Kivételes alkalom.
Változik a világ, változnak az emberek, változik a Föld, és helyzete az univerzumban. Ezzel jár együtt, és ebből következik egy kivételes lehetőség.
A hatalom, a valódi, Isteni hatalom, megelégelte az emberek szenvedését, és némelyik ember tobzódását, a tömegek nyomorgatásában. Nincs eldobni való ember. Minden emberben Isten része van. Alapból törekszik a jóra, óhajtja az Isteni igazságot, csak a test anyaga, és az ebből származó ego képes legyűrni benne, a pozitív viselkedést. Ez, bárkivel megeshet, nemre, korra, fajra való tekintet nélkül, és akkor bizony hibázik. Bűnt, bűnöket követ el embertársaival és ezzel, Istennel szemben is. Hiába tanítják egyes csoportok, hogy a bűnök megbocsátást nyernek emberi közbenjárásra, vagy, hogy a rossz cselekedetek nem is bűnök. Ez csak annyit mond az egyes, megtévedt embereknek, hibázzon nyugodtan, mert következmény nélkül marad.
Ez a legvaskosabb hazugság, amivel valaha is pusztították az embereket.
Amivel rá tudták venni őket az akadálytalan és lelkiismeretlen bűnözésre.
Az emberek bűneit Isten, soha sem torolja meg. Nem csak a gyilkosság, a bankrablás, vagy a háborúk kirobbantása, de a másokat ellehetetlenítő kapzsiság, halálba kergető önzés sem von maga után Isteni büntetést. Ettől még, a bűnös ember, nem marad büntetlen. Van akit embertársai büntetnek meg, ezzel dacot, elutasítást kiváltva, de ennek eltelte után, a bűnös, jogosan érzi úgy, letöltötte a büntetését, bűne megbocsáttatott.
Aki viszont olyan bűnöket követ el, amit a törvények nem büntetnek, azt a lelkiismerete bünteti mindhalálig. Pontosan tudja, miket követett el, hány embert, családot, országot tett tönkre, és ettől képtelen megszabadulni.
Isteni személyisége összeomlik, megszűnik. Egójából épít újat magának.
Ez a személyiség, nem ismeri a szerénységet, szeretetet. Csak önző célokat hajlandó szolgálni. Fals személyiségének fenntartásához hatalomra, exibicionizmusra, csodálókra és irigyekre van szüksége. Ezért hideg, kegyetlen, számító és dicsekvő. Az összes létező rosszat, módszeresen valósítja meg, tudatosan és szándékosan. Lelkiismerete a szakrális személyiségének összeomlásával megszűnt. Mérhetetlen távolságra került Istentől, és az ő elvárásaitól.
Itt lép be a változások rendkívüli lehetősége. Isten végtelen szeretete, most valóban felszabadítja az emberek lelkét. Akiben felébred a kétség, saját viselt dolgaival kapcsolatban, és elutasítja korábbi önmagát, más értékrend szerint kezd élni, valóban megszabadul a bűneitől. Isten nem megbocsát, hanem eltöröl.
Aki megmarad korábbi rossz döntéseinél, annak számára lesz egy nagy figyelmeztetés. Ez megmutatja majd, az ember gyengeségét Istennel és a természettel szemben. A magukat leghatalmasabbnak gondoló emberek, éppen olyan kiszolgáltatottak lesznek, mint a hajléktalan, kirekesztett, leszegényített társaik. Túlélésükhöz, talán a legkifosztottabbaktól kapnak segítséget, a szeretet alapján. Ez fogja őket abban segíteni, hogy ráébredjenek hibáikra, és változtassanak. Aki változtat, tiszta lappal, tiszta szívvel, és jó érzéssel nézhet a jövőbe, a szeretet világába. Aki ezt továbbra is megrontaná, annak nem lesz helye benne. Ebben nyilvánul meg, Isten végtelen szeretete és türelme az emberiséggel kapcsolatosan.
Érdemes ezen elgondolkodni. Nem véletlenül jelzik előre a szakrális források.
Béla László
