Rengeteg aljasság van még a beszédbe’
Leírni sem tudom, mi lenne a vége.
Valami rettentő zagyvaságot látok,
Leírom nektek is hátha ti tudjátok.
http://vegtelenszeretet777.shp.hu/hpc/web.php?a=vegtelenszeretet777&o=szex_es_uj_vilagrend_jNKA
E zagyvaság mögött, úgy valóra váltan?
Felsejlik valami, mit még soh’sem láttam.
Letéve egy tábla, nagy asztal szélére,
Fedele is annak, felnyitva előtte.
Kis tábla teteje tele van koczkákkal,
Mind tele van írva betűkkel, számokkal.
Fedélbe szerkesztve marhahólyag ablak,
Az ablakon kívül pedig betűk vannak.
Szokatlan az írás, valahogy böngészem,
„szex és új világrend” mi a czíme lészen.
Az van írva benne, nem lehet gyer’eked,
És jószerével is, csak ha feleséged.
Ha az sem lesz neked, egyedül kell élned
Valami „single”? ként, szerteszét kefélned.
Árendában lévő házikóban lakhatsz,
Vagy egy fogadóban, ha annyi pénzt kaphatsz.
A sajátod semmi, csak ami rajtad van,
Sok nemzetségtársad osztozik sorsodban
Ételt, ha volna hol, akkor sem termelhetsz,
És elemózsiát el sem is vermelhetsz.
Csak annyit ehetsz majd, amire még telik,
Ha bezárt boltra lelsz, kopognak szemeid.
Nem a vidámságtól, csakis az éhségtől,
Ilyen élet vár rád, terv készítőjétől.
Dolgozni elküld egy másik városba,
Ha van feleséged, azt meg otthon tartja
Munkádból meg sem jössz, leginkább csak éjjel,
Így mentek nejeddel leghamarabb széjjel.
Ha mégis eközben születik gyer’eked,
Elveszik azt tőled, te nem szeretheted.
Egész napját tölti majd az iskolába,
De tudást nem szerez, a terv garantálja.
Igaz iskolába, kiválasztott mehet,
Te pedig nézheted, hogy szenved gyermeked.
Nem lesz majd jövője, ahogyan neked sem,
Addigra ködbe vész sok megannyi érdem.
Sanyarú sorsodat, aki látni fogja,
Inkább a barátját jól hátba tolja.
Nagyon undorít ez, inkább nem is nézem,
Meg kell azt előzni, hogy életbe lépjen.
Abban az időben nagy lesz a verbunkja,
Mutatják, hirdetik, lesz abba sok munka.
Egészséges ember lassan már szégyelli,
Hogy ennyi ferde közt kell neki létezni
Nem lesz azokból több, mint mi korábban volt,
Csakhogy a jájem majd csinál nagy reklámot,
Hogy azt a keveset nagyon soknak lássad,
S holnapra magadat, tőlük el ne hányjad.
Épít’ni nem szabad ez a terv csak pusztít,
Erkölcstelenségre, ferdeségre buzdít.
Sokat láthatod majd, ha nem is akarod,
Majd minden filmjében mindezt megkaphatod.
Vagy nagy részletességgel, durva erőszakot.
Ne legyen újdonság, ha tekerik a karod.
Hozzá kell szoktatni ezt a birka népet,
„Szép” új világukban, miben lenne részed.
Szabadság czímkével ezt is megkaphatod,
Ha mint bankár horgát ügyesen bekapod.
Ha már rajta vergődsz, törölheted szemed,
Akkor ÉDES HAZÁD, már meg nem védheted.
Jájem észnek hiszi, sőt, tartja is magát,
Mert, hogy kézben tartja majd a politikát.
Azt gondolja, ezzel majd mindent megoldhat,
De sikeres mára, jöhet borús holnap.
Jönni is fog bizton, ha ennyire sötét,
Nyíltan kiadja majd a szövetségesét.
Ki megbízásából országot felforgat,
Kordonokat bontva ezreket táncoltat,
Ahogy jájem fütyül, arra a ritmusra,
Azt ö szép nyugodtan hagyja. hagy csinálja.
Aki csendben leül véleményét mondva,
Ütlegeli, tépi és letartóztatja.
Erősnek, keménynek mutatja majd magát,
Bottal kergeti szét bergengóczok hadát.
Fegyvertelenektől reszket a valaga,
Nem fog félni tőlük bergengócz nép soha.
Honfitársaidat uszítja ellened,
Ne haragudj rájuk, hisz meg kell értened,
Jájem fizetésért, neki ez a dolga,
Akkor is, ha ezt a jájem tőled lopja.
Azért teszi mindezt, hogy rettegjél tőle,
Ne láss ne is hallj, s ne űzz gúnyt belőle.
Széles tudásával végül fel sem fogja,
Egységes testeden, nem más, mint egy bolha.
Kurva kellemetlen, csíp, s a véred szívja,
Ha megrázod magad, így a földre hullva,
Mit sem árthat neked, helye a porban lesz,
Rácsapsz csípésére, az is múlóban lesz.
És ha később vígan hangzik a köszöntés,
Adjon Isten, s neked szól ez az üdvözlés,
Bátran felelheted rá azt majd: szebb jövőt,
Nem vesz erőt rajtad, ki szavakat kitörölt.
Inkább csak szándéka az, hogy kitörölje,
Ettől még nem vész el bergengócz jövője.
Újra írja azt majd, erős kézzel tartja,
Nálatok dől majd meg jájemnek hatalma.
Az, hogy eleid is hajdan így köszöntek,
Jó okuk volt arra, féltették jövődet.
Jájem erőszaktól, kitől te is félted,
De lefasiztázzák lehurrogják őket.
Lesz aztán közülük, ki ezt megsokallja,
Béketűrő fejét erőszaknak adja,
Valami Szállasi lesz a vezetőjük,
Nem érdekli őket múltuk sem jövőjük.
Nem is lesz azoknak, mert rossz úton járnak,
Vélt, s valós bajokért szörnyű bosszút állnak,
Lehengerli őket kelet sok fegyvere,
Az’tán már a jájem jól elbánik vele.
De ti majd okultok durva hibáikból,
Nem hoztok csúf törvényt más társaitokról.
Csak szépen, szelíden fogjátok meg kezét
Tisztesség látásra nyitjátok meg szemét.
Elmondjátok neki, tán ő is belátja,
Nem szabad ékeket verni a családba.
Apára anyára fiút uszítani,
Ki azt felnevelte, ő meg sírba viszi.
Szégyen jájem terve, világ romlására,
Ami szép van benne, elpusztítására,
Mindezt olyan céllal, hogy viszályt szíthasson,
Nemzetet pusztító hatalmat alkosson.
Egyre hitványabbá tenné majd a zenét,
Ne legyen érzelmes, dallamos, csak szemét.
Majd beléd sulykolják, hogy ez most a módi,
És te „önszántadból” ezt fogod hallgatni.
Ezzel is fordit’nak szembe szüleiddel,
Kik neveltek téged még nagy szeretettel.
Mindennek a végén azt várják el tőled,
Hogy egy tablettával magad öld meg őket.
Fejedbe sulykolják, ez a tisztességes,
Ha már nem dolgozik, ne terheljen téged.
Ők viszont becsülik bölcs öregjeiket.
Csak téged bíztatnak, vedd el életüket.
Azt mondják majd neked, teher életedre,
Gondot kell viselned értéktelenekre.
Jájem téged óvna, legyen érte hála?
Hogy küldheted őket, el a másvilágra.
Nem tudom ki mondta, és ki írta volna,
De ilyet le nem ír, csak a jájem tolla.
Talán nem jól láttam, bár adná az Isten!
A marhahólyagon ilyen írás nincsen.
Ki dolgozna békén, azt ő soh’sem hagyja,
Szeretett családját, hogy jólétben tartsa.
Hazug indokokkal rendelkezik arról,
Kitiltanak téged városi utakról.
Ha te egy városban építesz új házat,
Vagy régit szükségből megrenováltad,
Rájössz arra akkor, mily sunyin gáncsolnak,
Nem visznek semmit sem, csak majd két három nap,
Vagy egy hét teltével, és az lesz az indok,
Jájem hivatalban, hogy lassú az írnok.
Sok pénzbe is kerül, így a fuvar drágább,
Te fizeted majd meg, hazug törvény árát.
Mert, hogy azt hazudják, nyugalmadért teszik,
A zörgő nagy gépek kényelmed elveszik,
De hisz ez hazugság, hisz magad is látod,
Ha engedélyt kérnek, ugyanazt kiállod.
Engedélyt nem lehet meg sem is tagadni,
Aki azt majd kéri, ki kell annak adni.
Ez így természetes, csak a szabály álnok,
Valahogy össze kell rakni a világot.
Itt nem az a fontos, hogy pihensz, avagy sem,
Újabb jogcím kellett, kevés pénzed ellen,
Hogy szedjék el tőled, hogy meg ne maradjon,
Hogy akit megbíztál, azért dolgozhasson.
Az’tán mikor már a pénzedet elszedték,
Nagy kegyesen akkor mégis megengednék,
Vigyenek hát hozzád téglát, fát, kenyeret,
De már nem lesz pénzed, mivel megveheted.
Mindezt elintézik, és te örülj neki,
Hogy ősi hazádból még nem üldöztek ki,
De hogy azt tervezik, ez egyre biztosabb,
Főjanicsár szól majd, hogy kívül tágasabb.
Mind e gáncsokat kell szépen eltörölni,
Erkölcsöd, tartásod híven megőrizni,
Nem fogadni azt el, hogy jájem letörje
Bergengócz hazádat végleg eltörölje
Ha idáig eljut, látsz majd ilyen csodát,
Nálad sokkal inkább otthon érzi magát.
Mikor már átlátod, hogy, s mit tesz ellened,
Felébreszt majd benne gyilkos félelmeket.
Védekezésedtől, hogy megvédje magát,
Becsempész hazádba sok saját katonát.
De itt nem oly erős matematikában,
Mint a fosztogató bankok kamatában.
Ha ő százat állít többszázezer ellen,
Megeszitek ti azt, akár elevenen,
De ez meg nem eshet, ez dőreség lenne,
Tudja, hogy kemény fal, melynek fejjel menne.
Egyet felejt csak el a jájem nagy terve,
Elötte is ott lesz, világ történelme
Ebben ismerettel leghülyébb is látja,
Meddig terjedhet egy erő aljassága.
Minden birodalom akkor omlik össze,
Mikor tisztességét, erkölcsét vesztette.
Ha még ezt erővel fogják gyorsítani,
Légváruk hamarabb fog összeomlani.
Nem is adnék hitelt egy ilyen írásnak,
Ha azzal egyezőt létre nem hoznának.
Köztetek szétnézve mindenütt csak látom
Megvalósulni mindezt a világon.
De ha már ez okból, íly hitetlen vagyok,
Azért jó ötletként egyet elmondhatok,
Ellenük nem szabad erőszakot tenni,
Többen próbálták már, az eredmény semmi.
Nehéz természetük hamar kiviláglott,
Kihívva ellenük többször a világot,
Megpróbálkozott már Titus, Fülöp, Hitler,
De ott volt Sztálin is, bolsevista hittel.
Ez a sok törekvés sorra mind elveszett,
Mert nem volt mögötte emberi szeretet.
Csak indulat, bosszú, ami fel sem vette,
Hogy az összes embert Isten teremtette.
A veszély majd fennáll, jobban, mint korábban,
De nem lesz pusztítás! bergengócziában.
Hogy ezt biztonsággal tudjátok mellőzni,
Politikában kell súlyos rendet tenni!
Ez a próbája itt, most minden embernek
Szeretni azokat, akik ilyet tesznek.
Mert szeretni könnyű, a kedves barátot,
Ki soha, véletlen, a légynek sem ártott.
De az ilyenfélét, azt nehéz szeretni,
Ki megdobott kővel, kenyérrel megdobni.
Keserves tanulás, most ennek az ára,
De csak levizsgáztok, végre valahára.
Azt nem mondja senki, hülyének kell lenni,
Így a gáncsoskodást, vissza nem verhetni.
De azt IGEN mondja, tedd azt szeretettel.
Bármilyen helyzetben, legyél mindig EMBER.
Nem emberhez méltó egyetlen tervezet,
Mi egy vagy több népet alapból elvetett,
Ami annak végül halálát kívánja,
Nem lesz annak soha, haszna csakis kára.
Alakulóban van a szeretet világa.
Ezt egyre több ember magától is látja.
A gonosznak eljött a végső órája,
Maradék mocskát most a világra hányja.
Nincs benne szeretet, és sem könyörület,
A nagy bíró előtt ezért majd ő fizet.
Ha bárki ezért őt megöli vagy bántja,
Minden bűne átszáll majd a gyilkosára.
Ezért mondom most azt, nem kell nekimenni,
Durva erőszakkal bárhol elkergetni.
Meg kell szorítani kicsit, hogy tanuljon,
Hagyni neki időt, hogy visszavonuljon.
Azzal, hogy született kicsit részeddé lett,
Ő is alkotja a nemzetközösséget.
Aki csak idejött, tekintsd őt vendégnek,
De ne engedd neki, kiszorítson téged.
Olyan vendéget még dédapád sem látott,
Ha te szeretettel asztalodhoz várod,
Ő mondja meg neked, mi legyen a tálba’,
És még mellé azt is, hogy legyen csinálva.
Ez csak nekik lenne elfogadott forma,
Világszerte nem fér, ez a vendégjogba.
Ha akaratodon tenne erőszakot,
No, akkor jogosan kiutasíthatod.
Békén kell őt hagyni, köztetek jól éljen,
Csak amit ellopott, adja vissza szépen.
És ha nagy bajából végül is kilábol,
Tartsátok jó távol a politikától.
És ha szépen lassan feljut arra ’ szintre,
Hogy a többi embert nem veszi semmibe,
Azután majd lehet jól együttműködni,
És ezt a világot sokkal szebbé tenni.
Ha majd így alakul a világnak sorsa,
Ez nagy diadal lesz, mert szeretet hozta
Boldogan élhetnek ifjak és a vének,
Érjen ezzel véget e reményteli ének.
Írta ezt a verset, jövőt látó szemmel
Julosvai Daróczos Bendegúz
