A végén, mindenért fizetni kell!
Lehet a hatalomtól lerészegedve lehányni a népet, de a buli végén, jön a főpincér, és keményen benyújtja a számlát.
Elképesztő az egynegyedes kétharmad arcátlansága.
Az, hogy a liberálisok és a szocialisták választói elutasítása és a kaftános szócsövek fülsértő fasisztázása közepette, beérett a narancs-diktatúra, elég szomorú az ország népe számára. Szomorú, hogy emberek, akik gátlástalanul nyilvánvalóan hazudnak, arcátlanul mosolyogva ki mernek állni az emberek elé.
Lehetne két hét alatt rendet csinálni, ha a szándék meg lenne rá, de nemakarásnak, közmondásosan, mindig csak nyögés a vége. Nagyon eredményes az utóbbi évek uszítása a cigány és magyar lakosság között. Az ellenséges kormányzás igazi mesterműve.
A magyarokat felháborítja a cigányság diszkriminatív támogatása, a cigányokat pedig, a magyarok felháborodása. Sajnos, ez az utóbbi kormányok etnikai politikája. A cigányságot felhasználni, a magyarság „nem állami”, de támogatott pusztítására. Az állami pusztítás, nem lehet direkt gyilkosság. Az, az egészségügy szétverésénél, a gyógyszerárak felemelésénél, a táppénzek lecsökkentésénél, meg kell, hogy álljon. Más oldalról, a gazdasági ellehetetlenítés, a munkához, és a tisztességes emberi élethez való jog elsöprése, az ezekből származó depresszió, még elsüthető.
Ezek a látványos dolgok, és még mindig van egymillió magyar, és több mint egymillió kisebbségi állampolgár, akinek a tudatáig nem ért el, hogy az ellenség közös. Mindannyiunk elpusztítása a cél. Az a pár százezer, aki tapsol ennek a szándéknak, nem érne sokat a szavazatával, ha mi nem támogatnánk.
Miért tesszük?
Azért, hogy akadálytalanabbul működhessen hazánkban a bankok és a multik kibelező technikája?
Talán mégsem.
Talán tudatlanságból? Talán ilyen sokan nem látják, hogyan etetnek bennünket?
Megszabadultunk, néhány echte ormányostól, és szereztünk helyette kevésbé fajtisztákat. Ezek, bizonyítandó vazallus hűségüket, sokkal aljasabbul nyírnak minden elesettet. Nem elég a parkolási, meg a behajtási sarc, az adók, vadásznak ránk, az élet minden területén. Élelmiszer, vám ás egyéb kommandókat szervezve, hibát keresnek, és persze találnak is, a még meglévő magyar élelmiszerforgalmazóknál, hogy megöljék a bírságaikkal. Lassan már bármiért bírságolhatnak. Falból betévednek néha a multikhoz is, aminek azután nagy reklámot csinálnak. És sok agyonhajszolt ember, csak azt látja, amit láttatnak vele, és el is hiszi.
Elhiszi, hogy jobb lesz. Elhiszi, hogy aki valóban kiállna érte, az fasiszta. Elhiszi hogy az ördög, angyalbőrbe bújva, két hét alatt angyallá is változik.
De nem! Most nem a háttérből, a hatalom birtokában uszít.
Odamegy ahol a legnagyobb …..rt keverték, és felbiztatja a kisebbséget, hátha sikerül egy jó kis polgárháborút kreálni. Aztán visszavonja a rendőreit, hátha kitör a balhé. Ezt értik a legjobban.
Ehhez semmi a védekezésre képtelenek kifosztása. A hajléktalanok bírságolásának terve. A kitiltásuk az életből. Hol éljen a szerencsétlen, ha a munkáját, jövedelmét, fedelét már elvették. Sehol? Pusztuljon?
Hát nem.
Pusztuljon az, aki pusztít.
Néha arra gondolok, még megeshet, hogy valamelyik „díszpolgár” mikor a legaljasabb újabb ötletét hirdeti egyenes adásban, a világ szeme láttára úgy ég el, hogy csak a cipője marad. Láttunk már ilyet, és máig nem tudjuk az okát.
Spontán égésnek hívják, amikor egy test, belülről kifelé, úgy ég el, mint a napalm.
Egyszer, mindemért fizetni kell, nem csak a dugóért, az árulásért is.
Aki a hatalmát azok ellen használja, akiktől kapta, az bizony áruló a javából.
Nem árt ha tudja, az árulókat az a hatalom is utálja, aki használja, és amint feleslegessé válnak, leköpi és eldobja őket, az elárult nép, pedig nem fogja felkarolni. Ez régi, megdönthetetlen tapasztalat.
Béla László
