Menekült ki tudott szerte a világba,
Mindenhova jutott pár üldözött árva.
Befogadták őket illő szeretettel,
Világszerte sok a jóérzésű ember.
„M’ért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgyis sok bezárt kilincsen”.
Mikor befogadta, szeretet vezette,
Nem gondolván arra kígyót melengetne.
Hamar kiviláglott a nem tiszta szándék,
Vált a jövevényből csúf belső ellenség.
Néhányan közülük szervezkedni kezdtek,
Sok tisztes testvérük kiszolgálók lettek.
Tudván, hogy erejük nincs a zsarnokságra,
Taktikát váltottak sunyi aljasságra.
Hogy tették meg mindezt, tudják ezt a vének,
Érjen ezzel véget ez a gyászos ének.
Harmadik vers
Jájem hatalmának építgetéséről, a többi népeknek bekerítéséről
Hogy szétkergettettek, el a nagyvilágba,
Menekült jájemnek nincs rablott hazája.
Más népek közébe fészkelé be magát,
Ott indít ellenük titkolt belső csatát.
Jó képességeit ügyesen forgatja
Lelkiismeretét soha sem siratja
Így semmi sem drága és semmi sem tilos
Hófehér ruháján csak keresztje piros.
Királyokkal seftel frankok hazájában,
Kiváltságot szerez szerte a világban
Templomos lovagnak nevezteti magát,
Lassan birtokolja az egész frank hazát.
Nem tűrhette már ezt a népnek királya
Összeszedte őket, hogy kardélre hányja,
Vagy kerékbe törje, mindenképp megölje,
Bajnak kitett népét, hogy megmentse tőle.
Hullott a jájemnek vezető ereje,
Reszketve menekült sok segítő keze.
Nem kergette őket a lóvátett nemzet,
Gyilkolászás elől Ánglusokhoz mentek.
Ott már résen voltak nem csináltak hibát.
Át meg átszőtték már ott a politikát.
Szegény jámbor Ánglus nem tudta mi készül,
Hogy majd ellenére hoznak törvényt végül.
Új arcot is váltott itt a jájem. Nahát?
Szabadkőművesnek nevezte át magát.
Pénze volt temérdek és azzal seftelve,
Sok Ánglust hozott már, rossz függő helyzetbe.
Sok volt már a jájem ott az Angol honba,
És sok Ángilus volt hatalmukba vonva.
Vettek házat, kincset, mindenféle marhát,
De földet nem tudtak, mert-hogy azt nem adták.
Földjükre kényesen vigyáztak a lordok,
Dühében a jájem egyre inkább morgott.
Törte fejét folyton mit is kéne tenni,
Lordoktól a földet, hogy kéne elvenni.
Hoztak hát egy törvényt, adót kell fizetni,
Minden birtok után, az sem mindegy mennyi.
Olyan összeg amit jájem követelne,
Nagyobb legyen, mint a birtok jövedelme.
Persze, hogy a lordok nem tudták fizetni.
Teher lett a birtok, el kellett hát adni.
Kinek volt rá pénze, hogy megvásárolhassa?
Persze hogy jájemnek, ki kamatoztatta.
Így történhetett meg, hogy Ángilus honba,
Jájem törvény készült, hogy azt elorozza.
Mivel az Ángilus harcolni le nem ált,
Sok keresett inkább magának új hazát.
Várta Amerika végtelen határa,
Nem is volt akkor még ott a földnek ára.
Ment ki a sok Ánglus, szervezni, dolgozni
Az elrabolt helyett új hazát alkotni.
Nem is lészen ott baj, hisz minden rendben megy,
Utánanyúl jájem, ha vele nem is megy.
S az élet, hogy indul a szép új hazába,
Folytatja azt ott is, amit Angliába.
Ezt már nem tűrheti, az új világ népe,
Jájem törekvését, fegyverrel veri le.
Elszakítván magát régi országától,
Alaptörvényt hoz majd, az új hazájáról.
Alaptörvényt hoz majd, amelyben kimondja,
Hogy ezt ember fia, meg ne változtassa.
Bárki akarná is, és lehet az bárhol,
Adót nem szedhetnek, a jenki polgártól.
Akkor hirtelen, ezt nem változtathatja,
Nép függetlenségét, nem korlátozhatja,
Sok idő eltel majd, hogyan csempészi be,
Az adó szedését, csak az ő kedvire.
Hamar rájön jájem, hogy babér nem terem,
Le is mond itt róla, hogy önkényúr legyen.
No, nem végleg csak addig, míg más dolga akad,
Frankhonból kiverték, és ez úgy is maradt.
Azért fel nem adja, sem ott, sem is máshol,
Bohócot csinálni az egész világból.
Jól át is gondolja, később majd mi segít,
Át- betelepíti a kőműveseit.
Nem az a fajta ő, aki csak úgy hagyja,
Hogy egy nép lerázza, hogy ha nem akarja.
Kidobják az ajtón, menne az ablakon,
Ha ez sem sikerül, átmászik a falon.
Frankhon békessége, jó stabilitása,
Alkalmatlan most, a jájem kavarásra.
Próbálják a rendet belül felforgatni,
De ezt nem tudja ott, senki elfogadni.
Aki egységben él, erős az a nemzet.
Népe és királya, nem egymástól szenved.
Meg kell hát fertőzni, a népnek butábbját,
Megetetni vele, jájemék maszlagját.
Olyat kell bedobni, amin kaphat a nép,
És mert néha buta, csúszós talajra lép.
Eldobja királyát, leüti a fejét,
A jájemnek tálcán, adja át a helyét.
Meg is lesz a nagy nagy, nagy nagy forradalom.
Ügyesen szervezi, jájem örült nagyon.
Frankhonba erősen beszervezi magát,
Tovább lehet lépni, no rajta, rajtahát.
Eredményes lesz a jájem sokadalom,
Frankhon megszerzésén, büszke is lesz nagyon.
Be kell még cserkészni pár keleti népet,
De az ének ezzel érjen itt most véget.
Negyedik vers
Keleti kudarczok jájem bánatára
Úgy ezerkilenczszázra mutat majd a naptár,
Jájem szervezkedik, soha nincsen határ.
Világuralomig, amíg el nem érne,
Szemet vet majd hősünk, az orosz medvére.
Rosszul szervezkedik, résen lesz ám a cár,
Megáll egy ház előtt, egy hatalmas batár.
Befoly sok katona mindent felkutatni,
Főjájem zsémbelést fülén átengedni.
Találnak is nála sok-sokféle dolgot,
Többek közt szöveget, mi tollal íródott.
De nem ám oroszul, hogy bárki megértse,
Jájem nyelven volt az, hogy ne legyen béke.
Gyanítja azt a cár, mi áll az írásban.
S, hogy az értelmének ne legyen híjában,
Fordíttatja gyorsan át az orosz nyelvre,
Hogy pontosan tudja mi is van hát benne.
Meg is tudja hamar el is képed tőle,
Ilyen arcátlanság nem volt még előtte.
Meg lesz írva szépen sorba szedve nála,
Hogy van eltervezve egy-egy nép halála.
Néhány példányt ebből szétküld a világba,
Párat a szerzőkből pokol tornácára,
Hogy mindenki tudja mi a jájem terve,
És a terv gerince, széjjel legyen verve.
Földig lóg majd ettől a jájemnek orra.
Tervétől elkerül igencsak távolra.
Orosz medve húsból jó falatot nem kap,
De fel mégsem adja, új tervet forralgat.
Terve be lesz fagyva az orosz pusztába,
Ráveti hát magát a monarchiára.
Nem lehet idejét, hogy tétlenül töltse,
Mit is szólna ehhez jájem sok-sok bölcse.
Ráveszi Gabrilot, húzza meg a ravaszt,
Hogy a herceg immár ne érjen több tavaszt.
Pontosan tudja azt, mi lesz ennek ára,
Háborút hoz ez majd az egész világra.
Nem is bánja ő ezt, hisz ez az élete,
Csak hogy ne ő víjon, csak az ő fegyvere.
Sok százezer munkás halálra rendelve,
Gazdagodik jájem, ártatlant színlelve.
Habár az orosz terv lelassul, meg nem áll,
Két jó atyafijuk, új maszlagot kreál.
Ezzel etetik meg az orosz proletárt,
Hamis ideájuk jó talajra talál.
Sok felhergelt muzsik megöl néhány bojárt,
Becsapott munkások legyilkolják a cárt.
Legalább kifelé száll majd ez a mese,
Az egész világot etetik majd vele.
Valóban ki lesz az, aki ezt műveli,
Jájem mocskos keze, mélyre eltemeti.
Mint Amerikában, Kenedy gyilkosát,
Meg ne szólalhasson, szint ő segíti át.
Másvilágra kerül jájem jó embere,
A jutalom ez lesz, érje hát be vele.
Dolga végeztével, barát keze által,
Akivel este még ünnepelt a bárban.
Amikor sikerül a cárt legyilkolni,
Szalad a sok jájem, helyét elfoglalni.
„nagyot koppan akkor, s azután elhallgat”,
Nem hatalom várja, amit majd megtarthat.
Van ilyen, mikor a világ sorsát osztják,
Kiharcolt helyétől, néha meg is fosztják.
Aki a gesztenyét tűzből kikaparta,
Azt meg nem eheti, mert más már bekapta.
Így jár a jájem is, az orosz medvével.
Feni kését fogát, nagy igyekezetével.
A bolsi gyorsabb lesz, nameg honi pálya,
Jól meg is irtja majd, ne járjon a szája.
Lóg is a nagy orra, ismét a jájemnek,
De nem minden papsajt, ott akkor rájönek.
Aljassággal szemben aljasság a fegyver,
Jó voltukból lassan, tudja minden ember.
De túl kell, hogy lépjen a nagy vesztességen,
Dédelgetett terve, hogy füstbement éppen.
Átfordul figyelme a monarchiára,
Hogy áll ott a terve, hatalom dolgába’.
A sok szerencsétlen vezényelt emberke,
Úgy öldösi egymást, hogy jájem tervezte.
De mert a hulla már magas hegyekben áll,
Ébredezni kezd az, aki még lábon áll.
Mindenki rájön már, hogy tudták becsapni.
Azon tanakodnak, abba kéne hagyni.
Bánja ezt a jájem, mert már elkönyvelte,
Hosszú cirkusz lesz ez, sok hasznot termelve.
De ha már így esett, hogy csökkenjen kára,
Más módon kezd majd el, hatni a világra.
Ha már békét kötnek, enné meg a fene,
Úgy kell azt intézni, hogy baj legyen vele.
Bele legyen rakva mindenki számára,
Nagyon súlyos lesz majd, a békének ára.
Lesznek ott nemzetek durván megalázva,
Mindemellett mások, csúnyán megnyirbálva.
Elindul jájemnek új stratégiája,
Mindenkit legyűrve élni gazdagságba’,
Hogyan szolgálja azt, az eljövendő béke,
Elmondom azt később, itt az ének vége.
Ötödik vers
Arról, hogyan bújik a jájem mások bőrébe, hogy titokban árthasson.
Megunta már a nép egymás gyilkolását,
Jájem uszításra mások pusztítását.
Felülkerekedik a jóérzés benne,
Hajlandó is immár megegyezni ebbe’.
Összegyűlnek ezért Trianonban páran
Békét szerezni már, végre a világban.
Hátán hideg futkos ettől a jájemnek,
Gonosz terveiből, kevés valósult meg.
Mesterkedéseit, egyre többen látják,
Ez egyszerű okból, mindinkább utálják.
Ebből az egészből nagyon rosszul jön ki,
Ha sikerül végre tartós békét kötni.
Töri is nagybuzgón a csürhejárását,
Hogy akadályozná meg, világ felállását.
Neki jobban tetszik vérben learatva,
Mert úgy sokkal könnyebb átgázolni rajta.
Békét úgy kell kötni a jájem módjára,
Hogy meg legyen vetve új háború ágya.
Ha az őrült népek, folyton veszekednek,
Az lesz a jó üzlet, jájem embereknek.
Öszvegyüjtögeti minden befolyását,
Frankot, Ánglust és a Jenki üzlettársát,
Segítsenek neki nyomást gyakorolni,
Hogy a béke ügyét, lehessen gáncsolni.
A jájem nyomásra együtt kitalálják,
A monarchiának szétverik a házát.
Bergengócziából, szeleteket vesznek,
Környező népeknek, koncként odavetnek.
Akad ugyan pár hang tisztes Angliában,
Kinek barátja él bergengócziában,
Ismeri a népet, tiszteli szereti,
És az aljasságot ő nem szenvedheti.
És amikor szól majd, hangja messze szállhat,
Igazságot ! –kiált –, bergengócziának.
A jájem azonnal leordítja fejét,
Tartsa meg magának különvéleményét.
Két marokkal szórják a viszálynak magját,
Azt hiszik, jól jön az, mikor learatják.
Ha már nem sikerült a medve vadászat,
Hátba verik a sast, hogy csak földre szállhat.
Igaz nem ők teszik, hiszen nem ott vannak,
Mások háta mögött erősen szurkolnak.
Hatalmas pénzekért a fegyvert csinálják,
Míg mások meghalnak, a mammont imádják.
Hogy világ láttára mindezt véghezviszik,
Mindenki köp ott majd, ha csak megemlítik.
Közutálatában, nehéz nagynak lenni,
Valahogy a népet, mártírrá kell tenni.
Ebben töri fejét jájem bölcse s véne,
Emberáldozatot, hogy mutatni kéne.
Közben a levert sas nyalogatja sebét,
Próbálja rejteni sértett büszkeségét.
Addig a jájemhad, pénzét számolgatja,
Sok-sok ember meghalt, jó haszna van rajta.
Nemzetek perének költségét beszedi,
De nem minden úgy van, ahogy ő szereti.
Szél fújja szerteszét sírokról az avart,
Senki háborúról hallani sem akar.
Lassan helyrejönnek, termelnek a gyárak,
Meggyötört emberek élhetnek a mának.
Aranyszín mezőkön kövér kalász terem,
Bezárul végre a nagy háborús verem.
Csak a jájemfőknek igen rossz a kedve,
Eltelik sok idő, s nem halad a terve.
Népek és nemzetek kik nemrég harcoltak,
Most nagy békességben vállvetve dolgoznak.
Már a nemzeteken fogást nem találva,
Ráuszitja magát rögtön a családra.
Hogy ne legyen egység szeretet és béke,
És hogy annak rögtön, végleg legyen vége,
<p class=
