system is able or more willing to remember.
When the seven Hungarian tribes broke, he returned to the Carpathian Basin Verein left in this area are sometimes infiltrated, erudite historians, believed conquest. Or did you lie? Finding of fact that, when returned to the Hungarian fighters kiszedvén saddle their horses from the horse's back defending slices, these wise men thought that they want it to cook goulash, noodles, which is less than the next instant soup kiruccanásukra take away. No mistake, the Hungarians have already used this form of preservation. Not only in underwear, the key to such things, but this one too.
The first surprise attack, they got them when the fire fighters, rather than in front of the pooch were these slices. At that time the Hungarians that they are wise, and good observation that historians, nomadic, pastoral,
fishing, hunting, gathering horde was. Let's accept what they teach, and do not assume that interest, sunyin lie. If this is true, then continue pursuing this line of thought, some things should be mentioned.
The Hungarians, at that time, the unique culture were breeding. For example, kinemesítették the grain on which ear instead hetvengrammos, iron arrowheads grew. When danger threatened to attack them quickly lekaszáltak a two acres, and has already had on hand párszázezer arrow.
But this was not the only surprising outputs. There was a dandelion, which övcsatokat grown in a lapufajtájuk, which is of iron, possibly silver or gold in tarsolylemezeket grown. This was a travel version of the highly wear-resistant leaves. This walking papers in the mail signed for the upright, he saw reluctance among themselves. These leaves were of exceptional character to whom the upright signed the magyarságtól only able to walk away from, backward never. There was no harm, no people coming and going. It was not ordinary, of kengyeltermő vasbogáncs not. True, it was not easy to untangle from the fruits of the vines, but it was a useful activity. Vasindák wire instead of a well-satisfied. All this has occurred, that the gathering of Hungarians, in a single harvest, fifty, sixty tons of metal is harvested. Against this background, we see that the historians of the era, the importance of determining the true facts to listen to us. So we are to believe them.
The established, but somehow here kevergőző prelates, alkudoztak the Carpathian Basin, but was not given the nomadic Magyars. Instead of walking papers concluded talpukra.
There was a riot as a result. So large that the bishops and archbishops. Overcome by his magic sword, the walking papers to
The former leader, Prince Arpad, in the fields mowed arrows, forty thousand Hungarian warriors, so they split nyilazta that electrophone hardly left them. They even drove me home, but also the rest of the castle Ernstburg hazafutó protection broke out, rested sentry is felmorzsolta.
Could go a long time yet, the truths of history wise, but it is not my goal.
Looking ahead to look, not back.
The Carpathian Basin, how to become a field for the ancient Hungarians, the current is no longer dominant. Whatever it was, the later cultures, created a difficult situation for the Hungarian people. We wanted it or not, opposing zónává we became two of the world are significantly different between the thinking part. It then ensued, where the first one, then we moved to the other.
It was when it was made in mutual understanding.
It is enough, it should be removed.
This is best done when no one binds, along the lines of Switzerland,
You do not need bar, not a lawyer, not a contract. It is enough for the honor. Where there is no fairness, there despite all efforts, things are not in place. In vain had thousands of lawyers, many contracts, expertise, and other unnecessary paper, the M0 bridge, they are not paid to the person who built it. I was not so hajdúbét a gang called the geese those who are brought up. Promises, lies, not taken into bread, or to build a country, can not be. In spite of the global union. You have to pay the thieves, instead of will not, however, require their use.
What's all this to us?
We are not accustomed to it that we fooled each pet.
Not to cheat or steal, and not used to the other. The shameful reality is that some shops sógoroknál Vienna, Hungarian liquidity criterion, "People, do not steal" a disgrace to the entire nation. Those countrymen who had érnünk this reason, we can not educate, because if it would, in conflict with the liberal, humane principles. This is all in one, as it is, and wherever developing a human, moral and economic absurdity.
If you can not tolerate the theft, not to force it on people. Anyone who is not forced, but for fun or greed makes megnevelni leave. If you force people to be reared or not, it enacted increase in the theft, and not subject to anybody in the eye. This is a crazy! An insane, inexplicable Liberal waste. We can not handle.
Let us be neutral. Do not ask anything from anybody, and we do not wait for anyone else than what we can give a good szántunkból, and we want to. Do not want the Hungarians, such an integrated world. This is a foreign world to us.
Leave us alone, deal with someone who needs it. There are Ethiopia, Africa, where people are dying of hunger and children. Deal with it.
We do not die of hunger. Not even if most of the goods stolen.
If this stopping, yet we live well. Once he realizes this is the only nation to what is around it, and shakes itself to lehulljon the excess of it.
It is said, however, that in the near future, the whole earth will shake himself, and only a small part in what we are. We trust that the news is true.
Laszlo Bela
