Lapítás, mester fokon.
Miről van szó?
Voltaképpen semmiről, és mindenről. Nagyon nehéz lenne egy dolgot kiemelni abból a szövedékből, amit a gonoszság, az önzés és uralkodó élősködés arra alkotott, hogy a jóhiszemű, igazlelkű embereket kedve szerint elpusztítsa, és azon keveseket, akikre a jólétének megteremtéséhez feltétlenül szüksége van, igazi, az ókorinál is sötétebb, modern rabszolgaságba taszítsa.
Erre a törekvésre, semmilyen ésszerű, elfogadható magyarázat nincsen. Egyetlen valós magyarázat lehet, a gátlástalan, határtalan, minden ésszerűségen áttörő emberi irigység. Az a szándék, vagy inkább vélekedés, hogy nekem mindent, de másnak semmit.
Ha egy átlagembernek, családnak, meg van a lehetősége a nyugodt, hiányoktól és gondoktól mentes, békés életre, az elégedett, és igyekszik hasznára lenni annak a közösségnek, melyben ezt megtalálta. Ez a normális emberi gondolkodás. Az emberek között, létezik egy aberrált fajta. Neki nem elég, ha minden igényét kielégítik, neki több kell. Mit ér a Ferrari, ha másnak is van?
Mit ér a főúri nyaralás, ha bárkinek része lehet benne? Mindenképpen olyan kell, ami státusszimbólum. Ami másnak nincsen, és meg lehet mutatni, -lám, nekem ez is van – mert én több vagyok.
Ilyen és hasonló kérdések vetődnek fel, a beteg lelkű, Istentől elrugaszkodott emberekben. Ez az a hajtóerő, ami a jó és gonosz emberek végeláthatatlan harcát motiválja, és ameddig gonoszság lesz az emberek között, addig ez véget nem ér.
Ahol a világ ma tart, az annak a következménye, hogy míg a gonoszság erőszakos, konfrontálódó, addig a becsületes többség, mértéktartó, lojális, és nem keres hibát, a másik emberben. Akkor sem, ha az kiböki a szemét, hiszen hiba mindenkiben lehet, sőt van is, csak az nem mindegy, milyen és mekkora.
Hatalmas különbség alakult ki, a világ, különböző részei között. Formálisan kettészakadt a föld lakossága, és most válaszút előtt állunk. Ennek a választásnak a tényét igyekszik elkendőzni, a gonoszság alapján szerveződött nyugat, és próbálja felszámolni, a keleti, közösségi szemléleten épülő, az embereknek, válogatás nélkül lehetőséget adó felépítését. Ezt mutatja Afganisztán, Irak elleni amerikai agresszió, Irán fenyegetése, és hasonló tények.
Talán egy példa, jobban megvilágítja miről is van szó.
A Föld területei, országai, régiói, adott értéket tartalmaznak, és az ott élők, adott érték létrehozására képesek. Ezeknek az értékeknek a kezelésében rejlik a különbség. Dubai, a világ legszegényebb, legelmaradottabb térségei közé tartozott, évszázadokon át. Ma a fényűzés, és pompa hazája. Miért? Mert emberek irányítják. Nincsenek leszakadt rétegek, eladósodott családok.
Amikor a világ „megéhezett” az olajra, és felfedezték a hatalmas készleteket, akkor az emberek ott úgy gondolták, hogy ha eddig, együtt voltak szegények, attól kezdve együtt kell gazdaggá válniuk. Nem tülekedtek, ki fogja kisajátítani a közös kincseket, hanem felosztották ember módjára, és mindenkinek jutott elég.
Így kéne ennek lenni világszerte, de a gonosz, nem tűri a szeretetet, elutasítja az együttérzést, fitymálja az emberi tartást, letagadja az élethez való elidegeníthetetlen jogot. Úgy gondolja, hogy az élet, csak neki „jár”, másoknak „adható”, ha ő úgy akarja. Háborúkat generál a legalizált gyilkosságokhoz, és elosztás helyett, minden címen kifosztja az embereket, akiknek ez életét, vagyonát, és hatalmát kellene köszönnie.
Itt a különbség!
Amíg a gonoszság, gyorsan kitalálja a negatívumokat, a békés többség, csak lassan, és erősen akadályozva képes azokat felszámolni. Itt van pl. a rabszolgaság. Ameddig az emberek egyformán dolgoztak, ügyességük, szorgalmuk, tehetségük határozta meg, milyen eredményt értek el. A kevésbé szerencsés tulajdonságúak, kevesebb produktummal rendelkeztek. Felébredt bennük az irigység. Kitalálták, hogy hiányzó szorgalmukat rabszolgákkal pótolják.
Évszázadokra volt szüksége a tisztességes többségnek ahhoz, mire kikényszerítették a rabszolgaság eltörlését. Erre válaszul a gonoszság létrehozta a gyarmatbirodalmakat, ami a gyengébb, fejletlenebb területek kirablásából hozott létre tisztességtelen javakat. Ezt is sikerült az igazságra tekintettel felszámolni. Most, újabb sötét törekvés pusztítja a világot, a gazdasági gyarmatosítás. Azok a rétegek, akik a rabszolgaságból, a gyarmatokból nagy vagyonokat harácsoltak össze, ma ezt felhasználva, gazdaságilag rabolják végig az országokat. Kitalálnak minden féle mondvacsinált okokat, melyeknek alapján beszüntethetik az értékteremtést a kirabolni szándékozott területeken, és saját termékeikkel árasztják el azokat, az általuk meghatározott minőségben és áron, választási lehetőséget sem hagyva senkinek.
Lassú, kitartó küzdelem kell ahhoz, hogy ezt is erőszak nélkül felszámolja a becsületes gondolkodás, az isteni igazságosság érvényre juttatása.
Történelmünk során, többször eljutottunk már, a helyzet normalizálásának küszöbére, de ezekben az esetekben, a gonoszság, hatalmát átmentendő, mindig tudott konfliktusokat, háborúkat generálni, ami elvonta a figyelmet a fontos kérdésekről.
Ma, ilyen küszöbön áll a világ. A gonoszság lapít. Háborúkat generál hamis indokok alapján, szabályozni akar mindenkit, nem létező „jogosultság” hirdetésével. Mára, az emberiség nagyobb része, már megszerezte a szükséges tapasztalatokat, pontosan tudja, hogy a tartósan fenntartható rend, csak az isteni igazságosság alapján állhat. Elutasítja a harácsolást, az embernek, ember felett működő hatalmát. Igaz, mindannyian különbözőek vagyunk, de mikor megszülettünk, azonos jogot szereztünk a békés, nyugodt, félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez. Ezért mindenki dolgozik, ha hagyják, és rossz szemmel néz azokra, akik ebben akadályozzák.
Sajnos, a gonoszságnak nincs önkritikája. Észre sem veszi, mit művel.
Széles tömegek megmozdulása kell ahhoz, hogy rákényszerítse a gondolkodásra, önvizsgálatra. Ma ez zajlik.
Eddig, a kifosztottság miatti elégedetlenséget, mindig sikerült megosztással elfordítani az igazi céltól, a gonoszság felszámolásától. Sikerült háborúkba egymásnak vezényelni, egyébként jó érzésű, becsületes embertömegeket.
Ma, a felvilágosodó, tapasztalt világban, ez már nem működik, és nekünk, embereknek kell figyelnünk arra, hogy ne is működhessék.
Segítsünk magunkon, és Isten is megsegít.
Béla László
