Nyílt levél Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

  Érdeklődéssel hallgattam a parlamentben elmondott beszédét, és nagy várakozással figyeltem, vajon milyen álláspontra jutott, az EU, a bankszektornak

köz-pénzből való újabb „megsegítése” kapcsán. Hajlandó e, ismét az állampolgárokra hárítani a bankárok gátlástalan extraprofitjának költségeit.

Úgy tűnik, az EU, ez ideig nem tudott, nem akart, vagy nem mert, állást foglalni ebben a sarkalatos kérdésben. Valószínűleg az EU, ahogyan Ön is, szíve (vagy tanácsadóinak szándéka) szerint, a bankárok pártjára állna, de a társadalmakban megnyilvánuló iszonyatos nyomással szemben, ami a globalizáció, vele a bankrendszer felszámolása irányában hat, nem akartak még egy lapáttal dobni, az európai társadalom amúgy is túlfűtött, robbanással fenyegető kazánjának tüzére. Ez bölcsességre utal, néhány egyéb megfogalmazásával szemben.

    Ön elmondta, hogy legfontosabb, egyben első lépés a csődhelyzetből való kiúton, az államadósság visszafizetése, de nem tette hozzá, teljes egészében, miből keletkezett ez az adósság. Utalt a magyar felelőtlen hitelfelvételekre, de elmulasztotta megjegyezni, hogy az államadósság nagyobb része, a felvett hitelekre felszámított uzsorakamatokból áll. Rövidebben, annak a pénznek, amit ma hazánktól ilyen címen követelnek, egy tized része sem folyt be valóságosan az országba. Mi, jobban Ön, mégis a ki-fizetést tartja fontosnak, ahelyett, hogy egy kicsit be-tartanánk a bankok fosztogató éhségének.

   Ön elmondta, hogy ha ezt tennénk, megszűnne az ország hitelképessége, és nem kapnánk több hitelt, nem lenne nyugdíj, államigazgatás, oktatás, egészségügy stb. Ez, az állampolgárok felesleges riogatása. Más szóval, erőteljes felszólítás arra, hogy minden „csökött agyú” magyar, fogja már fel végre, hogy IMF hitel nélkül, az éhhalállal kell szembenéznie. Ez az ország, a háborús állapotokat, a pénzhiányos csereidőket leszámítva, így még nem éhezett. Igaz, akkor a gazdák el voltak, a városok éheztek. Ezt a „rendszerváltó” pártoknak, mára sikerült megfordítania. Most a kistelepüléseken a hajdani gazdák éheznek.

Meggyőződésem, hogy kemény fellépéssel, játszva el lehetne érni, az ország fizetési kötelezettségének, akár tíz évre való felfüggesztését is.

Ha az országban maradna az a temérdek pénz, amit a bankrablók, helyesebben a rablóbankok kamataira fizetünk, tíz év alatt, a forint értéke, olyan szinten változna meg a többi valutához viszonyítva, hogy a mellényzsebünkből fizetnénk vissza, még a kitalált tartozásokat is. Persze akkor, ha a forintot, nem az IMF által vezérelt, hanem a magyar érdekek szerint működő MNB kezelné, bocsátaná ki.

Miniszterelnök Úr!

    Ön elmondta, az adóharmonizáció kapcsán, hogy ha ezt megtennénk, mennyi munkahely szűnne meg. Egy szót sem ejtett viszont arról, hogy a Ganz, az Ikarusz, a Csepel-autó, és megszámlálhatatlan magyar gyár újraindításával, mennyi munkahely jönne létre. Netán Önnek természetes, hogy Kandó Kálmán, és egyben a villamos vonat hazájában, nem gyártanak mozdonyt, villamost?  Nem az a baj, hogy ezt elfelejtette, sokkal inkább az, hogy ilyen tervek helyet sem kapnak, az Ön, és kormánya jövőképében. Örökké lefutott villamosokat, buszokat fogunk vásárolni aranyáron? Mindezt akkor, amikor sokkal különbeket tudunk gyártani, és a világszerte elismert, kiváló képességű magyar munkás, itthon munkanélküli?  A magyar szakembert, a világ minden országában megbecsülik. Önök érték el, hogy itthon ne tegyék.

   Ön, kikérte magának, hogy az Eu-ba való belépésünk legitimitását bárki megkérdőjelezze. Ez a magyarság oldaláról rendben lenne, ha…

   Amikor a magyarságot betuszkolták az EU-ba a nyugati országok életszínvonalát ígérték. Kaptuk helyette a nyugati országok közterheit, az elmaradott régiók jövedelmével. Ez súlyos megtévesztés, tehát az akkori népszavazás eredménye, még az Önök törvényei szerint is semmis, mert megtévesztésben született.

Ön mégis, az EU-ban látja Magyarország jövőképét?

Engedje meg nekem, hogy elmondjam, ez a jövőkép, szerintem nem a magyarság jövőképe, és nem is hiszem, hogy ezt a magyarságra hosszú távon, rá lehetne erőltetni. A magyar, egy kreatív nép, és ennek a politikának az ellenszerét is ki fogja találni.

  A magyarság, nem centralizált elnyomó hatalmat, hanem centralizált, hatékony segítséget várt Öntől, és erre is adta a megbízását. Nem azt várta, hogy az ellenőrzés ellenőrzését ellenőrző hivatalokat, az elnyomás elnyomását elnyomó intézményeket hozzon létre, hanem épp ennek az ellenkezőjét.

  Önnek, és kormányának, még, több mint két éve van arra, hogy bebizonyítsa, képes megfelelni a teljhatalmat adó megbízásnak, bizalomnak. A bizalom gyorsan olvad, Reményeink hamar vesznek semmibe. Kérem, viselje szívén a magyar ipar és mezőgazdaság fejlesztését, és szorítsa háttérbe a bankok, nagyobbrészt megalapozatlan követelését.

Tisztelettel:

Béla László magyar munkanélküli