A válság gerjesztése és kihasználása.
A válságokat, a gonoszság, mindig háborúk kirobbantására gerjeszti. Ebben a helyzetben a legkönnyebb a társadalmakat megosztani, adott esetben, saját vezetőik ellen hangolni. Az ilyenképpen sarokba szorított vezetők, ha nem ők a valódi felelősök, már csak önvédelemből is, menekülvén a társadalmi nyomás elől, maguk keresik meg a „válságért felelős” külső ellenséget, akár a szomszédos ország népében. A belső ellenséget ritkán találnak, aki a válság valódi okozója, mert az sokszor, maga az ország vezetése. Ha nem, akkor viszont olyan befolyásos, segítőkész közéleti embernek mutatkozik, olyan feltűnően jó szándékkal, akire a gyanú árnyéka sem vetődhet.
Itt az eredményes megtévesztés eklatáns példája. A gonoszság földi helytartói között, sok a kiváló színész. A baj csak abból keletkezik, ha ezt a képességüket, nem egy színpadon, hanem az élet más, sokkal nagyobb őszinteséget igénylő területén kamatoztatják. Azok, akiknek ilyen irányú tehetsége, még személyiségük mélyén szunnyad, e tekintetben nagyon fejlődőképesek.
Az első világháború kirobbantásakor, még nem volt teljes a lehetőségük a válság kialakítására, így azt egy banális okkal tették, belerángatva Magyarországot.
Amikor a háború, német győzelemmel zárulni látszott, ez nagyon nem felelt meg a gonoszság terveinek. A békeszerződés aláírását megakadályozva, rávették, az akkorra már befolyásuk alá vont Amerikát, nyerje meg nekik a háborút. Megtörtént. Így lehetett a Kárpát-medencét, Magyarországot sakter módjára szétdarabolni, mert abban a folyamatban, a feltételeket már ők diktálták. Porig alázták a németeket, és természetesen minket, magyarokat is.
Máig sokan nem tudják, hogy az ilyen emberi magatartás, nem annak a szégyene, akivel szemben megnyilvánul, hanem annak, aki megvalósítja.
Ezért nem volt nehéz, indulatokat korbácsolni, a második világháború kirobbantásához. A fejlett iparú Németországban nagyon kedvezően fogadták a bevándorlókat, a háborúk előtt. Így fejlődhettek ki bevándorló kézben Essenben, és más iparvidékeken is, bevándorló kézben, nagy iparvállalatok. Nem v olt ez másképpen, Magyarországon sem. Amikor viszont, a háborúban, a bevándorlók, és azoknak világszerte szétszórt fajtája, a befogadó nép ellen fordult, ezt az árulást, a német nép, nem igazán tudta megbocsátani. (szerintem, mind a mai napig sem)
Az első világháború gyalázatos diktátumokkal megkötött békéi után, a pénzvilág gonoszai azzal nehezítették a helyzetet, hogy visszatartva a pénzeiket, hiányt, és ezzel válságot teremtettek Európában. Ezzel sem tudták megtörni a becsületes Európa gerincét, nem tudták a maguk kedve szerint alakítani, az európai, főleg a német gondolkodást. Dühükben, kitalálták a világembargót a német termékekkel szemben. Ez, olyan jóra sikeredett, hogy a német gazdaság, csaknem belerokkant. Ekkor került elő a német politikában Hitler, aki szédítő ütemű fegyvergyártásba kezdett, hogy életben tartsa az országot, és sokan, máig is, a németeket tartják felelősnek a háború kirobbantásáért. Eközben, nyilvánvalóan dokumentált, az ellenük érvénybeléptetett embargó, és a számtalan német diplomáciai kísérlet, a feszültségek békés feloldására.
Erre a gonosz oldal nem volt hajlandó, ahogyan nem hajlandó Palesztínában, Irakban, Afganisztánban, és még sorolhatnám, hol nem. Az, az emberi hozzáállás, amit egy fajta ember a világban megvalósít, amitől a neve is világszerte szitokszónak számít, eddig minden lehetőt megtett azért, hogy ez így legyen. Nem várható el a békés emberektől, hogy az oktalan véráldozatokat Isten büntetéseként vegyék tudomásul, amikor nyilvánvaló, hogy ezeknek nem Isten, de a sátán áll a hátterében. Ő mozgatja a kiválasztottait, és eltűnése előtti utolsó erejével, eszelősen pusztítja az emberiséget.
Ez, az a pusztítás, amit már a teremtő Isten is megelégelt, és végre elhatározta, hogy megszabadítja a világot ettől a mocsoktól, amiben ma élni kényszerül.
Nem lesz világvége!
Isten, nem arra teremtette a világot, hogy elpusztítsa, sem arra, hogy hagyja a gonosz által elpusztítani. Vége, a földi gonoszságnak, a gonosz uralmának lesz.
Nagyon sokan türelmetlenül várjuk már. Várjuk, az ehhez beígért isteni segítséget is, ami nem jön el csak akkor, ha nagyon sokan akarjuk, és kérjük.
Ezen érdemes elgondolkodni.
Béla László
