Harcoljon Hannibál!
Nekünk magyaroknak, nem harcolni kell. A magyarság, világ életében, a békére törekedett. Saját szándékából soha sem kezdeményezett vérontást, de ha megtámadták, példás keménységgel védekezett. Így volt ez a pozsonyi (907) a vértesi (1051) a nándorfehérvári (1456 ma Belgrád) csatában, de sorolhatnám még a kisebb nagyobb provokált fegyveres konfliktusokat. Igaz, a harcoló felek, leginkább mindig mások, a felbujtó azonban, kivétel nélkül az, az erő, aki ma is támadja, és a föld színéről eltörölni szeretné a magyarságot, a „világuralomra kiválasztott” parazita horda.
Nem fog sikerülni az eltörlés.
Nem fog, mert nem sikerülhet. Számos írásomban utaltam már arra, hogy a kiválasztottság nem egyedi, de mivel kevesen tudják, és akik tudják, azok általában nem a magyarok oldalán állnak, nem lehet eléggé hangsúlyozni.
A világ népeinek tengerében, valóban van speciális viselkedésre kiválasztott embercsoport, vagy nemzet. Az élősködésre, jogtalan uralkodásra, az emberek gyötrésére kiválasztott csoport, mint a kórokozók egy élő szervezetben, szét van szórva, az emberek között. A magyarság, mint a szervezet immunrendszerének katonái, a fagociták (sejtfalók), szintén fellelhetők, a világ minden szegletében.
A két emberfajta között azonban van egy döntő különbség. A gonoszság terjesztőit, megvalósítóit, egy vallás mentén próbálják nemzetté kovácsolni, évezredek óta sikertelenül. Egyedei, egymást is kíméletlenül gyűlölik, a saját előmenetelükért, hatalmukért, a legsötétebb módszerekkel dolgoznak.(adalék a poszt végén) Csak akkor fognak össze, ha valamelyik nemzet legyőzéséért ezt kénytelenek megtenni. Akkor, a leg tiszteletre méltóbb nemzeti összefogást is megszégyenítő egységet képesek mutatni. Ha az adott nemzetet megölték, ismét egymásnak esnek a koncért, mint a hiénák.
A magyarságot, soha sem fogják legyőzni. Nem csak azért, mert a magyarság, éppen az ő féken tartásukra, jogtalan hatalmuk szétzúzására került kiválasztásra, de azért sem, mert a magyarság, már akkor egységes nemzet volt, amikor őket kiválasztották dicstelen szerepükre. Épp ezért esett a magyarságra Isten választása, mert a veszélyes bomlasztókkal, a gonosz kiválasztottaival szemben, csak egy erős, és öntudatos nemzetet lehet állítani.
Senkit ne tévesszen meg, hogy vannak magyarok, (hogy meg ne nevezzem őket) akik a magyarság ellen harcolnak, miközben magyarnak mondják magukat.
Nem azok. Olyanok, mint a sakkban a futók. Egész testükben, az adott csapathoz tartozónak látszanak, de fejük, az ellenség feje.
A pusztítók, akik Attilát megmérgezték, azután a pozsonyi csatát, a tatár, török, osztrák, majd orosz, most amerikai pusztítást szervezik, nem változtak meg szándékukban, csak módszereikben. Éles elméjükre vall, hogy ezer év alatt, képesek voltak rájönni, hogy a magyar nemzetet, katonailag elpusztítani gyengék, mint a harmat. Akkor támadták meg, lelki alapjában. Megpróbálták erőszakkal, nyugati kereszténységgel, kihúzni a szakrális talajt a magyarság lába alól. Ez sem sikerült. A magyarság zöme, a nyugati kereszténység keretein belül is ember, JÓ ember tudott maradni. Tudatosan, vagy tudat alatt, megőrizte Istennel való szakrális, önzetlen, tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatát.
Ezt a kapcsolatot, a ma születő magyar gyermekek is a génjeikben hordozzák.
Ezért próbálják nyomorral, nélkülözéssel, reklámozott fogamzásgátlással, az ifjúság félrenevelésével, negatív diszkriminációval, és minden lehető eszközzel megakadályozni magyar gyermekek születését. Mindennek ellenére születnek, és egyre inkább születni fognak, magyar gyermekek. Hiába próbálják, a megélhetés ellehetetlenítésével, minden lehetséges bírsággal, csábító nyugati állásokkal elcsábítani a nemzetet több ezer éves hazájából, a nemzet gerince, akkor is az őshazában, a Kárpát-medencében fog maradni, és teljesíti a feladatát.
Igen! De hogyan?
Isteni segítséggel! Ennek eredményeképpen, egyre több magyar jön rá, hogy változott az ellenség harcmodora. A korábbi nyílt, fegyveres erőszak eredménytelenségét ezer év alatt átlátva, most, kilencvenegynéhány éve, sunyi, pszichológiai módszerekkel harcolnak ellenünk, amit csak fűszereznek néha fegyveres erőszakkal, mint a világháborúk, vagy a szándékosan kirobbantott ötvenhatos forradalom. Ezek, a magyarság legjavának a magyarázható pusztítását tették lehetővé. Nem szabad beszállnunk ebbe a hintába.
Ha körbenézünk, ahogy Kölcsei a himnuszban írta, nem leljük honunkat a hazában. Minden pozícióban az ellenség képviselőit látjuk, és ez a mi hibánk.
Ők hozzák a törvényeket, ők valósítják meg a kirablást, a velünk szemben, negatív diszkriminációt. És mi, nemzeti méretekben, és egyedileg, személyenként is támogatjuk ezt a törekvést. Hiba! Hogyan követjük el ezt a hibát? Nemzeti méretekben úgy, hogy nem megyünk el szavazni, egy választáson. Hagyjuk, hogy az ellenség által befolyásolt húsz-huszonöt százalék, kétharmados többséghez juttassa, pusztítóinkat. Mára, teljesen sikerült kirekeszteni a magyarságot, saját sorsának irányításából, éppen ennek az apatikus közönynek a segítségével. A sajtó, a médiák, a művészetek, a tudomány, a politika, nagyon kevés kivétellel, ellenségeink alá van rendelve.
Mit tehetnénk ez ellen? Nemzeti méretekben sokat, gyakorlatilag mindent.
Ha a nemzet nem fogadná el, hanem alapos vizsgálat alá venné a sajtó, és a média hazugságait, a magyarok, kivétel nélkül elmennének szavazni, sőt, mernének olyan embereknek hatalmat adni a kezébe, akiket az ellenséges média, „fő gonosznak” kiáltott ki, mert valójában a hatalma végét látja bennük.
Vannak „sokmegás” elmék, akik megállapítják, hogy az egybites nemzetiek, támogatják a rendvédelmiek harcát a kormánnyal szemben. Lehet, hogy mindezt jó szándékkal teszik, de az ilyen megosztási kísérlet mögött, a jó szándék, erősen kérdőjelessé válik. Nem mind arany, ami fénylik. Van közte pirit is. Ezt a köznyelv, a „hülyék aranyának” nevezi. Az a „nemzeti érzelmű” publicista, aki, egy, az ellenségesen viselkedő kormánnyal szemben harcoló csoportról, le akarja választani a nemzeti támogatást, rosszul spekulál. Akkor is rosszul spekulál, ha a harcoló csapat harcának jogosságát kérdőjelezi meg. Akkor is rosszul spekulál, ha a nemzet irigységére apellál. A magyarságra nem jellemző az irigység, ha mégolyan erőszakosan is próbálják ezt belénk szuggerálni.
Bárki, aki magyarok érdekeiért harcol az elnyomás és kirekesztés ellen, minden más ellentétet félretéve, szükségszerűen a nemzet szövetségese, és minden támogatást és együttérzést meg kell, hogy kapjon, a nemzet részéről.
Ez a legkevesebb, amit egyedileg, és személyenként megtehetünk, meg kell tennünk, és meg is tesszük. Ez ellen, hiába emelnek szót, a „több megás” publicisták, és hiába degradálják egybitesnek, a nemzeti érzelműeket.
Nekünk kell végre kirekesztenünk a kirekesztőket, és ezt ma, egyedileg és kicsiben tehetjük legeredményesebben. A kis közösségekben dől el a harc.
Ha a legkisebb hivatalra pályáznak emberek, és ebben a sakkpartiban egy „futó” is szerepel, a futót kell az embereknek mindenképp kirekeszteni, mert a sok kicsi alapozhatja meg, a nagy ellenség hatalmának megtartását. Mára a nagy ellenség, az utolsó végzetes csapásra készül a kétharmad birtokában. Válogatás nélkül, mindenkit megtámad, ellehetetlenít. Nekünk kell megmutatnunk, ősi magyar virtus szerint, „nem az a legény aki üti, hanem aki állja”, és ha ezt megértjük, és megmutatjuk, már nagyon kis ideig üthetnek bennünket. A nemzet gondolkodása a döntő. Gondolatainkkal teremtjük a jövőt, tiszta értelmes nyelvünkkel közölhetjük egymással gondolatainkat. Át kell gondolnunk hitünket, Istennel való kapcsolatunkat, és nem azok szerint a szempontok szerint, amelyeket ők mutatnak fel, és velünk láttatni akarnak. Ök, és nem véletlenül, Istenfélelmet hirdetnek, mert valóban félnek Istentől. Félnek, mert részt vállalnak a magyarság pusztításában. Isten ellen is harcolnak, éppen az Ő nevében. Nekünk, nem kell félnünk, mert Isten ellen, mi nem harcolunk. Aki még képes felidézni ősi hitében Isten szeretetét, az feltétlenül megérzi félreérthetetlen támogatását, és ez akkora erő, amivel szemben a gonosz, tehetetlen. Ha az emberek semmi egyebet nem tesznek, csak erősen és egységesen arra gondolnak, hogy ezt a fosztogatást, nem akarják, akkor meg fog szűnni. Ha arra gondolunk, hogy semmit sem tehetünk, semmi sem változik.
Arra kell gondolnunk, hogy minden rendben lesz, szabadság lesz és igazság.
Ez a legerősebb fegyver.
Az Egyenlítő TV blog birtokába került dokumentum szerint az LMP 49 tagja – köztük a párt tíz országgyűlési képviselője – kiakadt az egyre durvább belharcokon. A 49 aláíró kifogásolja, hogy a párton belüli érdekcsoportok marakodása során az LMP-sek többek között „patkánynak”, „politikai prostituáltnak”, „drogos kurvának”, „szarkavarónak” nevezték egymást. A levél megfogalmazói szerint az LMP-s érdekcsoportok úgy beszéltek egyes párttagokról, hogy „el kell szívni előlük a levegőt”, „ki kell őket füstölni a pártból”, „el kell vágni a torkukat”.
Béla László
