A mérgek ellenszere.
Számos trükkel pusztítják az emberiséget, mára, a világ kétharmadában. Szinte nincs olyan trükk, amit ezen az oldalon, valamelyik írásban meg nem lehetne találni. Túl azon, hogy fontos a trükkök ismerete, fontosabb, hogyan semlegesíthetjük, hatástalaníthatjuk őket.
Ha egy szóval akarom leírni, akkor az ellenszer, a szeretet.
Ezt az egyszerű meghatározást azonban, sokan általános, és semmitmondó frázisnak értékelik. Ha valaki erről beszél, legyintenek, mondván, : ez is egy gyáva pacifista, aki meg akarja váltani a világot.
A dolog, nem ilyen egyszerű.
Minden egyes részterületen, ahol a cionizmus hatékonyan képes pusztítani,
fellelhető, kimutatható, a pusztítás célcsoportját alkotó emberek szeretetének hiánya. Azokat az embereket, akik között jelen van és működik a szeretet, egyszerűen nem lehet pusztítani. A szeretet védi meg őket. Ez a megállapítás egymagában nem áll meg, de néhány egyszerű példán át, sokkal érthetőbbé válik.
Az ártó szándékú emberek, a jó szándékú többség megosztásával, egymás ellen való kijátszásával tudják megvalósítani ártalmas terveiket. Ahol a szeretet jelen van, ez a megosztás nem működik,
Hogyan osztanak meg bennünket?
Pl. gazdaságilag. Gazdagabb és szegényebb részekre. Az önzés, minden emberben, alapból jelen van, de ezt, az együttérzés, az empátia, képes elnyomni, egészen alacsony, „egészséges önzés” szintjén tartani. Ennek az empátiának az alapja a szeretet. A szeretet, amit helyesen értelmezünk, pl. az a képességünk, amivel beleképzelhetjük magunkat a másik ember helyzetébe, és megítélhetjük annak jobb, vagy rosszabb voltát. Ha különbséget tapasztalunk, két féleképpen reagálhatunk. Egyik, a szeretet hiányában az irigység, ami haragba, gyűlöletbe megy át, a másik, a szeretettel élő ember reakciója, az elemzés.
Mi okozza a különbséget?
A szeretet, egyben tárgyilagossá tesz. Képesek leszünk elfogultság nélkül elismerni, ha az a másik ember, aki gazdagabb, az esetleg szorgalmasabb, ügyesebb, képzettebb nálunk, és ilyenkor, nem is nézünk irigyen a másikra. A gazdasági megosztás, (mint az egységes 16%adó) a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat még gazdagabbá teszi. Ez a politika, éppen a szeretet hiányára épít, és sajnos jól spekulál. Bizony, az emberek egy része, nem elemzi a helyzetet, nem arra haragszik, aki a helyzetet kialakította nem kívánatosra, hanem arra, aki a helyzet kedvezményezettje, a gazdagabbakra.
Ez nem szerencsés. Ebből a haragból gyűlölet ébred, és egyfajta erkölcsi, tudati harc indul, és éppen ez a cél. A szegényebb haragudjon a gazdagabbra, legyen az ellensége, tegye tönkre a dolgait, jelentse fel, szolgáltassa ki azoknak, akik magát a helyzetet ilyenné alakították, hogy azt is szegényebbé tehessék.
A gazdag, haragudjon a szegényebbre, mert az irigyli őt, mert szándékosan kárt okoz, mert mindenütt gáncsolja, mert mindig követelőzik. Ha ez így alakul, máris megvan, az elérni kívánt cél. A társadalom két csoportját, sikerült egymás ellenségévé tenni, és ameddig ők vívják a kis harcaikat, addig nem keresik, ki a helyzet valódi felelőse. A valódi felelős pedig, akadálytalanul veheti el mindkettőtől, amit csak nem szégyell.
Nem szégyell semmit.
Azt hiszi, sőt állítja, neki ehhez joga van, mindenki fogja be a száját.
Így érhető el, hogy pl. a két réteg, nem hajlandó egy helyre szavazni, mert a gazdagabbak attól tartanak, ha az igazságosabb vezetésre szavaznának, akkor a szegényebbeknek juttatott többletet, az ő lehetőségeikből vennék el.
Ez nem így van.
A szegényeket leginkább a becsületességük tartja szegénységben. Erre mondta a „nagy ember”, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Éppen tőle, rossz ez a megállapítás. Ilyet még az sem mondhatna, aki egzisztenciáját a termelő munkával, értékteremtéssel alapozta meg, de aki, mint éppen ő, egész eddigi életében, mindig a mások munkájából, politikusként „tengődött”, ilyen megállapításra, semmilyen alapot nem szerzett.
Ha a gazdagabbak is belátnák, hogy a szegényebbekkel egy helyre, az igazságossághoz kell szavazniuk, akkor a szegénység felemelését nem az ő terhükre, hanem éppen az ilyen szerencselovagok megfékezése által valósíthatnánk meg. Eltávolíthatnák őket a politika pénzeszsákjától, és megadnák nekik a lehetőséget, hogy tevékenységükkel hasznot hajtva, bebizonyítsák, ők is képesek hasznot hajtani a közösségnek. Természetesen, a többivel azonos feltételek mellett. Így elérhető, hogy a politika pénzeszsákjai,
lassan kiapadjanak, és a politikusi munka, uralkodás helyett, szolgálattá váljék.
Akkor nem tülekedés lesz a pozíciókért, de nagyítóval kell keresni az erre vállalkozókat. Lehetővé válik, ami most lehetetlen, hogy jó szándékú emberek kezébe kerüljön a vezetés. Elérhető lesz, hogy a miniszter, a szó eredeti jelentésének megfelelően, szolgálója, ne pedig megnyomorítója legyen azoknak, akiket szolgálnia kellene.
Béla László
