A Magyarországi droghelyzet hátteréről.
Ahhoz, hogy ezen elgondolkodhassunk, vissza kell tekintenünk arra az időre, amikor még Magyarország, a nyugodt, drogmentes régiókhoz tartozott.
A drogot is, mint annyi mást, a munkanélküliséget, a közbiztonság súlyos romlását, a cigánybűnözést, az eladósodást, bankrablást, az erkölcsi züllést, a pusztító szándék hozta hazánkba. Mindaddig, ameddig ennek képviselői hatalmat kapnak és gyakorolnak, javulásra, reálisan nem számíthatunk. Most, csak a drogok helyzetét próbálom megérteni, és megértetni az érdeklődőkkel.
Hogy miért írok előre elhatározott tervekről, a drogok vonatkozásában, arra álljanak itt, az alábbi idézetek:
Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik elõadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 fõnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú elõadást tartott. Beszéde elõtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegû belsõ tájékoztatásnak mondanivalóját. Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel ismert média személyiség kérésére emlékezetbõl felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-benhallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövõt vázolta fel. …
…A kábítószer fogyasztás bátorítása.
A kábítószerek használata is könnyebbé válik és fokozódik. Ugyancsak bátorítják az alkoholfogyasztást.
Egyidejûleg a kábítószer - ellenes intézkedéseket is megszigorítják. A kábítószer fogyasztás bátorítása és az ellene való harc fokozása csak látszólag jelent ellentmondást. Az egyik magyarázat, hogy a kábítószerek könnyebb elérhetõsége lehetõvé teszi, hogy azok a gyenge emberek, akik a drogok rabjai lesznek, kirostálódjanak. Hiszen a Föld is, mielõtt túlnépesedetté vált, keresztül ment azon a korszakon, ahol a dzsungel törvénye érvényesült, és csak a legéletképesebbek bírták a versenyt. Ekkor az embernek még az idõjárás viszontagságai, a vadállatok és a betegségek ellen kellett védekeznie. Csak a legrátermettebbek élték ezt túl. Most, hogy a világ civilizálódott, ma már az alkalmatlan egyének is életben maradhatnak azoknak a költségén, akik õket eltartják. A kábítószer függõség bizonyos értelemben helyreállítja a dzsungel törvényét, mert segít a legalkalmasabbakat kiválasztani. Dr. Day szerint a kábítószer kereskedelem és fogyasztás fokozott üldözése pedig folyamatosan ráirányítja a közvélemény figyelmét erre a problémára. Ez egyben csökkenti az amerikaiak önelégültségét, miszerint az Egyesült Államok biztonságos és kellemes hely.
E sorok írója azzal kívánja ezt a magyarázatot kiegészíteni, hogy a pénzgazdasági rendszerben minden pénz a kábítószer termelésbõl, kereskedelembõl és fogyasztásból származó pénz is a nemzetközi pénzügyi közösség bankjaihoz vándorol. A kábítószer iparág egyik feltétele, hogy a termelésen túlmenõen legyen sokmilliós fogyasztói réteg, amely kábítószerfüggõként biztos keresletet jelent. Mivel a kábítószer olcsón elõállítható értéktelen anyag, ezért nagy üzleti hasznot csak akkor lehet rajta elérni, ha az államok milliárdos ráfordítással keményen üldözik. E miatt az üldözés miatt az önmagában értéktelen kábítószer piaci értéke a sokszorosára növekszik és ekkor már nagy hasznot lehet a forgalmazásából bezsebelni. Ez a pénz pedig nem a kábítószer kereskedõk szalmazsákjába kerül, hanem többszöri átmosással a nemzetközi pénzügyi közösség pénzintézeteibe.
Ezek szerint, ez az emberellenes csapda, már 69-ben állami terv volt az Amerikai Egyesült Államokban. Hogyan került hozzánk, ez egy hosszabb folyamat eredménye. Érdemes tudni, hogy hazánkban 1919-ben nyíltan, később egészen a mai napig, vagy nyíltan, vagy illegalitásban, de működött az a pusztító erő, ami mai helyzetünket kialakította. Nem voltunk, és nem is vagyunk elég éberek, hogy immunisak lettünk volna, a pusztítással szemben.
Az egész, kezdődött azzal, hogy elültettek a magyar fiatalok fejébe, egy beteges nyugatimádatot. A majmolás, olyan szintre fejlődött, fejlesztették, hogy ami nyugatról jött, az csak jó, ami hazai, az csak rossz lehetett. Az senkit sem érdekelt, legalább is nem reklámozták, hogy az Ikarusz, a San Franciscói városi közlekedési tendert, a világ összes autóbusz gyára előtt nyerte meg. Semmi hasonlót sem, noha voltak dolgok, kiválóak, világszínvonalúak, MAGYAROK.
A butításban, élen jártak egy kisebbségi csoport tagjai, akik már akkor is erősen kézben tartották a média és művészvilág szálait. Munkásságuk, egyik koronaékköve ez, az akkori slágerrészlet: „ a jampecek a Shevroletben orrba-szájba nyomják a dudát”. De nem rosszabb a „New Jork- New Jork”, vagy a „Valami Amerika” sem. A hülyítés folyamatos, és mi vevők voltunk, vagyunk, de remélem, nem sokáig leszünk rá. Már majdnem elértük Amerika „szabadságát”. Már csaknem úgy letámadják a kormosok a magyarokat, mint Amerikában a feketék, a fehéreket. Ugyanaz a politika, aztán mégse tetszik.
Most már nem. Most, hogy kezdjük valóban megismerni, lekopik róla a fényezés, és egyre nehezebb felújítani. Már sokakban nem fétis a nyugat, kezdjük felismerni a magyar hagyományok szépségét, és értékét.
De térjünk vissza a kábítószerhez.
Hogyan lehet, értelmes magyar fiatalokat, rávenni a drogfogyasztásra. A módszer összetett és nem rövid, de sajnos, elég sikeres.
Első lépésben tiltani kell, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb.
Második lépésben, olyan kitüntetett, reflektorfényben álló „embereket” kell felmutatni, akik körül rajongó tábor alakulhat ki. Széles körben, gyakran kell propagálni ezek kábítószer fogyasztását, különösen, ha ez, mondjuk, homoszexuális életvitellel együtt fordul elő. Ilyenek legyenek a példaképek.
Nem holmi Széchenyi, Kossuth, Eötvös vagy Both, hanem Elvis, Alföldi, Stohl, a való világ „celebjei”, vagy a talpig nyugati kulturált Győzike. (a talpától felfelé, már csak baseballütő) Őket állítja a hamis média, példaképnek, a mi fiataljaink elé, és sokan beszállnak a hintájukba.
A hülyítés harmadik lépcsője a zene. Pontosabban, az, a zenének már aligha nevezhető, egyetlen, vagy egy zenei motívumot sem tartalmazó, 20 másodpercenként, fél óráig ismétlődő lüktetés, ami még a normális embert is önkívületbe képes vinni, minden narkó nélkül is. Ez, meg egy kis narkó, totális önkívület. Teljes menekülés egy kis időre, a kilátástalanság, a hiányok, és a még nyomokban meglévő erkölcsi gátak csapdájából.
A negyedik lépcső, maga a kilátástalanság. Apa négy órában dolgozik, anya kiszegezheti a diplomáját, mert az öcsém születése után nem vették vissza, mert közben megszűnt a munkahelye, és fogalmam sincs, hogy jövőre én, mit kezdek magammal. Fiatal vagyok, élni kell, hát élek, ahogy lehet.
Az ötödik lépcső a reklám.
Alig van olyan nap, és olyan médiacsatorna, amelyiken legalább egyszer elő ne fordulna a kábítószer a hírekben. Ha történik egy baleset, mindig hozzáteszik, hogy állt, vagy nem állt a vezető, „tudatmódosító” szer hatása alatt. Mint ha ez olyan elterjedt lenne. Mint ha minden második ember narkózna hazánkban.
Ha a részeg kisebbség, fényes nappal az utcán agyonveri a magyar családapát, akkor „szegíny, nem tehet róla, hiszen be vót gyógyszerozva”. Én is sajnálom; az áldozatát, meg azt, hogy a Kádár korszak vége óta, az ilyenért, nem fúj a szél senki talpa alatt. Nagy kár!
A hatodik lépcső, a módszeres kiképzés.
Iskoláinkban, különórákon oktatják a gyermekeinket a kábítószerek használatára. Ez nem tévedés, ez tény. Kábítószer ellenes kampánynak álcázva, szakemberek tartanak különórákat, osztanak szét nyomtatványokat. Ezeken az órákon, három szó esik arról, hogy a narkó káros, és veszélyes, hogy függőséget okoz, de a többi negyven percben, az előadás arról szól, hogyan lehet a veszélyeket csökkenteni, ha „valaki netán mégis” használni akarná ezeket a szereket. Sokan elhiszik, hogy ez egy preventív intézkedés. Egy frászt! Ez egy álcázott reklám!
Ennyi lépcső kell ahhoz, hogy az átlag fiatalok egy csekély hányadát megfertőzhessék a „nyugati kultúrával”. Ezt, a csekély számú fiatalt mutatják fel úgy, mint ha a narkó, már Magyarországon is, az élet szükséges rossz velejárója lenne. Olyan ez, mint az erkölcs pusztításában, az iskola folyosójára szerelt óvszer automata.
Mit üzen ez a fiataloknak?
Mi mást üzenhetne, mint azt, hogy minden egzisztencia hiányában, még gyerek fővel, nyugodtan kezdjék meg a szexuális életüket. Ez a természetes, hisz lám a felnőttek, még az óvszert is prezentálják hozzá. Ez egy hamis üzenet! Nem a felnőttektől, csak néhány alávaló züllesztőtől indul, és szomorú következményekkel jár a nemzetre nézve, különös tekintettel azokra a jobb sorsra érdemes fiatalokra, akik ezt félreértve, igazságnak hiszik.
Egyebek között, ezért fontos, és sürgős, megváltoztatni a magyar állapotokat.
Olyan emberek kezébe adni a hatalmat, akik jövőképet tudnak felmutatni, nem majd, hanem most.
Minden, ilyen útvesztőkön elveszített fiatal, felbecsülhetetlen kára a nemzetnek, és sajnos, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak.
Béla László
