Még megkísérlik, de nem sikerülhet.
A népirtó elképzeléseket, már rég megfogalmazták, de 1969-ben, csaknem nyíltan meg is hirdették. Ez a részlet, annak a pitzburgi előadásnak a része, de az egész mocsok gyilkos szisztéma, megtekinthető a korábbi posztomban, Drábik János véleménye róla, pedig a http://tttweb.hu/index.php?rov at=iras&id=14 linken. (Sajnos, ma már) "műszaki hiba" miatt nem jön be.
Szerintem elszámolták magukat. Nincs már idejük ilyesmire. Két év alatt, nem lehet a cionisták számára megváltani a világot.
Az iskola, mint a közösségi élet tengelye. Az iskola és a tanulás egész életén át végig kíséri a jövõ emberét. De már gyermekkorban is az iskola ellenõrizni fogja a tanulók teljes életét. Csökkenteni kell a fiatalok spontán öntevékenységét és a sportolástól kezdve a szabadidõ eltöltésének minden egyéb fajtájáig az iskolai szervezésnek és ellenõrzésnek kell meghatározó szerepet játszania. A minõségi oktatást végzõ iskolákban egyre nõ a diákokra nehezedõ nyomás, amellyel csak a legtehetségesebbek, a legállóképesebbek tudnak megküzdeni. Aki nem képes elviselni a nagy terhelést, az kihullik. Az így kirostálódott diákok szervezett pszichológiai segítségnyújtásra szorulnak. Akik azonban segítségnyújtással sem képesek versenyben maradni, a perifériára szorulnak, és az „expendable”-nek, azaz feláldozhatónak, eldobhatónak minõsítettek közé kerülnek. A tanulás élethossziglanná válik, és a felnõtteknek is folyamatosan tovább kell képezniük magukat. A rendszer gondoskodni fog újabb és újabb információkról a felnõttek számára, amivel lépést kell tartaniuk. Aki ezt az ütemet nem képes tartani, az már túlságosan öreg. Ez az egyik módja tudatni bizonyos korosztályokkal, hogy eljött az idejük a távozásra és itt az ideje, hogy bevegyék a „demise pill” -t, az elmúlást, a „méltóságteljes távozást” elõsegítõ tablettát.
Az új világrend stratégiájának az is a része, hogy bizonyos könyveknek észrevétlenül el kell tûnniük a közkönyvtárakból és a könyvüzletekbõl. Erre azért van szükség, mert bizonyos könyvek olyan ismereteket tartalmaznak, amelyek miatt nem kívánatosak. Az egyik eltûntetési módszer az lesz, hogy erre kiképzett szervezett csoportok az egyetemi könyvtárakból és egyéb közkönyvtárakból egyszerûen kivesznek bizonyos könyveket. Mindezt persze titokban, a nyilvánosság megkerülésével teszik. Közvetett módszerekkel egyrészt le kell szoktatni az embereket az olvasásról, másrészt nem mindenkinek lesz megengedve, hogy bizonyos könyvekhez hozzájusson. Egyes könyvek pedig senki számára sem lesznek elérhetõek.
A nevelés, mint a manipuláció eszköze. Megfelelõ technikákkal változtatni kell a klasszikus irodalmi alkotásokon. Példaként Mark Twain mûveire utalt. Az alkalmi olvasó, amikor elõször kézbe veszi ezeket a klasszikus alkotásokat, nem fogja gyanítani, hogy azokban bizonyos változtatásokat hajtottak végre. Felkészült tudósnak kell lennie annak, aki szóról - szóra végig akar menni a klasszikus szövegeken, hogy ezeket a finom változtatásokat észrevegye. A változtatások célja az lesz, hogy az olvasókban - elsõsorban a fiatalokban - természetessé tegye az új világrend másfajta kultúrájának az elfogadását. A gyermekeknek és fiataloknak a korábbinál lényegesen több idõt kell az iskolában eltölteniük, de a legtöbb iskolában semmit se fognak tanulni. Ha mégis elsajátítanak bizonyos ismereteket, az meg se fogja közelíteni azt a mennyiséget, amit korábban kellett tanulniuk a diákoknak. Természetesen lesznek jobb környékeken minõségi iskolák a gazdagabbaknak, és ezekben valóban tanulniuk kell a diákoknak. Sõt e jobb iskolákban még fel is kell gyorsítani a tanulási folyamatot és az átalakulást. E felgyorsítás eredményeként az ilyen elit nevelésben részesülõ gyermekek agya fejlettebb lesz, és több ismeret rövidebb idõ alatti elsajátítására lesznek képesek már fiatalabb korban is, mint korábban. A hosszú-távú nevelési program része az iskolaidõszak egész évre történõ kiterjesztése, illetve egész napra való meghosszabbítása. E szerint nyár folyamán is lesznek szemeszterek, és a hosszú nyári szünidõ a múlté lesz. A felnövekvõ nemzedékek számára hosszabb idõre lesz szükség ahhoz, hogy iskoláikat befejezhessék. Ami eredetileg az elsõ fokozatú egyetemi képzéshez tartozott (bachelor degree) az a jövõben már csak újabb egyetemi fokozatok (master degree, illetve ph.D) megszerzése után lesz lehetséges. Ebbõl az következik, hogy az elnyújtott iskolázási idõszak jelentõs része csak üresjárat lesz. A kevés minõségi iskola azonban rendkívül igényessé válik. A diákoknak már fiatalabb korban dönteniük kell arról, hogy mit akarnak tanulni, és milyen pályát választanak, ha képzésüket be akarják fejezni. Egyre nehezebbé válik egyik területrõl egy másikra átváltani. A tanulmányokat szûk területre specializálják, vagyis mélyebb tudást adnak, de korlátozottabb területen. Ez azt jelenti, hogy mindenki csak a saját területén jut hozzá a megfelelõ kutatási anyaghoz és eszközökhöz. A saját területén túlmenõen már csak engedéllyel teheti ugyanezt.
(E sorok írója itt arra utal, hogy szûklátókörû, úgynevezett „szakbarbár” értelmiség kinevelése a cél, amelynek nem áll módjában számos más irányú ismeret szintetizálásával a nagyobb összefüggések felismerése. A háttérhatalom ezt a programját a szovjet birodalom felbomlása után a kelet-európai országokban is érvényesíteni kívánja. Ezt támasztja alá az a hír, amelyet Bencsik András a „Demokrata” címû hetilap fõszerkesztõje hozott nyilvánosságra 1997. májusában, és az Interneten is közzétett: „Február végén zártkörû tanácskozást tartott a budapesti Soros Egyetemen a Világbank. Az elõadók elmondták, hogy elképzelésük szerint Magyarországon csak 8 millió lakosnak kellene élni. Ebbõl 2 millió úgynevezett „narrow minded” szakember legyen, a többi 6 milliónak pedig a hátteret kellene biztosítania. Az elõadók úgy vélték, azokat a magyarokat, akik egy bizonyos szellemi szint fölé emelkedtek, ösztönözni kellene a kivándorlásra.”)
Keményen dolgoznak ezek a magyarság felszámolásán, de ugyanilyen keményen állunk mi is, hazánk földjén. Már törvényt fogadtak el a nemzetárulóink, az egész napos kötelező iskoláról. A kivándorlási kényszert a bőrünkön (pénztárcánk bőrén) érezzük. Nem hiszem, hogy lesz még egy lehetőség, melyben a magyarság oly szinten megtéveszthető, hogy egy velük koketáló kormányt válasszon. Az a valószínűbb, hogy a nemzetek megtalálják a módját, hogy a pusztító kormányokat, a háttérhatalom élharcosait, világszerte idő előtt leváltsák. Senki nem akar a cionista húsdaráló töltelékévé válni.
Béla László
