Cselekvés és félelem.
Csak kevesen tudják.
Kevesen tudják, hogy az emberi létezés, nincs időhöz kötve. Ez a mondat, a maga konzekvens kijelentésével, talán semmit sem mond, de mégis mindent tartalmaz. Az európai kultúrákban, és mindenütt, ahova a zsidó-keresztény vallás, beharcolta magát a világon, keresztes háborúkkal, inkvizícióval, párjukat ritkító kínzásokkal, máglyákkal, és kerékbe törésekkel, több mint ezer éve sulykolják a fejünkbe, hogy az emberi élet véges. Az ember, a halálával megszűnik létezni, és majd egyszer, a meghatározhatatlanul távoli jövőben feltámad, ha hisz benne.
Több évtizedes kutatás kellett, hogy ezt a tévtant megcáfolhassam, a magam számára, és a megmosolygás, ne mondjam a kiröhögés kockázatának vállalása, hogy bárkivel megosszam kutatásaim eredményét.
Mi indított el arra, hogy évtizedeken át kutassam a témát? A hit. A hit Istenben, az ő világszerte hirdetett, és személyemben is számtalanszor megtapasztalt segítő szeretetében, jóságában, megbocsátó könyörületességében, és valós létezésében.
Mi indít most arra, hogy eredményeimet a számomra lehetséges legszélesebb nyilvánossággal megosszam? A küzdelem. A soha sem értelmetlen küzdelem, a mesterségesen gerjesztett, és az embereket sokszor megnyomorító, cselekvőképtelenné tevő félelem ellen. Ezt a félelmet ébresztik, táplálják, és sokszorozzák az emberekben, minden módon, minden eszközzel, minden alkalommal, amikor csak lehet. A mai vallások retorikájában, az a jó hívő,
aki Istenfélelemben él, cselekszik és gondolkodik.
Nem volt ez mindig így. Az ősmagyar vallás, az akkori egyistenhit, egy támogató, gondoskodó, szeretetet sugárzó, és szerethető istenképre épült.
Senkinek nem jutott eszébe, hogy félni kéne tőle, mégis mérhetetlen tisztelet, és szeretet övezte a magyarok Istenét, a magyarok körében.
A félelem a haláltól, a megsemmisüléstől, a befejezetlen történetektől, minden alapot nélkülöz. Joggal kérdezhetné bárki, honnan ez a badarság, hiszen az ember halála után, nincs semmi. Semmi, amiről az elhalt ember tudhatna, semmi, amit tehetne, és semmi, amit a többi ember, az életben maradtak értékelhetnének. Ez a megállapítás,m döntő részben valós, mégis van benne egy enyhe csúsztatás. Elhallgatja azt az egyszerű tényt, hogy egy embert, a vallások által hirdetett, teljes megsemmisülés értelmében, semmilyen módon nem lehet elpusztítani, megölni. Jézus nem véletlen hirdette, hogy Istenért, az igazságért, a hazánkért, akkor is bátran kiállhatunk, he ezért, az életünket fenyegetik.
Az élet, kifejezhetetlenül nagy érték. Istentől kapott lehetőség. Ragaszkodni kell hozzá, védeni kell, és nem szabad önként eldobni, még akkor sem, ha látszólag, csak embertelen szenvedésből, nélkülözésből, és megaláztatásból áll.
Mindazok, akik valakinek, vagy sokaknak az életét ilyenné teszik, súlyos hibát vétenek, emberi szempontból. Más szempontból, küldetésüket teljesítik, ahogy minden ember, aki erre a világra megszületett.
Hálátlan szerep jutott az elnyomóknak. Igaz, látszólag élnek, mint Marci Hevesen, de önmaguknak okoznak olyan károkat, szereznek olyan személyiségbeli torzulásokat, amit több megalázottságban, kisemmizettségben, és megkínozatásban eltöltött élettel tudnak csak megváltoztatni.
Irtam, hogy az ember elpusztíthatatlan. Elpusztíthatatlan, hiszen öröktől fogva létezik, és mindörökre létezni fog, hiszen az örökkévaló, teremtő Isten adta hozzá, egy részét. Ez az egyszerű tény, a vallások által leginkább titkolt, és félremagyarázott dolog. Azok az entitások, Isteni részek, személyiségek, akik egy-egy ember fizikai testében léteznek, egy-egy emberélet idejére, vagy tanulni, vagy másokat tanítani születnek meg. Az ember halála, az őt megvalósító entitást kedvezően érinti. Természetesen, nem arról van szó, hogy a lélek, örülne a test halálának, hanem arról, hogy a lélek, az Isteni entitás, teljesítette arra a fejezetre (életre) kitűzött feladatát, és végre visszatérhet eredeti státuszába, még ha egy rövid időre is. Ebben az állapotában a teljes, tévedhetetlen igazság tudatának birtokában, végre elemezheti éppen hátrahagyott életét. Megvonhatja a mérleget, mit tett jól, és mit rosszul. Nem is lehet másképpen. Ha csak azokat a nem ritka eseteket ismerjük, akiknek emberi számítás szerint meg kellett volna halniuk és mégsem haltak meg, máris láthatjuk, ennek a gondolkodásmódnak a valószínűségét. Az is tény, hogy ez a dolog fordítva is működik. Például: egy ember, fontos üzleti útra indul, egy másik kontinensre. Felesége, nevelésre váró gyermekei vannak. Olyan gyermekeket nevel, akik születésük előtt, nyugodt gyermekkort választottak.
Emberünknek tehát fontos elvégezetlen feladata van. Elindul az útjára időben. A repülőtérre vezető úton, autója meghibásodik. Üggyel-bajjal kerít egy taxit. A taxi, néhány km. után defektet kap. Kerít egy másikat. Annak a harmadik keresztutcánál szabálytalanul elé hajt egy teherautó. A balesetet sértetlenül megússza, de mire a negyedik taxival végre odaér a reptérre, a gépe már a határ felett jár. Emberünk tépi a haját, káromkodik, mint a kocsis, hogy ilyen pedig nincsen. De van! Mondja egy kisebb csoport, aki felfigyel a dühöngőre.
A bácsikánk most volt itthon, elrendezett mindent, amit itt akart, és mielőbb haza akart menni, hogy megszokott környezetében töltse idős korát. Csak azért jutott fel a gépre, az utolsó pillanatban, mert Ön lemaradt. Ettől még én, lemaradtam az üzletről. – mondja rezignáltan a dühöngő. Ne sajnálja! – próbálja nyugtatni a társaság - lesz másik üzlet, másik gép, semmi sincs veszve.
Néhány perc elteltével, megdöbbenten értesülnek róla, hogy a gép pilótája műszaki hibát jelzett, és néhány perc múlva elvesztették vele a kapcsolatot.
Ki örült, és minek? Ki bánkódott, és miért?
Alapul véve, hogy ezek mind becsületes, a szeretet alapján álló emberek.
Aki a gépről lemaradt, örült, hogy így történt, mert megmenekült. Bántotta, hogy helyette másnak, és egyáltalában, hogy sok embertársának meg kellett halnia egy ostoba műszaki hiba miatt.
Akiknek a hozzátartozója feljutott, nyilván bánkódtak a halálán, de örültek annak, hogy egy fiatal, élete feladatai előtt álló embertársuk, legalább megmenekült.
Mégis, a dolog legfontosabb tanulsága, hogy az embert, a „véletlenek” (melyekről sokan tudják, hogy nincsenek) is befolyásolják, döntéseiben és sorsában. Részben kötött pályákon haladunk, mint szellemünkben halhatatlanoknak, nincs mitől félnünk. Semmit nem veszítünk azzal, ha megölnek, csupán egy sor ármánnyal, harccal való szembekerülést kerülünk el, ami még az akkori életünk része lett volna, de talán nem is hiányzik.
Isten, minden gyilkostól, vagy gyilkos eseménytől megvéd bennünket, ha arra szükség van, egyedül önmagunktól nem tud, vagy nem akar megvédeni.
Aki oly szinten feladja a hitét, vagy a reményét a kibontakozásban, hogy önként választja a halált, mint menekülést, az nagyot hibázik. Ez olyan, mint a honvédsédnél a parancsmegtagadás. Az öngyilkos, megtagadja Istentől kapott parancsának végrehajtását. Egója felülkerekedik Isteni entitásán, és dezertőrré válik. Az élet, sok megpróbáltatás elé állít bennünket. Van, hogy az életünket, van, hogy a becsületünket követeli. Ha választani kell, a becsület jegyen az első.
Életet újra és újra kapunk, de becsületet egy életben egyszer teremthetünk, és egyszer adhatjuk fel azt. Az, az életünk, amelyben feladtuk becsületünket, örökre bélyeg marad rajtunk, amit soha senki le nem törölhet. Sok-sok életben kell becsületesen élnünk, mire egy becstelen élet emléke, legalább egy kissé halványabb lesz.
Nem kell félnünk! Az emberek nagyobb része örömmel él, sokszor iszonyú körülmények között, (India) és ugyanolyan örömmel várja a halált, ami megmenti szükségletei kényszerétől, és megnyugvást ad, legalább a következő élet kezdetéig.
A félelem, így a halálfélelem is, elsődlegesen a keresztény kultúrkörben „divat”. Ezt sulykolják. A megfélemlített ember, cselekvőképtelen, és kiszolgáltatott. Ezt akarják, teszik, és élvezik, ne támogassuk!
Béla László
Action and fear.
Very few people know.
Few people know that the human being, there is no time-bound. This sentence, consistent with its statement, perhaps not say anything, but it contains everything. European cultures, and everywhere else where the Jewish-Christian religion in the world beharcolta himself, crusade wars, inquisition, torture mates boggling, máglyákkal and wheel fracture, more than a thousand years ago expound on our heads, that human life is finite. The man with the death ceases to exist, and then once the meghatározhatatlanul distant future he will rise again, if you believe in it.
Several decades of research had to make this tévtant megcáfolhassam, for myself, and megmosolygás, not to say the risk of kiröhögés commitment to share research results with everyone.
What started out to explore the topic for decades? Faith. Faith in God, he preached over the world, and my person is experienced in helping countless love, goodness, mercy is forgiving, and real existence.
Now we start to my results in the widest possible public share with me? The struggle. The fight is never meaningless, the artificially induced, and people often crippling, incapacitate constituents against fear. Wake of this fear, fed, and redouble the people, in every way, by all means, whenever possible. The rhetoric of today's religions, a good believer,
Istenfélelemben who lives, thinks and acts.
It was not always so. The ancient Hungarian religion, monotheism at the time, a supportive, caring, love, radiant and lovable image of God was built.
Nobody thought that I should be afraid of him, but immense respect and love, surrounded by the God of the Hungarians, the Hungarian people.
The fear of death, the destruction of the unfinished stories, without any foundation. Might ask anyone from this nonsense, because the man's death, there is nothing. Nothing that we ought to know the dead man, nothing I could do, and nothing of what other people survived the értékelhetnének. This finding is a crucial part of m real, but there's a slight shift in meaning. Suppress the simple fact that a man of faith advocated by, meaning the total annihilation, no way to destroy, to kill. Jesus proclaimed is not a coincidence that God, the truth of our country, you can also feel free to kiállhatunk, he, therefore, threaten our lives.
Of life, kifejezhetetlenül great value. God-given opportunity. Should be adhered to, should be protected and should not be voluntarily thrown away, even when apparently only inhuman suffering, deprivation, and is megaláztatásból.
Anyone who has someone else, or one simply makes the lives of many people, a serious mistake because human point of view. In other respects, fulfill their mission, as every man who is born into this world.
Had the thankless role of oppressors. That said, apparently live, as Marci violently, but in themselves cause damage, get a personality distortions, what more humiliation, kisemmizettségben and spent megkínozatásban life can only be changed.
I wrote that man is indestructible. Indestructible, as it exists from eternity and will exist forever as the eternal, creative God gave him a share. This simple fact, the most secret religions and félremagyarázott thing. Those entities, parts of God, personalities, people who have a physical body exist in a time of human life, or to learn or teach others are born. The man's death, the implementing entity positively affect him. Of course, it is not about the soul, the body would be glad of his death, but about the soul, the divine entity to fulfill the chapters (for life) set for the task, and finally return to its original status, even if for a short period of time. In this state the full sense of possession of infallible truth, finally being left to analyze his life. Withdraw the balance in what you did well and what wrong. Can not be otherwise. If only those rare cases where we know not, who according to human calculation had to die and would not have died, and you can see, the probability of this way of thinking. The fact is that this thing works vice versa. For example: a man with an important business trip departs from another continent. His wife is, educating the children are waiting. To educate children who are born before the calm childhood elected.
Elvégezetlen our people is therefore an important task. Starts the journey time. The airport road, his car breaks down. Trouble-case calls for a taxi. The taxi, a few km. After arrive at the scene. Calls for a new one. In the third cross in front of an incorrect drive a truck. The accident get away unscathed, but by the time the fourth taxi to reach out to the airport, the plane is over the border entails. The guy is tearing his hair, curse, as the coachman, and such that do not. But it is! Says a smaller group, who notices the dühöngőre.
The uncle was now at home, arranged everything I wanted here, and soon wanted to go home to familiar surroundings fill in his old age. The only reason I came up on the plane at the last minute because you have fallen behind. I still I missed the business. - The raging says resignedly. Treat! - Trying to reassure the company - will be in another business, another machine, nothing is lost.
A few minutes later, they were astonished to hear that the pilot of the plane reported technical problems and a few minutes later, they lost contact with him.
Who was happy, and why? Who grieved, and why?
Based on that, they are all honest, love the basis of available people.
Who missed the plane, I'm glad it happened because it was saved. Offended that someone else instead, and did that a lot of stupid in a neighbor had to die because of technical problems.
Who promoted a relative, apparently bánkódtak death, but glad that a young life tasks faced by fellow creatures, at least survived.
Still, the thing most important lesson to the people, the "coincidence" (Which ones many people know that they are not) is influenced by decisions and fate. Partly with tracks we like halhatatlanoknak minds, there's nothing to fear. Nothing to lose by being killed, only a series of ármánnyal, struggle to avoid eye contact, even at that time would have been part of our lives, but perhaps not lacking.
God, all gyilkostól or event which protects us from murder, if it is needed, not only ourselves unable or unwilling to protect.
Level, so who gives up his faith or hope in the unfolding of that voluntarily choose to die than flee, the big mistake. This is like the honvédsédnél insubordination. The suicide, the commandment given by God refuses to implement. Ego overcomes divine entity, and becomes a deserter. Of life, poses a lot of hardship for us. Is that our life is our honor to demands. If you choose to be in honor of the first ticket.
Get a life again and again, but honesty can create a life once, and once I give up. The age at which we gave up honor, forever stamps will remain on us, which nobody ever does not delete it. A lot of life to live honestly, what a dishonest living memory, at least a little fainter.
Should not be afraid! The majority of people are happy to live in often dreadful conditions, (India) and is looking forward to the same death that is rescued by compulsion needs, and give peace of mind, at least until the beginning of the next life.
The fear, the fear of death is thus primarily a Christian culture "fashion". Expound it. The people are frightened, incompetent, and vulnerable. They want them, make and enjoy, do not support!
Laszlo Bela
