A jájem hatalom eltörléséről, a világ azután való szép életéről.
Hogyha eltörölitek jájemnek hatalmát,
Alaposan meg kell adni annak módját.
Nem szabad erőből durván nekiesni,
Ennek a világban nem örülne senki.
Amúgy jó azt tudni, eredményt sem hozna,
Nagy felháborodott perpatvart okozna.
Nem lesz a világnak most szüksége erre,
Nem, ha tudjátok is, mi a jájem terve.
Kilenczszázkettőben elfognak egy írást,
Ami tartalmaz majd sok aljas állítást,
Amit a jájemnek ténnyé kéne tenni,
Hogy világuralmát meg tudja szerezni.
Erősen tagadják azt az érintettek,
Hogy ők ilyen listát bárhol lefektettek.
Azt állítják róla, hogy ez egy dőreség,
Amit összehordott a cári rendőrség.
El is hinném én azt, nem igaz ott semmi,
Ennyi mocsokságot meg sem lehet tenni,
Ha nem látnám ezeket bárhol a világban,
Megvalósulni a nagy politikában.
Bergengócziában, kilencszáz hetvenben,
Első érvágással, mi elképzelhetetlen.
Bezárják Csepelen a nagy motorgyárat,
Nem építik többé a Pannoniákat.
Akkor még csak néztek, rázzátok fejetek,
Valóságos e az, mit lát a szemetek.
Nem kell soká várni, jön a gengszterváltás,
Akkor lesz teljessé a jájem pusztítás.
Nagy múltú gyárakat egy forintért vennék
Hogy az’tán bezárják, elhordják, szétverjék
Kinek lesz ez fontos? Jájem hatalmának
Mert a piacokon a helyére állhat.
Meg is teszi rögtön, nem is késlekedik,
A helybelieket jól szélnek eresztik.
Több legyet fog ütni ezzel egy csapásra,
Nem lesz bergengócznak akkor majd munkája.
A szegény ördögnek más nem marad hátra,
Megy lehajtott fejjel a jájem csapdába.
Keresve, mit kéne annak megcsinálni,
Elvtelen, megtörten szolgálatba állni.
Ha a jájem éppen gyakorol nagy kegyet,
Ad még neki munkát, melyből élni lehet.
No nem méltóképpen, csak koldúskenyéren
De egy szót ne szóljon mert kirepül menten.
Kinek nem fog jutni a jájem kegyekből,
Bús sanyarú sorsa nagyon hamar eldől.
Mint elfogy a pénze, kerül az utczára,
Ennyi lesz a jájem „szabadságnak” ára.
Bergengócziában , még soh’sem volt ennyi
Hajléktalan szegény, kinek nincs mit enni.
Jájem viszi pénzed, és a néptől várja,
Akit elpusztított, gondja legyen rája.
Éhezik ott apa, anya és a gyermek,
Így ássa a jájem népeknek a vermet.
Aki figyel kicsit, olyan filmet láthat,
Buldózerrel tolják, sírba a hullákat.
Ezzel kürtölik majd a világot tele,
Szégyellje mindenki, mit is tettek vele.
A sok jámbor ember szégyelli is nagyon,
Mit művet egykoron a náci hatalom.
Téged azzal zsarol, de ő nem szégyelli,
Hány milliót ölnek sunyi ármányai.
Méltatlan hatalmát, hogy majd kiterjessze,
Legyen az mielőbb minden nemzet veszte.
De a tömegsír, most nem a jájem helye,
Mert van a jájemnek nagyobb buldózere.
Mellyel gátlástalan, azzal tolja élve,
A világ népeit, mély sötét vermébe.
Ezt a buldózert kell elkobozni tőle,
Erős bilincseket gyártani belőle,
Ezzel rabul ejtve jájem mocskos kezét,
Jóra fordíthassa a rengeteg eszét.
De ez csak egy abból, mit ködben megláttam,
Útban lesz a nemzet, bergengócziában.
Fel kéne számolni, el kéne tűntetni,
Ezért bármi aljas dolgot meg szabad majd tenni.
Az, ki ezt a földet sok ezrede védte,
Nyugat bástyájaként ömlött hősi vére.
Tatárnak, Töröknek félholtan ellenállt,
A zivatarokból mindig csak talpra állt.
Jájem próbálja majd legyilkolni ésszel,
És a kapzsiságtól vállig mocskos kézzel.
De kevés lesz ehhez minden nagy tudása,
Mert ezt a világnak sok nemzete látja.
Azért, hogy meggyőzzön ő majd benneteket,
M’ért pusztítaná el mind a nemzeteket,
A hajánál fogva rángat elő mindent,
Ami igazságot, helyéről kibillent.
Eléd vetíti majd, az éhhalál rémét,
Túlnépesedésnek rossz következményét.
De arról nem beszél, mennyit kell, fizessen,
Hogy rengeteg gazda semmit ne termeljen.
Az Isten adta föld gondoskodna rólunk,
Ha kétannyian lennénk, mint ahányan vagyunk.
Jájem ezt nem hagyja, nagy gáncsot vet ebbe,
A kenyérnek árát, hogy felemelhesse.
Mert ez a hazugság nem jár eredménnyel,
Rátok fogja majd, baj lesz a szeméttel.
Mert, hogy sokan lesztek, sokat szemeteltek,
Szép tengereitek szemétdombok lesznek.
De ezt mind ő gyártja, erről bölcsen hallgat,
Te leszel felelős, mert te széjjelszórtad.
Legyártott tonnákat, bezsebelt nagy hasznot,
Más ingyen gyűjtse be, a sok rossz palackot.
Duplán fizeted majd, a szemétnek árát,
És még te okozol környezeti drámát?
Igaz, felelősség, aki csak eldobja,
De sokkal nagyobb, aki tonnaszámra ontja.
Nem ez lesz jájemnek minden mocsoksága,
Hogy bergengócz népet végleg kicsinálja.
Nagy alapossággal csinál viszályokat,
Ellene hangolná majd a czigányokat.
A fel-fellebbenő ködök mögött látom,
Mi zajlott és zajlik, szerte a világon.
Itt-ott egy-egy embert czigányok megölnek,
Meg is fogják őket, börtönbe kerülnek.
Ki bízza meg őket, vagy maguktól teszik?
Soha sem derül ki, fő, hogy elvégezik.
Az’tán meg czigányt öl, valaki sötétben,
De a tettes elvész éjszaka ködében.
Nem találják sehol, a nagy kereséshez,
Idegen rendőr jön, a bergengócz néphez.
Azok sem hiszem, hogy meg tudnák találni,
Profi módra gyilkol e körökből bárki.
Jól van kiképezve, pontos a fegyvere,
Bergengóczhoz pedig, nincsen semmi köze.
Persze a czigányság, hogy megvédje magát,
Halálosnak látván a bergengócz hazát,
Saját védelmében elkezd szervezkedni,
Csak idő kérdése, hogy majd fegyverkezni.
Van is ilyen pont a jájem protokollban,
Nem is csak úgy rémlik, látom azt konkrétan.
Fel kell fegyverezni ott a kisebbséget,
Ahol a háború szolgálná a „céget”.
Nem fog sikerülni a mocskos kísérlet,
Nem lehet egymásnak ugratni a népet.
A czigány sem hülye, bergengócz sem állat,
Ez a jájemektől nem lesz jó találat.
Ki több száz éve él együtt jóban rosszba’
Nem öldösi egymást jájem akaratra.
Ha már mindenképpen fenyegeti létét,
Inkább megkeresi közös ellenségét.
De vannak még ennél finomabb húzások,
Jájem tisztességben nem is nagy túlzások.
Nem, ily erőszakos, de nagyobb hatások,
Akadnak még azért, tervezett rablások.
A kiszemelt népet, hogy butává tegye,
Görbe útjában lesz annak egyeteme.
Akad a jájemnek egy hitvány embere,
Úgy látom, hogy lesz is tudás minisztere,
Hatalmas eszével ki tudja találni,
Az egyetemeket be kellene zárni
Vagy idegen kezébe el kellene adni,
Bergengócz tanuló ne tudjon tanulni.
Terveit elvetik mind-mind a tanárok,
Támogatják majd, vazallus janicsárok.
Kiket jájem keze fog majd oda rakni,
Ahol a legtöbbet képesek ártani.
Tudásuk közel sincs beosztottakéhoz,
Ennek ellenére, sikert és babért hoz.
Tudományos munkát mások megcsinálják,
Alkotó elsőként, a janicsárt írják.
Ez következik a hierarchiából
Mit jájem épít majd, és mindenütt ápol.
Így sajátítják ki a nemzetek eszét,
Maguknak hirdetve mások eredményét.
Biztos, hogy itt is majd lesznek kivételek,
Érje őket ezért kiemelt tisztelet.
De általánosan nem ez lesz jellemző,
Lesz bőven janicsár, máson élősködő.
Mindez ellenére, nem sül ki a szeme,
De az effélének, nincs szégyenérzete.
Megszüli az anyja bergengócz hazába’,
A nép pátyolgatja kisgyer’ek korába,
Jó ellátást kapva, később ki is teszi,
Bele a tányérba, amelyikből eszi.
Ha meg előírja a protokoll neki,
Ilyenképpen is kell népet butítani,
Akkor ne tagadja annak létezését,
Vállalja fel nyíltan a szemétkedését.
Se szeri se száma a sötét húzásnak,
Mit szégyentelenül köztünk kitalálnak
Becsületes ember szinte el sem hiszi,
Ki lesz vezényelve utczára sok buzi.
De ők másként hívják: homoszexuális,
Joga van tüntetni, nosza menjen már is.
Apja egyiknek sincs, ott vele mellette,
Mert az jószerével meg sem történhetne.
Ha egy férfi? Netán, erre vetemedik,
Asszony hasa attól soh’sem kerekedik.
Nehezen tudják őt társak elfogadni,
Visszafojtott undort mindenhol láthatni
De ha már így esett, ilyen lett a némber,
Maradjon szép csendbe a „betegségével”.
Senki nem utálja, amíg meg nem tudja,
Ha ő nem hirdeti, senki se’ kutatja.
Egészséges ember sem megy az utczára,
Hírdetni hogy ő az effélét nem állja.
Nem áll ki a térre, mutatni, hogy szokta,
Tenni az ilyesmit, ha épp megkívánta.
Jájem tudása nagy, a viszályszításban,
Úgyszintén élen jár ügyes átvágásban.
Kitalálja azt is, azért díjat kérhet,
Hogy saját hazádban, autód elférhet.
És ha tiltakozol, jól rád kiabálja,
Igy van ez mindenhol. Minek jár a szája?
Tudjuk is hogy így van, hisz már mindenfele
Keresztül átverte a világot vele.
És ha mögé néznek, mert már nagyon kéne,
Hova is kerül a bergengóczok pénze,
Jájem kézből indult, épp ő a gazdája,
Jájem kézbe esett, csodák csodájára.
Mit adott a jájem, a pénzért, mit kapott?
A saját hazádból egy ágyni darabot,
Amit védelmezett sok nemzedék vére,
Hősi kitartással, sok-sok ezer éve.
Mit is tesz az érte? A seggét vakarja,
Mégis, kevés pénzét, mindenki od’ adja
Bele ne kerüljön a közös egészbe,
Inkább egy csillogó Ferrari a vége.
Nem láttok ti ott majd, „kifordult” világot.
Ahol bergengózc nyit, ilyen társaságot,
Ki már ötven éves, négy diplomája van,
És a jó voltukból, immár hajléktalan.
A jámbor bergengócz fizet mint a köles,
Közben még biztosít, adót, benzint fizet.
De ha megy majd mással, villamossal, busszal,
Ott is úgy leveszik, alig bírja szusszal.
Alapos ok van rá, meg kell azt majd nézni,
Nem csak jájeméktől szelíden kérdezni,
Hova keveredik a jegyeknek ára,
M’ért kevés az mindig, mind a kiadásra.
Ezért dolgozik hát a bergengógz birka,
Aki ilyen bálnát kifogni nem bírna,
Jájem vigyáz arra ebbe’ a hazába’,
Be ne essen itt pénz, soha más markába.
Ha van más oka is, mint jájem tolvajlás,
Kényszer a fizetés, mert nincs más választás,
Világ minden táján elvárható lenne,
Utolsó fillérig a közösbe menne.
Bergengócz szerencse, hogy csak az új korba’
Kerül e sunyiság ebbe a bús honba.
Ahol nincs már szava nemzetközösségnek,
Jájem azt gondolja, a nyakára léphet.
Bergengóczal együtt Czigány, Német, Zsidó
Közösen szenvedi el, amit sorsa kiró.
Együtt él békében, nem egymást kergeti,
Míg jájem a jármát nyakába nem teszi.
De hisz volna szava, csakhogy nem hallatja,
Mint egy szelíd birka, békén elfogadja.
Már nem is hajlandó felemelni magát,
Hogy egy választáson nyerje meg a hazát.
Ott a lehetőség, hogy magát megóvja,
Az oda nem valót mind háttérbe tolja.
Ne lehessen embert tovább nyomorgatni,
Bergengócz családot, fel, élve boncolni.
Tele lesz a töke ennek a világnak,
Minden fontos poszton csak jájemék állnak.
Gyorsan kell akkor már ennek végét vetni,
De valahogy még is, nem kezdi el senki.
Ha bergengóczokban régi virtus még lesz,
Na meg, ha szeretet, még okosabbá tesz,
Meg tudja mutatni ennek a világnak,
Hogy tisztesség híján, jájem meg nem állhat.
És a többi nemzet, aki együtt szenved,
Hamarost átveszi e harcos türelmet,
Mint dominó dől majd a jájem hatalma,
Amit egyetlen nép sehol nem siratna.
Ezért nem hiszem én, hogy az egy koholmány,
Mit közre fog adni ésszel az orosz cár,
Hisz megvalósítását, hol halad, majd látni,
És csak a jájem tud ilyet kitalálni.
Elavulttá válik, kár is említeni,
Később majd új tervet kell elkészíteni.
A határt nem tudja jájem aljassága,
Meddig mehet el a népek pusztítása.
Az a dühös bosszú, ha nem is volt kevés,
Eredménye annak, harag és megvetés,
Semmi az mindahhoz, mit a jájem készít,
Világuralmához, habzó szájjal épít.
Egy doktor Richard Day ismert nevű ember,
El fogja mondani, egy nagy zárt teremben,
Népek irtására, mit tervez a jájem,
Mihez viszonyítva, szende szűz lesz Hitler.
Beszámol magától, erőszakmentesen,
Egyezerkilencszáz és hatvankilenczben.
Elmondja, hogy nekik, nem kell annyi gyermek,
Azt is meg kell ölni, ki meg sem született.
No, nem a sajátját, az ugye rossz lenne,
De a más népekét, mind a világ szerte.
Szétzúzásra kerül minden nép családja,
A gyermek, ha már van, legyen hű szolgája.
Rengeteg aljasság van még a beszédbe’
Leírni sem tudom, mi lenne a vége.
Valami rettentő z
