A magyarság feladata a világban.
http://www.holdlap.eoldal.hu/cikkek/egi-uzenetek/kryon-uzenete-a-magyaroknak.html
A fenti link, egy hosszú anyag. Mindazoknak az érdeklődőknek, akiknek nincs annyi idejük, hogy végigolvassák, megkísérlem röviden, a lényegét megragadva leírni a tartalmát.
A földön, az emberiség előtt, már létezett, legalább egy civilizáció. Ez a civilizáció összeomlott, megsemmisült. Teljes technikai arzenálja elenyészett, mindössze, egy maroknyi túlélő folytatta az emberiség életét. Ebben a katasztrófában, a föld és vele a rajta lévő élet, alacsonyabb frekvenciára esett vissza. Elveszítette Istennel, és a teljes tudással való közvetlen kapcsolatát.
Hogy ez a katasztrófa Jahve pusztítása miatt, vagy más okból következett e be, azt hosszú, és nehéz lenne visszakövetni, de nem annyira a múlt, mint a jövő fontos a számunkra.
Ebből a maroknyi túlélőből választott magának Jahve egy csoportot, és feladatukká tette az ősi tudás hordozóinak maradéktalan elpusztítását. Az elpusztítandók a Kánaániták voltak. A teremtő, az ő feladatukká tette, hogy felemelkedjenek, visszanyerjék eredeti frekvenciájukat, ezáltal tegyék lehetővé, az egész föld felemelkedését. Jahve követői, ezt a feladatot, nem tudták teljesíteni. A kánaánitákból szkíták, hunok, később magyarok váltak, és még mindig léteznek. Még mindig őrzik ősi nyelvüket, és tudat alatt az ősi tudást a felemelkedéshez. Hiába „lájkolják” a „liberálisok” (Jahve kiválasztottjai) a nyelv megfertőzését, elpusztítását, mert ez a csoport a teremtő védelmét élvezi.
Felemelkedéséhez békében, boldogságban, és jólétben kéne élnie, de ezt a „kiválasztottak” ezer esztendeje, eredményesen akadályozzák. Felszinre hozták körmönfont módszerekkel a magyarokban is az egót, ami képes elnyomni a spiritualitást, a szakrális szinthez való kapcsolódást.
Felemelkedésünkért, nekünk is tennünk kell. Félre kell tenni az egót, és egységet alkotni, a fontos, közös dolgaink megvalósításában. A „kiválasztottak”
egyenként, bármelyikünket legyűrnek, hiszen ezek, mindig bandában támadnak.
Apparátusokat építenek ki, törvényeket hoznak a sanyargatásunkra, a mi állítólagos akaratunkból.
Kérdezem én erre, ki akar mindenképpen nyomorogni a magyarságból?
Nem látom a tipródó jelentkezők tömegét. Lehet, hogy mégsem mi akarunk nyomorogni? De, a kormányainkat (elvileg) mi választjuk. Akkor hogy is van ez? Mi késztet bennünket arra, hogy elfogadjuk a nyomorgatást? Az alantas egó. Mindenki azt hiszi, hogy ha kiáll magáért, és nemzettársaiért, elveszítheti mindazt, amit eddig sikerült megőriznie.
Ez így is van, ha egy Budaházyról van szó, de nem így, ha egy Érpatakról, Edelényről, Gyöngyöspatáról szól a történet. Végképp nem így, ha egy megyéről, és kiváltképpen nem, ha a csonka Magyarországról beszélünk.
Ha csak ez a kevés magyarság egységesítené a fellépését, félretenné a megalapozatlan félelmeit, ezek ellehetetlenülnének velünk szemben.
Dühönghetne haját tépve a likud, prédikálhatna bármit a Zsidó-keresztény egyház, a magyarok elűzhetnék rabtartóikat. Kérdés, hogy akarjuk e?
Akarunk e megfelelni, a teremtő által ránk bízott feladatnak, vagy egoista félelemből, szolgaságba hajtjuk nemzetünket, benne önmagunkat.
Mire gondolok?
1848-ban, de még 1956-ban is élt a magyarságban az Isteni megbízatás képe.
Akkor, a nemzet érdekében, egy emberként tudtunk megmozdulni. Fegyveres ellenállást megvalósítani. Ma erre sincs szükség. Ma elég lenne, szavazatainkat egységesíteni, és elsöpörhetnénk elnyomóinkat. Ezen kell elgondolkodni.
Nem szabad Kazsinszki, vagy Jörg Haider példáján megrettenni. Ezek nem magyar vezetők voltak. Ha esnének is áldozotok, gerinces magyarjaink közül, száz és száz alkalmas magyar lépne a helyükre, ha jól vigyáznánk, ne lehessen „kiválasztott” a közelben. Mindig akadnak esküszegő Molnárok, de mi hozzuk őket helyzetbe. Ne tegyük!
Itt ez a mai nap. Cirkuszt rendez a hatalom a népnek. Egy millióan, bizonyára kivonulnak a megtekintésére, pedig ettől nem olcsóbb, hanem drágább lesz a kenyér. Mégis! A tűzijáték nemzeti érdek?
Kérdezem én, mi ez, ha nem az egó győzelme a tudatosság felett.
Milyen nemzeti érdek mentén lehetne ennyi embert egységesen megmozdítani?
Ha értjük a kérdést, ezen érdemes elgondolkodni.
Béla László
