Veszélyes kultúra!
A jóhiszemű átlagember, azt gondolná, hogy ami kultúra, ilyen címen forgalmazzák, vagy ezzel a névvel illetik, az nem lehet az emberek ártalmára.
Sajnos, egyebek között ez is súlyos tévedés. Igaz, a kultúra, a színművek, a filmek, regények, eredeti szerepüket illetően, az emberek személyiségének nemesítésére, igazságszeretetük ébrentartására alakultak ki. A művészeknek ebben hihetetlen nagy felelősségük van. Egy komoly művész, véletlenül sem állít egy negatív figurát pozitív szerepbe. Sajnos, az emberiség megnyomorítását célzó pénzvilág, az emberek lelkének megnyomorítását elsődlegesen fontosnak tartja. Jelentős mennyiségű hamis (fedezetlen) pénzt invesztálnak ebbe a feladatba, amit a lét és nemlét határán billegő, még talpon lévő emberektől szereznek meg, lelkiismereti gondok nélkül. A világ, jelentős részében, a pénzhatalom elvárásai szerint gondolkodó, vagy az általa gazdasági kényszer alá szorított „művészek”, számos negatív alkotással gazdagítják a palettát.
A művészeket itt idézőjelben használtam, mert a negatív alkotások szerzőiből, teljesen hiányzik, az a társadalommal szembeni felelősség, amitől egy ember művésznek nevezhető. Ezek az alkotók, mára úgy kikönyökölték a kultúrát, úgy kirekesztenek mindenki mást, hogy ott már egy Madách Imrének, egy Vass Albertnek, vagy más felelős művésznek helye sem maradjon. Ez a tiszteletre méltó elnevezés, szerintem csak azt az embert illeti meg, aki úgy képes szórakoztatni az embereket, hogy eközben, a személyiségüket nem torzítja, hanem építi. A művészet tanít, épít, nemesít.
Ami a televíziókból áramló, leginkább Hollywoodból származó alkotásokról, ez nagyon kevés esetben mondható el, az utóbbi évtizedben.
Természetesen, nem olyan alkotásokra gondolok, mint pl. „A farm, ahol élünk” című , vagy más hasonló gondolatvilágú alkotás. Ezek valószínűleg nem a pénzhatalom nyomása alatt álló szerzők művei. Ellentétben a Romeo és Julia modern változatával. Ez a mű, különösen veszélyes, leginkább a kiforratlan személyiségű fiatalokra. Kétségtelenül kiváló hangulatával, kellemes dallamaival, kitűnő ritmusával, óriási közönségsikert aratott, miközben az
erkölcsi destruktívvitás legmagasabb mértékét valósította meg. A férfi, és nő kapcsolatát, ebben a csillogó csomagolásban alacsonyítja le a szabad szexualitás gyakorlatára, ( „nadrág csusszan-ágyú dörren” stb.) száműzve ezzel a hiszékeny, és amúgy is fokozódó hormonhatások alatt álló ifjúságból, az egymás, és a jövő iránti felelősségnek, és egymás emberi megbecsülésének a maradék szikráját is.
Ezen a destruktivitáson túl, ömlenek a TV-csatornákból, a megfélemlítő koktélok is. Se szeri-se száma, az amerikai börtönökről, az amerikai haderőről, mint ellenállhatatlan gyilkoló gépezetről szóló filmek. Ezek arról győzködnek mindenkit, hogy aki szembe mer fordulni az igazságtalanságokkal, azt a „mérhetetlen hatalom” féreg módjára eltapossa. Nyilván elfelejtettek számolni.
De, hogy ne csak külföldi példákat hozzak, itt van a „Barátok közt” mint negatív példa. Jellemábrázolásában olyan sötét alakokat formál, amik a való életben, ma még, szerencsére elképzelhetetlenek. Látható törekvés, hogy a példaállítás eredményeképpen, ebbe az irányba befolyásolják az embereket. Minél nagyobb gazember egy szereplő, annál sikeresebb, aki pedig a becsületesség felé hajlik, az nevetséges lúzer. A „Való világ” jellegű alulmúlhatatlan műsorokról már ne is beszéljek. És ezeket a magyar közönség sajnos megnézi, sőt sokan kedvelik.
Ez persze, nem a közönség hibája, hanem a kultúrpolitikáé, hogy ilyenek, magyar vételi körzetekben adásba mehetnek, és maradhatnak.
De, hogy ne csak mai történések színre-filmre viteléről írjak, épp a napokban láttam egy Hollywoodi csodaprodukciót Marco Polo-ról.
Jól rendezett jelenetekkel, valótlan erkölcsi emelkedettséggel, pozitív képet akart festeni, a templomosokról. Szerencsére, már elég sokan tudják, hogy a mai embereket megnyomorító pénzhatalom, a szabadkőmüvesség és az illuminátusok gyökereit, épp a templomosokban lehet megtalálni. Azt is tudják, hogy aki felfegyverkezve, a szülőföldjéről indul el azzal a szándékkal, hogy erőszakkal, gyilkossággal kényszerítse rá a saját vallását másokra, az ritkán az igazság, és a szabadság bajnoka.
A kialakult személyiségű emberekről, szerencsére leperegnek az ilyen próbálkozások, de a fiataljaink, még erősen veszélyeztetettek az ilyen támadások kereszttüzében. A mi felelősségünk, hogy felvilágosítsuk, és megvédjük őket a hamisításokkal szemben.
Béla László
