A harc, csak ez után kezdődik
Most, a felvonulás tart, de lassan a végéhez közeledik.
Noha, a bibliát emberek írták, mégis csak, valami felsőbb, ember feletti tudás történelmi előrejelzéseként. Igaz, az idők folyamán számos változata vált ismertté, bizonyos részek, mint „nem kanonizáltak” kimaradtak belőle. Más részei a „helyesebb fordítás” címén egy két szó cseréjével teljesen átértelmeződtek, mégis maradt benne, egy Isteni gerinc. Ha valaki figyelmesen olvassa, bár rengeteg esemény burkolózik, a követhetetlen időmeghatározások, és a szimbolika ködébe, mégis beazonosíthatók események, amelyek valóban, az ott leírtak szerint történtek. Az eddig leírt történeti előrejelzéseknek, ma a végidőit éljük. Ha megnézzük a jelenések könyvét, annak az egyik legrégibb magyar fordítású szövegét, érdekes utalásokat találunk benne.
„2,2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;
2,3 És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.
2,4 De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.”
Ez a rövid kiragadott részlet pl. a magyarság utolsó ezer esztendejére igencsak jellemző dolgokat tartalmaz. A magyarság, ősi kultúrájából származó, napközpontú egy Istenhívő hitét, erőszakkal megváltoztatták egy modernebb, keresztény vallásra, tehát megkísértettük „azokat a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok,” Mai helyzetünkből eléggé nyilvánvaló, hogy hazugnak találtuk őket. Sajnos, valóban elhagytuk Isten iránt érzett első szeretetünket, vele az erkölcsünk egy részét. Az ember világában adható „bünbocsánat” okán, a bűnök lehetséges elkerülésének egy részét, (majd meggyónjuk) és az egymás iránti szeretetünknek egy részét.
Kemény ezer évet kaptunk érte, de hála Istennek, letelni látszik.
Most a felvonulás van folyamatban. És jönnek. Önként, és erőszakosan.
Most nem leborulni, hanem pusztítani. Pusztítani erkölcsöt, embert és vagyont.
Leborulni, a győzelmünk után fognak.
„3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik [rész 2,9.] zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”
És ez is valósnak tűnik. Hol lenne már magyarság, Isten, támogató szeretete nélkül? Van e még egy nép a világban, aki annyit szenvedett, mint éppen a magyarok? Tűrte e még egy nép, az emberektől, érdemtelenül rá mért szenvedéseket oly türelemmel, mint épp a magyarok? Van e még egy nép a világban, akinek ősi nyelve, földrajzi helynevei, a világ minden részén, évszázadok óta megtalálhatók? Nem az interneten terjedtek, nem a gyarmatosító hadak hurcolták be, ott voltak, vannak és lesznek. Miként járta volna be a világot a magyar kultúra, ha soha sem létezett volna, ahogyan ma oktatott történelmünk állítja? Hazugság az egész, és csak a magyarok gyalázásáról szól? Vajon miért olyan fontos, a magyarokat gyalázni, hogy még hazudni is érdemes érte?
Ezeket a kérdéseket, senki nem válaszolja meg. Azt hiszem Isten és a események fognak rá választ adni, mert emberek nem mernek.
Ma inkább merik terjeszteni, és támogatni a romlást. Tudjuk, ki támogatja?
Jól tudjuk.
„3,15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.
3,16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.
3,17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:
3,18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér [rész 7,13.] ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.
De nem látnak! Sem ők, sem a támogatóik. Inkább nem akarnak látni. Segítséget sem kérnek, csak vakon rohannak, hatalmas ricsajjal hirdetik hibájukat, és büszkék rá, hogy merik, és fogják majd a fejüket, amikor falnak szaladnak.
És hogy miért nem akar senki választ adni a kérdéseinkre? Talán ezért:
„6,2 És látám, és ímé egy fehér ló, [rész 19,11.] és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön”
Elöre eldöntetett ennek a végső harcnak a kimenetele? Sok rendhagyó dolog között ez sem lenne szokatlan.
Nemrégiben láttam Pap Gábor művészettörténész-kutató filmjét. https://www.youtube.com/watch?v=klGrvYfTVq8
Megdöbbentő, és eddig nem túlzottan publikált dolgokról beszél. Akinek van ideje, és kíváncsi rá, hogy a magyarság mocskolásáért, a hatalom megszerzéséért, kinek, mekkorát érdemes hazudni, ajánlom figyelmébe.
Szemben minden hazugsággal, gőggel, és pusztítással, az igazság él, létezik, és Isten, érvényre fogja juttatni. Nem én fedeztem fel a csőben a lyukat, és nem is pályázom ilyen babérokra. Nálam sokkal korábban, nagy emberek, régóta hirdetik, de máig süket fülekre talál.
„És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.”
Ehhez nehéz bármit hozzá tenni. Legfőbb, a tanulságát lehet levonni. Semmi okunk az elkeseredésre, a csüggedésre. Okunk, csak kitartásra van. Amit tudunk, a miénk, amit elvettek, újat alkotunk helyette, és győzni fogunk, mert győznünk rendeltetett. Helyre állítjuk az országot, annak erkölcsét, becsületét és területét. Nem erőszakkal, szeretettel. Aki annyira jönni akar, hagy jöjjön. Itt kell úrrá lennünk a gonoszság felett, és ha nincs itt az ellenfél, hogyan is tehetnénk.
Béla László
