Oszlik a köd.
Ezekben a változékony időkben, ezer és ezer információ bombáz bennünket. Ezek között van, aminek ismerjük a forrását, de tudjuk, hogy félrevezető hazugság. Olyan is van, ami tény és tárgyszerű, de csak kevés forrásból férhetünk hozzá, mert azok a hírforrások, melyeknek a pontos és hiteles tájékoztatásunkat kellene szolgálni, bölcsen, de inkább konokul hallgatnak róla.
A fogadók, a hírek befogadói is meglehetősen megoszlanak. Legtöbben, a fárasztó napi munkájuk után, lerogyva az otthon fotelébe, megnézik valamelyik csatorna hírműsorát. Az, hogy melyikét, teljesen mindegy, mert mind. egy kézben van. Amit ott látnak és hallanak, az „igaz” és „valós”, ami ott nincs, az pedig nincs, nem létezhet, nem történhetett, mert nem mondta a tv. Ők ennyit ismernek a világból.
Ez a széles réteg, a legjobb alanya az átverésnek, mert úgy lehet manipulálni, hogy a manipulátornak, még fáradságába sem kerül. Van egy réteg, aki mindenhonnan, minden információt elfogad, komolyan vesz, és igazságnak hisz. Lehet, hogy súlyosan tévednek, de nem biztos.
Van viszont, egy folyamatosan szélesedő réteg, aki nyitott. Minden információt megismer, és a saját, belső értékrendje szerint értékel. Ezek a nehéz emberek, és egyre többen vannak. Amikor a világ 81 országának 951 városában egyszerre utasítják el a vezetés szintjére emelt hazugságokat, fosztogatást, azt már észre kell venni. Ez már egy közös vélemény, aminek hallatlanul nagy ereje van.
A kósza információk is, nagyon heterogén összetételűek. Nehéz kimázsálni közülük, mi lehet a valósággal köszönő viszonyban, mi lehet szárnyaló vágyak megfogalmazója, és mi, egyszerű „irodalmi” alkotás.
Valami túláradó nemzeti büszkeség megtestesítőjének tűnt, számomra az, az állítás, mi szerint, a világnak át kell rendeződni, és ebben az étrendeződésben, a magyarságnak példamutató szerepet szántak.
Az, még csak-csak nyilvánvaló, hogy így a világ nem maradhat, mert ezerrel rohan a szakadék felé, ami ennek a felépítésnek a folytatásában megállíthatatlan folyamat. A széles tömegek nem hülyék, és nincsenek megvásárolva.
Ez a folyamat, elszegényedéshez, éhséglázadáshoz, polgárháborúhoz és bankárlincseléshez vezet. Hogy hol éppen mikor, az csak a temperamentumtól, és a kifosztás szintjétől függ.
Hogyan tudna a magyarság, a maga megosztott, gazdaságilag kifosztott, hazug propagandával agymosott, emberi tartásában elnyomott helyzetében, bárkinek is példát adni. Követhető utat mutatni.
Azután történt valami.
A devizahitelbe csalogatott, és azzal kifosztott emberek szövetségbe tömörültek.
Együtt keresik a kiutat, a teljes kifosztásból. Elkezdtek olyan bankot keresni, aki hajlandó kilógni a forint-hitel kartellból, és tisztességes feltételek mellett, megfinancírozná a végtörlesztésüket. Persze, hogy nem találtak. Felvetődött, hogy ha nincs ilyen, létre kell hozni. Kell egy magyar bank, amely független az IMF-től. az EU.-tól, és egyedül a betéteseinek, és a hiteleseinek tartozik feleősséggel. Amióta ennek a banknak a létrehozása kapcsán állami szándék is kitapintható, információim szerint több tőkeerős pénzügyi csoport is érdeklődik.
Teljesen mindegy, hogy ez a pénz arab, kínai, vagy bármi más. A lényeg a becsületes szándék, és megállapodás.
Ha ezt, a magyarok össze tudják hozni, sanyarú helyzetük ellenére is példát adnak a világnak. Megmutatják, hogyan lehet polgárháború és bankárlincselés nélkül, véget vetni a kirablásnak. Bravo!
Béla Láaszló
